Dokumentumfilm-vetítéssel egybekötött előadással emlékeztek gróf Esterházy János felvidéki mártír politikusra a lévai Reviczky Házban. Molnár Imre Esterházy-kutató nagyböjti gondolatmenetében részben párhuzamot vont Isten szolgája Esterházy János szenvedése és Jézus Krisztus keresztútja között.
A március 18-ai esemény az Apám, Esterházy János című dokumentumfilm levetítésével kezdődött. A 2020-ban készült, mintegy félórás film Malfatti Esterházy Aliz visszaemlékezésére összpontosít. A dokumentumfilm megtekintése után tartotta meg az ismert Esterházy-kutató Isten szolgája Esterházy János életszentsége és mai aktualitása címmel előadását.
Miként Molnár Imre fogalmazott:
Esterházy János szenvedése magában hordozza a felvidéki magyarság kálváriáját. Jelezte, tevékenységével a felvidéki magyarokat szolgálta, még a Tiso-féle Szlovákiában is vállalta ezt a szolgálatot.
Felelevenítette, hogy a politikus 1945 nagypéntekén láthatta utoljára a családját. Ekkor édesanyja a következő szavakkal búcsúzott el tőle: „Fiam, légy jó magyar, légy jó keresztény, hiszen ha jó keresztény vagy, akkor jó magyar ember is leszel!”
A Reviczky Ház nagyterme adott otthont az eseménynek (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Molnár Imre ezzel az üzenettel kapcsolatban megjegyezte, ez a két érték volt Esterházy világítótornya a következő tizenkét esztendőben.
A nemzeti öntudat és az erős hit segítette a nehéz, megpróbáltatásokkal teli életben.
1945-ben a politikus Esterházy egy útkereszteződéshez ért. A politikai utat ekkor váltotta fel a Jézust követő keresztút – hangzott el a Reviczky Házban.
Esterházy János kálváriáját párhuzamba állította Jézus Krisztus szenvedéseivel. „Mindvégig jó pásztorként akarta szolgálni a felvidéki magyar népet. Ha már politikusként nem tudja, akkor az Úr Jézus útján szolgálja tovább szeretett népét” – magyarázta Molnár Imre.
A történész felelevenítette utolsó 12 évének főbb mozzanatait. Felvázolta az oroszországi munkatábor, majd a csehszlovákiai börtönévek borzalmait.
Az Esterházy-kutató átfogó képet adott Esterházy szenvedéstörténetéről (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Hitemet nem vesztettem el – írja családjának az egyik levélben. „A hitre való támaszkodás, a hit által az Isten jelenlétének megtapasztalása erőt ad neki. A szenvedés számára már egy eszköz, amivel szolgálni akarja az otthoniakat” – mondta a kutató. A saját szenvedéseit ajánlja fel azért, hogy a felvidéki magyar közösség szenvedései véget érjenek – szögezte le.
Az életét rábízta Istenre, Krisztus nyomába lépett, követni akarja őt, elfogadja az ő akaratát, az így kapott kegyelmet pedig visszaadja az imáin keresztül az övéinek – fogalmazott. A bezártság időszakában a lélek szabadságát kívánta.
Mindeközben vezérfonalként fogalmazta meg a következőket: minden úgy jó, ahogy Isten akarja.
Mint Molnár Imre elmondta, Esterházy a hit megtartása és a magyar öntudat tekintetében példaképe a mai magyar közösségeinknek. Ezt tükrözi a jelszava is: a mi jelünk a kereszt.
Müller Péter (j.) vezette fel a rendezvényt (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Végezetül szólt a mírovi halála utáni fejleményekről. Címszavakban összegezte az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont kezdeményezését, megalakulását, összegyűjtve az ott rendezett alkalmakat.
A Lévai Szent László Kör, a Lévai Magyar Asszonyok Ligája és a Reviczky Társulás közös rendezvénye az Esterházy János-imával, valamint Isten szolgája Esterházy János énekes dicséretével ért véget.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
