Az általános és egyetemes emberi romlottság teológiai igazsága (status corruptionis) és a fizika törvénye összhangot mutat: nemcsak az anyag nem vész el, hanem a gyűlölet sem. Csak átalakul.
A gonosz hihetetlen alkalmazkodó képessége szerint (accomodatio – Kálvin). A keresztyénüldözés hagyományosan brutális formái mellé (gyilkosságok, templomgyújtogatás, elüldözés az ősi szülőföldről, csoportos erőszak) egyre rohamosabb léptekkel zárkózik fel a digitális keresztyénüldözés lágy, de sokkal veszélyesebb technikai eszköztára.
Mielőtt a technikai repertoárt röviden ismertetném, írni kell erről is: a csúcstechnológiák és a robotok, valamint a szuperudvariasságra programozott Mesterséges Intelligencia (MI) mellett és ennek felhasználásával tovább tarol az emberiség rákfenéje: a gyűlölet negatív erőtere.
Erről olvasható pár döbbenetes tény az alábbiakban.
A gyűlölet fenomenológiája
A gyűlölet jelenségvilágában, fenomenológiájában, kivált a világszerte tapasztalható keresztyénüldözésben a gyűlölet nem csupán érzelemként van jelen, hanem strukturált rendszerként és tapasztalatként is (gyűlöletprédikációk, mesterséges manipulációk mások vallásának gyűlölésére, híveik üldözésére, egyfajta „negatív misszióként”, a legújabb digitális eszközök bevetése).
Ezekkel a cél a zavarkeltés, végső soron a megsemmisítés, illetve keresztyénmentes régiók létrehozása. A célszerűen strukturált gyűlölet gyakran kollektív jelenségként tűnik fel, ami az identitásvesztésből vagy az emberi méltóság vélt sérelmének a félelméből fakad. A gyűlölet alapszerkezetéről tudjuk, hogy ez tartós érzelem is, amely gyakran egy átélt sérelemből, tehetetlenségből vagy megaláztatásból fakad. Mindig egy bizonyos személyre, csoportra irányul, azzal a céllal, hogy azt károsítsa vagy megsemmisítse.
Doktori tanulmányaim egyetemén, a heidelbergi Karl-Ruprecht Universität-en tanít ma a „fenomenológiai pszichopatológia és pszichoterápia” nemzetközileg kiemelkedő tudósa, Thomas Fuchs.
Elemzései szerint a gyűlöletnek három forrása van: a sérelem, a bosszú, és a megsemmisítési vágy
(forrás: Zeit-Diagnosen/Kordiagnózisok). A kollektív gyűlöletben (mint például az üldözésekben) az egyént valamely „gyűlölt csoport” tagjaként írják le, s ez lecsökkenti az erőszakot fékező gátlásokat a gyűlölködőkben.
A biblikus Szentlélek-tan másik heidelbergi kiválósága, dr. Michael Welker (magyarul is olvasható remekműve: Isten Lelke – a Szentlélek teológiája, Exit kiadó, Kolozsvár, 2018) „Vigasztalásra szorulók és gyűlölet miatt veszélyeztetettek – vallásosság a globális válságok korában” címen tartott szemináriumot azokról a jelenségekről, amelyek nemcsak korszakunk embereinek a mentális világát, hanem a lelki életét is veszélyeztetik.
Ez a válsághelyzet a professzor szerint önvizsgálatra kötelezi az egyházakat, amit vagy megtesznek, vagy nem.
Így fogalmaz: csak Isten Lelke sokrétű vigasztalásának a megismerésével, tudatosításával, megélésével lesz képes a teológia és az egyházak világközössége szembeszállni az egyre növekedő gyűlölettel és az elhidegülő emberi kapcsolatokkal.
A keresztyének üldözésének fenomenológiáját jellemzi az idegenként történő lekicsinylés. A keresztyének üldözése a Római Birodalomban gyakran azért kezdődött, mert Jézus Krisztus követői elutasították a császárkultuszt, s ezt a hatalom az államot fenyegető veszélyként értelmezte. Az emberbálványozás, a személyi kultusz tilalma a keresztyénség állandó jellemzője. Irigység és félelem is lehet a gyűlölet kiváltó oka. Gyűlölet keletkezik, ha egy csoportot (pl. a keresztyéneket) valakik világnézetük (vallási irányzatuk), identitásuk fenyegetőjeként állítják be, pedig nem az, legkevésbé sincs a brutális fizikai erőszak a keresztyének eszköztárában.
Az így kiváltott, bár teljesen alaptalan félelem a szeretet vallásának képviselőivel szemben strukturális erőszakhoz vezet. Az üldözés szisztematikus eljárásokban nyilvánul meg, társadalmi kirekesztés, vagyonelkobzás és szélsőséges esetben mártírhalál formájában.
A gyűlölködő fél gyakran érzi magát tehetetlennek, s úgy tekint a másikra, mint aki hitében/létében sérti őt. Bűnbakképző mechanizmus alakul ki: a keresztyének üldözése indokaként (történelmileg és jelenleg is) gyakran használják fel a keresztyéneket bűnbakként, így próbálva elterelni a figyelmet a megoldatlan társadalmi problémáikról. Az ilyen hatalmi hazugságnak Néró óta nagy hagyománya van.
