A mai nap Jézus fogantatásának, Urunk megtestesülésétnek ünnepe, melyet a magyar nép Gyümölcsoltó Boldogasszony néven tisztel.
„Az Ige fogantatásának, az angyali üdvözletnek magasztos napja” – írta az ünnepről Molnár v. József néprajz – és néplélekkutató. Azt is lejegyezte, hogy eleink mily módon illeték az ünnepet: „Mária hirdetete napja, Testfogadó Boldogasszony, Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, Boldogasszony fogadása, Gyimőcsótó.” Ez a számos elnevezés ez ünnep hatalmát jelöli, mely a magyarság Boldogasszony-hitében gyökeredzik.
Izajás jövendölésén keresztül az Úr szava beteljesedett:
„Anya lesz a szűz, és fiút szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
Az evangéliumban Lukács Jézus születése hírüladásának eseményéről számol be, mely olyan, mintha magának Máriának a beszámolóját hallanánk. Életébe belép az isteni terv. Mária fél, kérdez, nem érti, mi történik. Kérdései nagyon is emberiek: „Hogyan történik mindez?” A titok hírére a hit és az alázat elfogadó gesztusával válaszol: „Történjék velem a te igéd szerint.”
Az angyali üdvözlet, ikon, részlet (Fotó: Wikipédia)
Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb örömhírvétel ünnepeként tartják számon, és a legszentebb Istenszülő örömhírvétele néven illetik. Rómában a keleti származású I. Sergius pápa (687–701) honosította meg Annuntiatio Domini, az Úr hírüladása néven. 692-ben említik először, amikor a Trullai Zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben való ünneplését – valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott. Korábban, Ravennából származó adatok szerint a karácsonyt megelőző vasárnap emlékeztek meg az angyali üdvözletről.
„E napon mézillatúak az egek, az Atya haragja (bűneink miatt) – irgalmassággá változik és megbocsát. Az angyali üdvözlet, az Ige fogantatásának napján egykor a pap az oltár legalsó grádicsán földig hajolva köszöntötte a testben fogantat. Régi hitünkben „Mária a teljes Szentháromság eleven temploma”
– írja Molnár v. József a Kalendáriumban, melyből megtudhatjuk, hogy ez a nap a fák oltásának és szemezésének szakrális alkalma. „Az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt” – mondták eleink.
Az e napon oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni, tisztogatni is tilos, maguktól kell elkorhadniuk –tartották a göcsei öregek. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle, de az ilyen fáról igen jó oltani. Székelyföldön az e napon oltott fákra rontás ellen piros szalagot kötöttek; Sajótörben pedig a szemzett rózsafát olvasóval (rózsafüzérrel megj. szerk.) ékesítették.
(Fotó: Pixabay)
„Gyümölcsoltókor a tápiógyörkiek a gyümölcsfá k törzsét kereszttel jelölték, s a lemetszett gallyacskákból féregúző tüzet raktak. Szegeden jó mézelésért a méhek röplyukához gallyat állítottak. E napon fát ültettek a bánátiak: vörösbort ittak, hogy a fák vére növekedjék, s kukoricát pattogtattak, ettek, hogy a rügyek életre pattanását elősegítsék. A magzat után sóvárgó asszonyok e mágikus napon Tiszaligeten föltétlenül férjükkel háltak. Egyes helyeken úgy tartották, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat. A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét. A szent nászt játszották el ilyen módon. Termőnap palántára; s e napon veti fel magát a hal a vízből. Derült idejével jó termést ígér” – olvasható a Kalendáriumban.
A magyar nép Boldogasszonyának egyetlenségéről és szerepéről analógiás képi nyelven gyönyörűen vall a Kárpát-haza minden vidékén több változatban is ismert régi imádság:
„Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágát, Virága szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Szűz Máriát, Szűz Mária szülte Jézus Krisztust – Világ megváltóját.”
A katolikus hitvilágban ismert a „Lelki Adoptálás”, melyet március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján lehet vállalni, ami nem más, mint egy 9 hónapon át tartó imádság, egy megfogant, veszélyeztetett magzatért.
(Fotó: Wikipédia)
A lelki örökbefogadás a fatimai jelenések kérésére, az engesztelés jegyében született, és Lengyelországból terjedt el. Ez a vállalás tulajdonképpen egy éppen ebben az időben megfogant és veszélyben lévő – Isten által kiválasztott – gyermek lelki örökbefogadása, hogy világra jöhessen, és szeretetben nőhessen fel.
Kilenc hónapon át kísérjük el a kis magzatot a születéséig, minden nap egy tized rózsafüzért és egy rövid közbenjáró imát elmondva érte és a családjáért. Az imádságunkhoz saját vállalásokat is kapcsolhatunk.
A napi imádság a megfogant magzatért: „Uram, Jézus! Édesanyád, Mária közbenjárására, aki szeretettel szült a világra Téged, valamint Szent Józsefnek, a bizalom emberének közbenjárására, aki születésed után gondoskodott Rólad, kérlek Téged annak a meg nem született gyermeknek érdekében, akit lélekben adoptáltam, és akit a halál veszélye fenyeget. Kérlek, adj szüleinek szeretetet, és bátorságot, hogy meghagyják gyermekük életét, amelyet Te magad rendeltél számára. Ámen.”
Forrás: Magyar Kurír, Népi Kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
