Ahhoz a magyarhoni nemzedékhez tartozom, amelynek egyes tagjai nagy megrendüléssel élték meg Óscar Romero el salvadori, latin-amerikai érsek tragédiáját, ami akkoriban hallatlan esemény volt: 1980. március 24-én, miközben egy barátja elhunyt édesanyjáért mutatott be gyászmisét egy kórház kis templomában, az oltárnál halálos lövés érte. A 20-21. századi nyílt és brutális keresztyénüldözés egyik nagyot szóló startlövéseként értelmeztem ezt akkoriban.

Lehetett magyarázni, okoskodó módon érvelni a népét szerető főpap ellen, de a tény tény: azt tette, amiért felszentelték, amiért mások szolgálatára az életét szentelte. Ahogyan fogalmazott egy évvel tragikus földi vége előtt:

„Miközben világos, hogy az Egyházat üldöztetés érte az elmúlt három évben, még fontosabb, hogy tisztában legyünk annak okával. Az üldöztetésre azért került sor, mert az Egyház védelmébe vette a szegényeket, közösséget vállalt a szegények sorsával…. Amikor az Egyház hallja az elnyomottak kiáltását, nem tehet mást, mint hogy megbélyegzi azokat a társadalmi struktúrákat, amelyek létrehozzák és állandósítják a nyomorúságot, amelyből e kiáltás fakad”.

Ez az az eset volt, amikor nem külső, hanem belső, nem külső, “gyaur” ellenes vallási erők szent háborúja végzett egy keresztyénnel, hanem a támadó népéből jött. Miként az a nő is, aki a taizéi mozgalom előbb református lelkészét, majd a világméretű hatást gyakorló ifjúsági ének és kegyességi mozgalom alapítóját, vezetőjét, Rogér Schütz atyát, a svájci református-hugenotta család elhívott, ökumenikus lelkületű fiát, a csend és az ima papját istentisztelet közben megölte.

Azóta csak szaporodtak az esetek. Mélyen bennem él, amikor 2021-ben Franciaországban misézés közben öltek meg idősebb katolikus papot, aki korábban szállást adott későbbi gyilkosának. És minap? Kit nem döbbentett meg az Ausztráliában történt késelés, melynek során az asszír egyház püspöke ellen támadás történt az egyik templomban, Sydney-ben?

Külön hosszú fejezet lenne azon terrorcselekményeknek a puszta listázása, amit a szélsőséges iszlámista fegyveresek követtek el keresztyén templomok, személyek, közösségek ellen szerte a nagyvilágban az elmúlt 20 évben. Következmény: a véres és szomorú statisztika, ami évenként több ezer megölt keresztyénről ad hírt az OpenDoors és más, keresztyénellenes cselekményeket monitorizáló szervezet révén.

Mindezek alapján kimondható: lépéskényszerben van a keresztyénség a gyakorlati önvédelem területén. Ezen lehet és kell is változtatni!

Az egy dolog, hogy a mindenkori pápát személyi biztonságiak egész garmadája védi, csúcsszinten kiképzettekkel. De mi van a sok százezer pappal, nővérrel, szerzetessel, más felekezetek papjaival, lelkésznőivel, a hívek sok száz millióival? Vajon a 2024. évi párizsi olimpia alatt mennyire lesznek védve a keresztyén templomok, zsidó zsinagógák, hívők Franciaország-szerte?

Nem lehet könnyelműen és felelőtlenül arra hivatkoznia senkinek, hogy majd az Úristen megvéd. Emlékezzünk csak! Káin gyilkos irigységével, késes támadásával szemben megvédte az Úr kedvencét, Ábelt? Vagy a német nemzetiszocialista őrülettől, a faji tisztogatásoktól a Mindenható megvédte a 6 millió Soáh áldozatot? És Bonhoeffert, meg a Német Hitvalló Egyház tagjait a kivégzésektől? És a kommunista ateizmus gyilkos egyházellenességével szemben beavatkozott-e a szörnyű gyilkolásba a történelem Ura?

Nem. De nem azért, mert nem szerette volna Ábelt, a 6 milliónyi, a választott néphez tartozó fiait, lányait. Vagy Bonhoeffert. S az Egyetlenét, Jézus Krisztust! Nem avatkozott be, mert a Teremtő dolga nem ez. A Megváltó dolga nem ez. Ők nem főbiztonságiak, nem fizikai testőrök!

Ami az ember dolga, kötelessége, az az emberé! Senkire nem hárítható át! Az emberi bűnnel szembeni önvédelemre kell berendezkednie hívőnek és nem hívőnek, keresztyénnek és zsidónak.

Nem lehet szereptévesztésbe esnünk. Amit nekünk kell önmagunkért, egymásért megtenni, amit az egyházaknak önmaguk védelméért, azt nem teszi meg más helyettünk. De mi megtesszük-e? Akár a legcsekélyebbet is? A mindennapi gyakorlati, technikai, biztonsági apologetikát?

