Ez a vasárnap az egyik legnagyobb emberi erőforrásra, az imádságra kapcsolódás páratlan „pillanata” és alkalma. A Rogate elnevezés az imádságos kérésekre utal. Ezért lett középkori elnevezése: Dominicarogationum.

Luther is átvette, kapcsolva Máté 7,7-hez: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Idén a 294. évi kiadásában járó herrnhuti Losung a Zsoltárok 66,20-hoz köti: Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. E két Ige rögvest megmutatja az imádság két alapirányát: embertől Isten felé, de egyben embertől az emberért, közösségi és személyi tartalmakért (Kérjetek – nem utasította el imádságomat).

Ebben az évben két további, aktuális imatartalom is járul. A római katolikus egyházban emlékeztetnek a tömegtájékoztatási világnapra, összhangban a címbeli megjelöléssel, hiszen az ima kommunikáció Istennel. A protestáns imanaptárban pedig a világ sok országában a missziói áldozathozatal, adakozás, segélyezés hetének a nyitánya.

Ez azzal függ össze, hogy az imádság, az Isten-közösség és az emberekkel vállalt szeretetközösség, szakrális kommunió és kommunikáció nélkül az áldozatvállalás, a missziói karitász, szeretetáldozat sem működik.

Márpedig mai világunkban ezer és egy súlyos indítéka van az imának és a humanitárius segélyezésnek. Éhező százmilliók, kiszáradás miatt percenként meghaló csontvázgyermekek, szárazság, élelemhiány, vízhiány, munkanélküliség, szegénység, kiszolgáltatottság a legsúlyosabb okok. Nagyon fontos szerepe van a digitális világ árnyoldalai láttán az imádságnak, ami nemcsak értelmi, kegyességi, egyházon belüli szent gyakorlat, hanem mozgósító lelki energiaforrás is. Minden karitatív és diakóniai tett elsőrendű egyéni és közösségi, egyházi, gyülekezeti motorja. És az áldozatkészség, az együttérzés felébresztésének imakultúrája csaknem kétezer évre megy vissza, igen gazdag.

Most csak néhány példát villantunk fel a keresztyén imakultúra sokmilliónyi gyöngyszeméből, verbálisan lecsiszolt segélykiáltásaiból. Megtudhatjuk, hogy az imádság nemcsak kérés, hanem hálaadás azért, mert imádságot meghallgató mennyei Atyánk van, aki nem köveket ad övéinek kenyér helyett. Ő nem imaautomata, akihez elküldünk kéréseket vagy kívánságlistákat teljesítés céljából. Sokszor várni kell, vagy hálátlan kéréseink egy részét nem is hallja meg, mert azok nem üdvösségünket, hanem kedvteléseinket szolgálják.

Tudnunk kell: imáinknak legnagyobb szűrője maga Isten, mert Ő nem jólétünket, földi javunkat munkálja első renden, hanem üdvösségünket, lelki és hitbeli jóllétünket.

A kettőt nem szabad összekevernünk. Egyik nagy imádkozó írta: „Az emberek többsége állandóan beszél Istenhez, rátukmálja kéréseit. Ehelyett Őelőtte sokkal inkább hallgatnunk kellene, s ezt mondani: Legyen meg a Te akaratod. Csak ennyit!”.  Cseri Kálmán nem véletlenül adta egyik könyvének ezt a címet: Sorfordító imádságok.

Példák keresztyén imakultúránk 2000 évéből imaszegény korunknak

Az eddig említettek mellett érdemes rálapoznunk ezen a vasárnapon, de lelki távlatokra szomjas lelkünkkel a hétköznapokban is nagy imatartalékainkra. A református Szikszay György öreg imakönyvének újabb kiadásaira, R. Bohren svájci református lelkész, igehirdetés professzor Kálvin Kiadónál megjelent Tanuljunk imádkozni – Gyakorlókönyv Pál apostol és Kálvin alapján gyűjteményére. Római katolikus kiadásban a nagyszerű 400 oldalas válogatásra: Fohászok – Vallomások címmel, ami az internetről letölthető. Visky István lelkész Nagyvárad mellett nagyszerű imagyűjteményt, imareprezentációt állított össze 16-18. századi protestáns imákból.  Hasznos kezdeményezés az erdélyi és a királyhágómelléki református nők prédikációinak múlt években megjelent gyűjteménye, imákkal. A délvidéki reformátusok korábbi énekeskönyve (1971) rendkívül hasznos függeléket tartalmaz keresztyén tanításokkal és imádságokkal. Ez sajnálatosan a hazai énekeskönyv-kiadásokból hiányzik. Talán a jövőnek még inkább, hiszen imahiányos digitális korunkban valóságos lélekmisszió, lélekmentés a hitből sarjadt imaliliomok történelmileg gazdag virágzása. Ebből idézek.

