Sacra Privata címmel nyitottak meg egy rendhagyó gyűjteményből készült kiállítást a párkányi múzeumban, advent második hetében. A kiállítás anyaga egy magángyűjtemény, amelyben elődeink vallásos életének mindennapi eszközei, tárgyai láthatóak.
E magángyűjtemény tárgyai az egykori hívő emberek legfontosabb „ereklyéi” voltak, amelyeket napi szinten használtak. A katolikus vallás ezen eszközei – bibliák, szentképek, szobrok, gyertyatartók, különböző méretű fa- és fémkeresztek, a kapcsos és egyszerű imakönyvek – a régi világ embereinek mindennapi használati tárgyai voltak – istenhitüket erősítő és imádsághoz szükséges tárgyak, mint a rózsafüzér, szentkép, imakönyv vagy érem. Ezeket halálukig őrizték, védték.
A fali szentképek még a XX. század ötvenes éveiben is esküvői, keresztelői ajándékként kerültek az ifjú házasokhoz. A csoda az, hogy főleg falvakon az utódok napjainkig is őrizték, ha nem is további használatra, de emlékként, az elhunytak szellemi hagyatékaként.
A bényi Kvitek Marian neve nem ismeretlen a párkányi régióban. Gyűjtési szenvedélye nagyon fiatalon kialakult, s nemcsak falujában járta a padlásokat, de eljár ma is árverésekre, régiségvásárokba, s ajándékozás által is gyarapodik a gyűjteménye.
A városi múzeumban kiállított tárgyai között is leginkább ajándékba kapott régi emléktárgyak, szobai szentképek, bibliák, szobrok, érmek, feszületek kerültek kiállításra.
A kiállítást dr. Fóthy Zoltán párkányi esperes nyitotta meg, értékelve egy letűnt világ vallásos népi kultúráját. Köszöntőjében rámutatott, mit jelentettek ezek az összegyűjtött ereklyék a régi emberek számára.
Fotó: Bokor Klára
Mint mondta, a kiállítás lehetőséget kínál arra, hogy elmélyüljünk azokban az értékekben, amelyek generációkon át formálták közösségeink életét és identitását.
„Nem véletlen, hogy a 18. század első feléből is találunk itt például Szentírást, vagy nem sokkal későbbi időből a fájdalmas Szűzanya fából készült szobrát. A testi-lelki-szellemi meghatározottságú ember kézzelfogható tárgyak révén is jelt ad a hitéről” – hangsúlyozta.
„Ezek a tárgyak hitének, reményének, mindennapi életének velejárói. Általuk emeli fel szívét a teremtő Istenhez. A kegytárgyak ugyanakkor mindennapi életének reálszimbólumai is.
Minden egyes emléktárgy mögött ugyanis egy-egy történet, emlék rejtőzik, amely generációkon átívelő hűséget és elkötelezettséget mutat hitünk iránt”
– vélekedett az esperes.
Fóthy Zoltán atya szerint a kiállított tárgyaknak köszönhetően megérthetjük, hogyan éltek elődeink, hogyan élték meg kapcsolatukat Istennel és közösségükkel, és hogyan védték meg hitüket a mindennapi kihívások közepette. Minden egyes kiállított tárgy – legyen az egy feszület, rózsafüzér, szentkép, szobor vagy ősi érme – nem csupán esztétikai értéket hordoz, hanem történetet mesél, mondta.
„Egyik-másik darabot talán egy idős asszony imádkozó kezéből örökölték tovább, más tárgyak a házi liturgiát elevenítik fel, és vannak olyan kegytárgyak is, amelyeket háborús időkben padlásokon őriztek” – jegyezte meg, hozzátéve, a tárgyakat nézve érdemes elgondolkodnunk azon, mit jelentettek ezek az emberek számára.
„Egy feszület a falon nemcsak dísz volt, hanem az otthon szent helyének központja. Egy szentkép nemcsak emlékeztető volt Jézus vagy a Szűzanya jelenlétére, hanem vigasztalás a nehéz időkben, és a hála kifejezője az öröm napjain”
– fogalmazott.
Fóthy Zoltán atya rámutatott, a népi vallásosság mindig is szoros kapcsolatot tartott fenn az élet minden területével. Ünnepeink és szokásaink átszőttek mindent: a munkát, az imát és az ünneplést. Ugyanígy a népi vallásosság és hagyomány emlékei is különösen fontosak, hiszen ezek azok a szálak, amelyek összekötnek minket a múltunkkal, magyarázta. „S ugyanakkor mind-mind tanúi annak, hogy hitünk mennyire mélyen belegyökerezett elődeink mindennapi életébe. Ezek az emléktárgyak azonban a mai kor gyermekeit is meghívják, hogy élő hitben éljék meg mindennapjaikat” – jelentette ki.
Mint mondta, ezek a kegytárgyak nemcsak díszítik lakhelyeinket, hanem életünk részei is, amelyekből megnyugvást és erőt nyerünk. „És így volt ez a diktatúrák idején is – sőt talán akkor még inkább. Azokban az időkben, amikor a túlélés volt a tét.
Amikor az Egyház és a hívők gyakran kerültek nehéz helyzetbe, mégis megtalálták a módját, hogy hitükben és közösségükben megmaradjanak, megerősödjenek. Egyik kiemelkedő példája ennek a rejtegetett és titokban őrzött tárgyak története”
– emelte ki.
A párkányi esperes aláhúzta: az itt kiállított kegytárgyak nemcsak az egyéni hit jelei voltak, hanem a közösségi összetartozás szimbólumai is. „Hitünk ugyanis nem csupán egyéni valóság, hanem közösségi érték is. A templomok és a vallási tárgyak közösségünk összetartó erejét tükrözik. Amikor egy közösség együtt imádkozik, együtt ünnepel, együtt dolgozik a közös célokért, erősíti a kötelékeket és az összetartást” – fogalmazott.
Fotó: Szabó László
A kiállítás kapcsán elmondta, az lehetőséget ad számunkra, hogy újra felfedezzük és értékeljük ezen közösségi értékeket, és hogy megértsük, milyen fontos szerepet játszottak a hitünkkel kapcsolatos közös „élmények” elődeink életének minden területén.
„Az örökségünk megőrzése nem csupán a múlt tiszteletének jele, hanem a jövőnk felépítésének alapja és záloga is. Azáltal, hogy megőrizzük és bemutatjuk ezeket a tárgyakat és emlékeket, lehetőséget adunk a fiatalabb generációknak, hogy megismerjék és értékeljék saját kultúrájukat és történelmüket.
Ez a kiállítás hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben is éljenek azok az értékek, amelyek a múltban meghatározták közösségeink életét”
– zárta gondolatait.
Végül az esperes kifejezte köszönetét és háláját mind a gyűjtőnek, mind a múzeum vezetőjének, Juhász Gyulának. Mikuláš Šurín helyi szlovák káplán anyanyelvén méltatta a kiállítás anyagát.
A megnyitó hangulatát és színvonalát emelte a párkányi plébánia mellett működő AD DOMINUM egyházi énekkar, melynek tagjai gyönyörű Mária-énekeket énekeltek a nemcsak Párkányból, hanem a környékbeli falvakból és Esztergomból is érkezett közönségnek.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