A gyűlölet „patológiája” új, algoritmus dimenzióban
A digitális korban a gyűlölet jelensége és eszköztára alapvetően megváltozik. A digitális technológiák ma már gyűlöletkatalizátorokként és -erősítőként is működnek, amelyek a gyűlöletet új, algoritmus dimenzióba emelik. Az alábbiakban bemutatunk erről néhány példát.
Visszhangkamrák a neve annak a gyakorlatnak, amelynek során a közösségi média olyan algoritmusokat használ, amelyek a radikalizálódás maximalizálására vannak programozva (algoritmus radikalizálódás). Mivel a felháborodás és a gyűlölet statisztikailag több interakciót (kattintásokat, megosztásokat) generál, mint a tárgyilagos tartalom, a gyűlöletkeltő narratívák terjedése és terjesztése mediális előnyben részesül bizonyos helyeken.
A felhasználók szűrőbuborékokba kerülnek, ahol a vallási kisebbségekkel szembeni előítéletek folyamatosan megerősítést nyernek. Ezt követi az eldurvult hitetés teljes bekapcsolása. A gyűlöletkeltő üzenetek gyakorisága miatt fokozatosan megszokottá válik, hogy az áldozatot embertelenként állítják be a tettes szemében. Ad abszurdum éppen azokat, akik a szeretetvallás hívei.
A digitális megfigyelés és adatbányászat is hozzátartozik a gyűlöletkeltés új dimenziójához. A tekintélyuralmi rezsimekben a digitális technológiákat közvetlen üldözésre használják. Például arcfelismerésre, amikor MI-alapú kamerák azonosítják az egyházi szertartásokon vagy tiltott vallási összejöveteleken résztvevő személyeket. Ezt a célt szolgálják az ún. szociális hitelrendszerek is.
Vannak országok, ahol a keresztyén hit gyakorlása pontlevonást eredményez a társadalmi rangsorban, ami megakadályozza az érintettek külföldi utazását, munkavállalását, az oktatáshoz való hozzáférését. A magán-, és közszférában alkalmazott gyűlöletkeltő eszközök célja a keresztyének társadalmi ellehetetlenítése.
Van olyan technika, amivel a keresztyének magáncímének vagy munkahelyének nyilvánosságra hozatalával fizikai támadásoknak teszik ki őket, vagy megfosztják őket a megélhetésüktől (doxing). Van, amikor szervezett digitális támadások indulnak keresztyén szervezetek vagy egyének ellen, hogy elhallgattassák őket (shitstorms, silencing).
A gyűlölet eszközrendszerében ott van még a valóság manipulálása, amit a nemzetközi szakirodalom deepfakes-nek vagy dezinformációnak nevez. A MI által hamis videókat vagy hangfelvételeket készítenek, amelyekben vallási vezetők olyan dolgokat mondanak, amelyek iszlám országokban az istenkáromlás vádját, másutt erőszakot provokálnak. Célzott kampányok is szerepelnek a gyűlöletkeltés technikái között. Ezt kitalált, hamis hírek terjesztésével működtetik, „titkos missziós tevékenységekről” vagy „összeesküvésekről”. Ezek a kitalációk aztán a fizikai erőszakos cselekmények igazolására, indokolására szolgálnak.
A „gyűlölet panoptikuma”
Jelenségtani szempontból a digitalizálás lehetővé teszi a „távolságot áthidaló, sőt kiiktató gyűlöletet”. Míg korábban az üldözés fizikai jelenlétet igényelt, a digitális gyűlölet bárhol és bármikor elérheti a kiszemelt áldozatot. A gyűlölködő gyakran névtelen marad, ami jelentősen felbátorítja őt, és csökkenti kegyetlensége pszichológiai fékezését. Ezek a technikák különösen hatékonyak olyan régiókban, ahol a vallási nacionalizmus találkozik a technológiai fejlesztésekkel (pl. Délkelet-Ázsia vagy a Közel-Kelet egyes részein). Indiában és Pakisztánban a „gyűlölet digitális fenomenológiája és eszközrendszere” ma már rendkívül hatékonyan működik, amely tudatosan veszi célba a vallási kisebbségeket, különösen a keresztyéneket. Így elmosódnak a határok a virtuális uszítás és a fizikai erőszak között.
A közeljövőben foglalkozunk azzal, mit tehetnek az egyházak a digitális védelem érdekében, van-e ökumenikus, teológiai-technikai önvédelem, s mit jelent a digitális katakombalét. Hogyan működik a „klikkelés etikája”? Mindezek ismerete, és még jó néhány további elképesztően találékony próbálkozás tudatosítása égetően fontos a keresztyénség gyakorlati apológiája, védelme szempontjából. Ezért ismételten rámutatunk az alaptétel igazságára: elérkeztünk abba a világkorszakba, amikor a gyűlölet nem érzelmi kérdés többé, hanem állandó, globálisan terjedő, variálódó digitális állandó, azaz korszakjellemző infrastruktúra.
(Minden öt percben valahol a nagyvilágban megölnek, bántalmaznak, elítélnek, elüldöznek egy-egy keresztyént – forrás: Die Zeit).
BL/Felvidék.ma
