Forró Krisztián (Fotó: Somogyi Tibor/Új Szó)

Lassan egy hét távlatából is sorakoznak a rácsodálkozó nyilatkozatok Forró Krisztián különösen gyenge szerepléséről. Maga Forró is bár megpróbálta a 4,38 után a 2,9%-ot is történelmi sikerként eladni, hogy ez egy szinte dobogós 4. hely, de kénytelen volt belátni, hogy azért legalább a tartós tej százalékarányát szerette volna elérni.

Pedig valójában az eredményt a szakemberek és a közvélemény-kutatások is előre jelezték számtalanszor. A Fórum Kisebbségkutató Intézet még szakmai konferenciát is összehívott a témával kapcsolatban, amelyen az egyes kutatók, politológusok, szakemberek szinte az összes hibára rámutattak, sőt megoldásokat javasoltak. Forró bár kapott meghívót, nem érezte szükségét, hogy részt vegyen a tanácskozáson, ahogy annak sem, hogy kampánystábbal vagy tanácsadókkal segítse a munkáját. Amiből az következik, hogy ő mindenhez is ért.

Mindazonáltal nem kell ahhoz a felismeréshez „Finkensteilnek” lenni, hogy rájöjjön valaki, ahhoz, hogy politikailag értékeljenek valakit a választók, POLITIZÁLNI kell.

A legtöbb „wannabe” politikus azt hiszi, hogy elég a szakmát csak mímelni, öltönyben kiskutyát simogatni, paprikás krumpliról posztolni és megemlékezni minden emléknapról. Ezek csak szekunder (pót)cselekvések, amit a fekete öves politikusok is csak lazításként kommunikálnak 10:1-hez arányban, jelezvén, hogy a politikus is ember. De tudatosítani kellene, hogy bár lehet, hogy generál némi likeforgalmat ez a tevékenység, de korántsem váltja ki a politizálást! Márpedig Forró a 10:1-hez arányt kb. megfordítva ha alkalmazza, és releváns társadalmi kérdésekben egyszerűen nem hajlandó kézzelfogható állást foglalni.

A leszerepelt köztársaságielnök-jelölt magyarázkodása szerint kudarcának egyik oka, hogy kétpólusúvá vált a választás már az első fordulóban. De ember! Ez teljesen világos volt már hetek-hónapok óta, úgy a mediális térben, mint a közvélemény-kutatások grafikonjain.

A globalista, külföldi érdekek és a szuverenista, helyi érdekek között húzódik a törésvonal.

Forrónak ez csak az eredmények láttán esett le? Egy ilyen kiélezett, kétpólusúvá vált helyzetben pedig teljesen érthetetlen, hogy miért gondolhatja egy jelölt jó ötletnek nem egyértelmű állásfoglalásokat megfogalmazni az egyes témákkal kapcsolatban?!

Mindazonáltal felvetül ennek kapcsán annak a kérdése is, hogy hol a felelősség azért, hogy

a szürke, jellegtelen kampánnyal magyar szavazópolgárok újabb tízezreit irányította szlovák jelöltek felé?

Tovább szoktatva ezzel az amúgy is egyre burjánzó hajlandóságot, aminek tabuját még anno Bugár Béla döntötte le?! Bugár ezt legalább tudatosan, előre megfontolt szándékkal tette, Forró viszont akaratlanul, az alkalmatlanságával teszi… ami egyszerre vérlázító és elkeserítő. Viszont teljesen világos, hogy megengedhetetlen.

Aztán itt van annak kérdésköre is, hogy a lesújtó eredmény megágyaz, sőt inkább aláaknáz egy borítékolhatóan hasonló szereplést a június 9-i európai parlamenti választásokon is. Ebből a szempontból különösen felelőtlen volt a politikai közösséget egy újabb kudarcba belerángatni.

4,38% és 2,9% után hogy fog tudni a párt újra a választók elé állni azzal, hogy igenis van esély az 5% elérésére?

Ha Bugár 2019-es 3,1%-ánál azt írtuk, hogy szégyent hozott a felvidéki magyar közösségre, akkor Forró esetében mi mást lehetne mondani? A soron következő 3. kudarc után viszont remélhetőleg már tényleg vállalja a felelősséget az elnökséggel együtt és átengedik a terepet olyanoknak, akiknek van elképzelésük, hogy lehetne visszaadni a felvidéki választóknak a hitét.

(Csonka Ákos, Felvidék.ma)