Krízises időszakban több a bizonytalanság, több váratlan élethelyzetnek vagyunk kitéve és a stresszhatásra is különbözően reagálunk. Hamarabb esünk kétségbe, elveszítjük a talajt a lábunk alól, nem bízunk az eddigi problémamegoldó módszereinkben, elbizonytalanodunk.
Mitől függ az, hogyan reagálunk az élethelyzetekre? Több mindentől: a helyzet váratlanságától, hiszen nem tudtunk felkészülni. A probléma súlyától, mennyire vagyunk képes megbirkózni vele egyedül. A támogatók jelenlététől, hogy egyedül avagy segítséggel kell megküzdenem az adott eseménnyel. Az adott lelki és testi állapotunktól, hiszen ha beteges vagyok, akkor ez nehezebb, hamarabb provokálhat a baj komolyabb testi megbetegedést is. Az adott élethelyzetemtől, mennyire voltam elégedett az adott körülmények között, van miből „veszteni“, vagyis „táplálkozni“ a megbirkózás érdekében stb.
Mitől függ, milyen megküzdési stratégiáim vannak? A megbirkózásban a legmeghatározóbb a genetikai adottságunk és az addigi nevelési tapasztalataink. Mennyire vezettek a szüleink ahhoz, ha problémánk van, hogyan lehet azt megoldani. A gyermek szemlélődésből tanulja a legtöbbet, vagyis megtapasztalja, ösztönösen magáévá teszi azokat a módozatokat, amelyeket a szüleinél lát, bevonódik a megoldásba, megbeszélik vele a helyes megoldásokat. Ezek az élettapasztalatok mind segítenek ebben.
Lehet ezt tanulni?
A terápiás találkozások, a tréningek a coping (életviteli stratégiák, megküzdés) stratégiájának elsajátítására is jók, ami a nehéz helyzetekhez való tudatos alkalmazkodást jelenti. Kiemelten fontos elemei a teherbírás és a célirányosság.
Segítő szakemberek kínálnak különböző lehetőségeket, így a tudatos személyiségfejlesztés lehetősége manapság elérhető. A nehéz élethelyzetekben ott van az intézményesített segítés is, az egészségügyi, klinikai gondozás, mind ambuláns, mind bennlakásos megoldásai. Ha a személy úgy érzi, hogy problémái vannak, akkor felkeresi a pszichológiai, mentálhigiénés tanácsadást. Ha betegnek érzi magát, akkor szükséges a szakorvos felkeresése, mivel az egészségügy gyógyít.
Hogyan birkózunk meg a mindennapi terhelésekkel, mi az, amivel képesek vagyunk megbirkózni és hol kell már segítséget kérni? Ha úgy érezzük, hogy túlnőttek rajtunk a problémáink, akkor el kell kezdenünk a problémafeltárást. Két szinten keressük a megoldást: megnevezzük és feltárjuk a problémát, ezután keressük a megoldást és kivitelezzük azt. Ha sikerül… A mi kultúránkra jellemző, hogy egyedül szeretnénk megbirkózni a problémáinkkal, ami nem mindig sikerül. Ilyenkor szükséges felkeresni a szakembert!
Coping (coaching), mint a megküzdés stratégiája nyújt erre lehetőséget. Elsajátítani olyan készségeket, amelyek segítenek a problémamegoldásban, felvérteznek olyan megoldási módozatokkal, amelyek segítenek majd a krízishelyzetekben.
A csoportban lehetőség nyílik az un. teamcoping stratégia elsajátítására is. A csoportos foglalkozások lehetőséget adnak a visszajelzésekre, a helyzetjátékokra, szituációs beszélgetésre, a támogató közösség megélésére. Az együttlét alatt az irányított verbális technikák vannak előtérben (pl. segítő beszélgetés, mediáció). Azért van erre szükség, mert az azonnali ráerősítés, avagy változtatás beépíthető a személyes repertoárba és használhatóvá válik a résztvevő számára. A mérlegelés objektivitása, a döntések racionalitása manifesztálódik a résztvevők visszajelzéseiben.
(Strédl Terézia/Felvidék.ma)