Petrőczi Kata Szidónia református bárónő (1658-1708) reggeli fohásza: Ezer jó füvem, forrásom/Légy nekem édes Jézusom./Oltsa véred szomjúságom./Sebed legyen orvosságom. Ráday Pál egyházpártoló főúr, Árva Bethlen Kata fejedelmi lélek, Cromwell Olivér, a katolikus Anselmus, Augustinus egyházatya, Clairvauxi Bernát szerzetes imái mellett Luther könyörgései is megtalálhatók a példaértékű énekeskönyvben. Megragadó François de Salignac de la Monthe-Fénelon (1651–1715) francia katolikus teológus önmegüresítésben fogant imája: Uram, nem tudom, mit kellene Tőled kérnem. Nem merek kérni sem kereszteket, sem vigasztalásokat, csak egyszerűen megjelenek előtted, megnyitom néked szívemet. Lásd meg szükségeimet, melyeket magam sem ismerek. Imádom minden szándékodat, anélkül, hogy ismerném. Hallgatok előtted. Átadom magamat Neked. Ámen.

Rudolf Bohren gyülekezetében és presbitereivel Kálvintól tanult imádkozni. Például így: Uram, bocsásd meg imáim ügyetlenségét. Ügyetlen volt imám, mert benne magammal foglalkoztam – nem jutottam el a Te imádásodig. Taníts engem másként imádkozni! Az apostol és a reformátor imádkozva változtatta meg maga körül a világot. Taníts engem úgy imádkozni, ahogyan ők tették!

Dag Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkára a világpolitika formálásának fővárosában, a New York-i ENSZ palotában berendeztette a Room of Silence-t, a csend csarnokát.

Maga is többször bement imádkozni. Például így: Szenteltessék meg a te neved, ne az enyém; jöjjön el a te országod, ne az enyém; legyen meg a te akaratod, ne az enyém. Adj nekünk békét veled, békét az emberekkel, békét önmagunkkal, és szabadíts meg a félelemtől!

Maggie Gobran, a kairói Mokattan városnyi szeméttelepen élő szegények üdvöskéje, a mai egyiptomi Teréz anya, százezer egyiptomi árva anyja, kopt őseinek, az első századtól pusztai remeteként imádkozók lelki örököse így fohászkodik: Minden próbatételünk között is nagy a mi örömünk és vigasztalásunk. Azért könyörgünk, Urunk, hogy mindenki eljusson erre a felismerésre, s így nyerje el belső békességét. Mert csak az képes kiengesztelni a mennyet a földdel, aki maga is megbékélt önmagával. És csak az ilyenek adhatnak gyógyulást és örömet az egész világnak. Ezért mondjuk hát nektek: Óh, népem, menj be most belső szobádba, zárd be az ajtót magad mögött. Míg végre felgyúlnak az olthatatlan fények ott legbelül. Ezért könyörgünk, Urunk! Ámen.

Johannes Kepler (1571-1630), a matematikus-csillagász, a bolygómozgások törvényszerűségeinek felfedezője, aki protestáns lelkész szeretett volna lenni, de az emberiség javáért más útra vezette őt Isten, így fogalmazott: Nagy a mi Urunk, erős és hatalmas; bölcsességének nincsen határa. Dicsérjétek őt, Nap, Hold és bolygók, amilyen nyelven csak zenghetitek Teremtőtök dicséretét! Dicsérjétek őt, égi harmóniák; és ti is; felfedett igazságainak tanúi és igazolói! És lelkem, te is zengd az Úr dicséretét egész életeden át! Tőle és általa és érte vannak minden dolgok, a láthatóak és a láthatatlanok. Egyedül őt illesse tisztelet és dicsőség öröktől örökké! Ámen.

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)