A Jópásztor Alapítvány, valamint a Szőgyéni, Bényi és Komáromi Római Katolikus Plébánia szervezésében került sor arra a kétnapos gyalogos zarándoklatra – április 6. és 7. között – mely elsősorban a férfiakat szólította meg, de a második napon női zarándokok is csatlakoztak a csoporthoz. A zarándoklatra a Jópásztor Imanap keresztjét vitték magukkal a 34 kilométeres úton.
A tavalyi évben első alkalommal meghirdetett zarándoklat folytatásaként (akkor Komárom–Szőgyén volt a táv), az idei évben Esztergomból indult a csoport Farkas Zsolt atya, a Jópásztor Alapítvány elnöke, Szőgyén, Bény és Kéty plébánosa, valamint Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió Mirjam műsorigazgatója lelki vezetésével.
Az esztergomi bazilikában szentmisét mutatott be Farkas Zsolt atya, ahová a zarándoklókat elkísérték a családtagok és az egyházközségek hívei.
Zsolt atya a homíliában hangsúlyozta a zarándoklat célkitűzését, mely a hiteles keresztény férfi identitást célozza meg, a felelőséget vállaló férfiak jelentőségét és helytállását a családban és a közösségekben egyaránt.
Az út egyben lelkigyakorlat is volt, melyet férfilelkülettel elmélkedtek végig. A Jópásztor Imanap keresztjének hordozásával olyan üzenetet közvetítettek, mely világosan megmutatta küldetésük célját, az Úr Jézushoz való tartozásukat, amint az a prédikációban is elhangzott, és elkísérte őket az úton: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.”
A zarándokáldással indult útnak a huszonkét férfiú az imanapi kereszttel, mely Smíd Róbert szőgyéni fafaragó alkotása.
Az anyaországot és a Felvidéket összekötő Mária Valéria hídon való átjutás után megálltak a párkányi Szent Imre-templomnál, majd a várost elhagyva Nánán, Kőhídgyarmaton és Kéméndán áthaladva jutottak el az első nap végállomására Bénybe.
A 20 kilométernyi táv megtétele után a bényi egyházközség tagjai frissítővel, vacsorával fogadták a zarándokokat. A plébánia épületében az esti órákban folytatódott a lelkigyakorlat, amikor kiscsoportos beszélgetés formájában minőségi időt töltöttek el együtt. Az est folyamán Zsolt atya és Lóránt atya lelki vezetőkhöz csatlakozott Borka Iván muzslai plébános és Fóthy Zoltán párkányi esperes is, végezetül hálózsákos pihenéssel készültek az út folytatására.
A második napon, az Irgalmasság vasárnapjának reggelén Zsolt atya szentmisét mutatott be a bényi templomban, míg Lóránt atya Kétyre ment, hogy helyettesítse paptestvérét és bemutassa a vasárnapi szentmisét.
Ezt követően indult útnak a csoport, melyhez csatlakoztak újabb zarándokok, köztük asszonyok is. Útjuk Bart községen keresztül vezetett, ahol a templomban imát mondtak és a barti egyházközség szívélyes szeretetasztala fogadta őket.
A tizennégy kilométeres táv megtétele után a kora délutáni órákban érkeztek meg Szőgyénbe, a kitűzött célhoz, a Nagyboldogasszony-templomba, a Jópásztor Imadélutánra.
Ekkora a zarándokcsoport létszáma harmincra duzzadt. A két tizenöt éves szőgyéni cserkész, Árpád és Péter végigjárták a teljes útvonalat, míg az oroszkai ministráns, Dávid Bényig zarándokolt velük. A legidősebb zarándok a 78 éves, bényi templomban szolgáló Margit néni volt, aki a második napon csatlakozott a csoporthoz.
Zsolt atya köszöntötte a szőgyéni templomba érkezőket és zarándokáldást mondott. 15 órakor vette kezdetét az Irgalmasság imaórája, a Mária Légió szőgyéni prezídiumának vezetésével, majd következett a Jópásztor Imanap szentmiséje, melynek főcelebránsa Lépes Lóránt atya volt.
Lóránt atya az evangéliumhoz kapcsolódva „boldognak” nevezte a hívő közösséget, akik bár nem látták az Urat, mégis hisznek, a János 20. 29 versére utalva: „Jézus csak ennyit mondott Tamásnak: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Lóránt atya beszélt a feltámadott Jézus által mondott „Békesség nektek!” köszöntésről, a keresztény közösségekről, családokról a minőségi időről, melyet ajándékozni kell a másik embernek, családtagnak, barátnak, idegennek egyaránt, miként Jézus is mindenkor minőségi időt töltött tanítványaival és minőségi időt áldozott az elesetteknek.
Ezt a szellemiséget igyekeztek gyakorolni a kétnapos zarándoklat idején, amikor felváltva vitték a zarándokkeresztet, együtt imádkoztak, együtt elmélkedtek, és mély lelki beszélgetéssel nyíltak meg egymás felé, még akkor is, ha mindeddig nem ismerték egymást.
A kétnapos zarándoklat befejezéseként, a szentmise után, a templom előtti téren, szeretetasztalnál frissültek fel a gyalogos zarándokok és a környékbeli helységekből érkezők, melyet a szőgyéni egyházközség hívei adományoztak és a Mária Légió tagjai szolgáltak fel.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
