Február elején két különleges kiállítás nyílt a Hagyományok Háza Corvin téri székházában. A Tulipán & zsálya – Kertek, korok, népművészet a virágok szimbolikáját vizsgálja a népművészetben, míg a Szabad szappanozni – Higiénia, szépségápolás, népművészet című tárlat a tisztaság kultúrtörténetét teszi közkinccsé.
„A kiállítás a virágok, növények szimbolikáját vizsgálja, egy teljesen szokatlan kultúrtörténeti kontextusban a magyar népművészeten belül – kezdi A Tulipán & zsálya – Kertek, korok, népművészet című kiállítás tárlatvezetését Üveges Krisztina művészettörténész, a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum muzeológusa. – A kiállítás a keresztény kultúrkör szimbolikus növényeivel indul. Megismerhetjük a Szűz Máriához, a tisztasághoz kapcsolódó növényeket, mint a liliom, a margaréta, és más keresztény szimbólumokat, mint a szőlő. A középkorban az apátsági kertekben termesztették azokat, majd a paraszti kertek kedvelt növényei lettek.”
A virágszimbólumok elvezetnek a növények gyógyászati jelentőségéhez is, így például a mandragórához, a kamillához fűződő házi praktikák is megjelennek.
A kiállításon az egész Kárpát-medencéből láthatunk példákat. A székelyföldi festett tükör után a kalotaszegi pártánál időzhet a látogató. A gyönyörű gyöngyfüzér mellé már gyári Jacquard szalagot tűztek. E termékek a XX. század elején jelennek meg a népművészetben, divatba jöttek és olcsóságukkal hódítottak.
Fotó: Bézsenyi Zsolt
A torockói párnahuzatot fél évszázada hímezték, Husztról öv és hajcsat, Szászvidékről festett láda érkezett. Az utóbbin reneszánsz eredetű, ún. olaszkorsós ábrázolást láthatunk, egy míves korsóból nőnek ki a növények. Izgalmas megfigyelni a gránátalmás, rózsás motívumokat is, melyek először a kora középkorban a kereskedő selymein jelentek meg. Mivel e növények csak később érkeztek meg a Kárpát-medencébe, a gondos kezek úgy másolták a motívumokat, hogy magát a növényt nem is látták.
A Szabad szappanozni című kamara kiállítás az eltelt százötven év magyar tisztálkodási szokásait mutatja be. Már a cím is kifejező: a szervezők a maroskeresztúri gyermekdalra utalnak.
A látogató a teremben megismerkedhet az otthon, a textíliák tisztításának a személyes higiénia hagyományaival, és bepillantást nyerhet a segédeszközök világába, például a szappan főzésébe. Jóllehet a falusi körülmények sokszor igencsak mostohák voltak, viszont a valamit magára adó gazdálkodók – saját érdekükben, a betegségek elkerülése miatt is – nagy figyelmet fordítottak a tisztaságra.
E kultúrában a mosásnak, a ruhák tárolásának szigorú rendje volt, de a személyes higiéniára is gondot fordítottak, s a társadalom megszólta azt, aki eltért az ősi szokásoktól, a kialakult rendtől.
Sokszor a mai tudósoknak is például szolgálnak azok az ökológiai módszerek, melyekkel elődeink egészségüket védték. A kiállítás arra ösztönzi a látogatókat, hogy keressék meg a természetben azokat az az elveszett gyökereket, melyek évszázadokon keresztül elődeik javát szolgálták.
Az utóbbi kiállítás a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kutatás-fejlesztés-innováció kurzusának csapatával közösen valósult meg.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