Gyakorlati, nem csak elvi apológiát az egyház és tagjai védelméért

Az apologetikát folytató személyt (pl. a kereszténység védelmezőit, tudósokat, újságírókat) apologétáknak nevezik. Az apologéták a keresztyénségen belül az ó-keresztyén egyház korai szakaszában élő írók (120–220) csoportját alkotják, akik a művelt pogányoknak címezték a keresztyénséget védő írásaikat.

De az apologetika azóta is egy-egy kor hitvédelmét, elsősorban és hagyományosan a szellemi, intellektuális, teológiai hit- és tanvédelmet jelentette és jelenti.

Az utóbbi fél évszázad brutális keresztényüldözései, kiéleződő vallásközi feszültségei láttán joggal merül fel a kérdés: ki mit tesz a szervezett keresztyénség védeleméért, egyházvédelemért, a hívő közösségek védelméért? Elég-e a hatékony védelemhez az elvi védelem, még ha az mélyen és átgondoltan bibliai tanításokat jelent? Elég-e a hatékony védelemhez az 1948 december 10-én elfogadott ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata? Vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája, mely hét fejezetben, 54 cikkelyen keresztül határozza meg az Európai Unió alapvető értékeit, s ami 2000. december 7., a nizzai csúcstalálkozó óta érvényben van?

S hogy református házunk táját említsem, az európai ó-protestáns, református 17. századi atyák vallási területre alkalmazott, de onnan a mai életviszonyokra átültethető fogalmával élve: milyen syllogismus practicus, azaz a mindennapi életgyakorlatra levonható következtetés adódik ezekből az alapvető, nélkülözhetetlen elvi dokumentumokból?

Átfordítva a gyakorlati apologetikára, a digitális önvédelemre, alapvetően minden egyháznak, ökumenikus szervezetnek, vezetőknek, zsinatoknak előbb-utóbb szembesülniük kell a keresztyénség-védelmi, életvédelmi kérdéssel: milyen az egyházak digitális önvédelme a Mesterséges Intelligencia, a robotok világában?

Vajon, ha egy kiképzett testőr, védelmi szakember, netán olyan riasztó kamerarendszer lett volna a fentiekben említett támadások helyszínén, tényleg mindegyik úgy történt volna, ahogyan? Ma már nem technikai illúzió vagy utópia robot templomőröket állítani egy-egy kiemelkedő esemény helyszínére vagy olyan biztonsági szakértők véleményét kikérni, akik tudnak hatékony, akár preventív védelmet is telepíteni egy-egy rendezvényre, templomba.

Nagy kérdés az anyagi költségek miatt, mekkora az emberi élet értéke a keresztyének között? Hogy mekkora volt az értéke Jézus korában, azt látjuk az Ő esetében. Azóta azt is tudjuk, hogy egy halt meg mindnyájunk helyett, bűneinkért, s mások bűnei miatt.

Azóta is a keresztyénellenesség bűne itt maradt a világtörténelemben, és milliók életét veszi el a vak vallási gyűlölet. Szükséges, hogy ez így maradjon? Nem!

Már az őskeresztyének szembenéztek az üldözéssel. Őket erősítette a katakombákban Urunk szava: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Emlékszünk Pál Igéire is a lelki fegyverekről, amelyek felvételét szorgalmazza az apostol az Efézus 6,10-17-ben. Az ellenség ma sem lelki módon támad csupán. Úgy is. Sötét lelki, spiritiszta, okkultista, szektás fegyverekkel. Lelki-szellemi megvakítással. Ezekkel szemben másként kell védekeznünk. Az Ige kardjával, s minden igazsággal, ami megíratott védelmünkre a Bibliában, mindkét szövetségben. Ám a késsel, pisztollyal, gyorstüzelésű fegyverrel, a merénylőkkel, az öngyilkos támadókkal szemben? Erre fel kell készülni. És fel is lehet.

Amit ma megtehettek, tegyétek meg!

Ezekkel a gondolatokkal, az egyre kihívóbb és rafináltabb gonosz támadók ellen ökumenikus összefogással, halogatást nem tűrő felelősségtudattal fel kell készülni. A digitális keresztyénség védelem mai és holnapi eszközeivel. Személyi és technikai lehetőségekkel.

Isten nem birkáknak, magatehetetlen bárányoknak, hanem a Lélek felelősségébe, az Ige fegyverzetébe felöltözött felnőtt keresztyéneknek tartott meg 20 századon át.

Tegyünk meg mindent, hogy jó tetszését az áldozatos, védelmező szeretet modern digitális eszközrendszerével is megnyerjük imáink mellett. Akkor kétszeres oltalomra számíthatunk: az Ő Szentháromságos és a mi emberi, testvéri, gyakorlati apologetikánkra. Egymásért. Én már ma erre szavazok! Bár csak az Úristen kérdezett meg eddig. De Ő tovább kérdez e spirituális publicisztikán keresztül: Te mit gondolsz erről? Gondold át, s add tovább a gondolatodat, hogy a jövőben egy lélekért se érjen vád téged, gyülekezetedet, egyházadat, hogy nem védted meg a rád bízott drága kincset, az emberi életet!

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma