Esterházy János 1935 húsvétján megfogalmazott gondolatai jól láthatóan napjainkban is aktuálisak, így különösebb kommentárt nem is kell hozzájuk fűzni. Talán csak annyit, hogy Esterházy a csehszlovákiai magyar család és a nemzet számára is sorsdöntőnek tartott 1935 májusi választások sikerének kulcsát az összetartozás és az ebből fakadó felebaráti szeretet, illetve a hit megerősítésében látta. S ez ma sincs másként.
A fenti értékek jegyében folyó korabeli mozgósítás oly sikeres volt, hogy a két magyar párt (az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt) korabeli szóhasználat szerint „elemi erejű” sikert ért el, amit az is bizonyít, hogy közös listája 235 ezer szavazatot kapott. Ennek következtében jutott be a Kassa és környéke választási körzetből a prágai parlamentbe képviselőként maga Esterházy János is. De lássuk most hozzánk is szóló húsvéti üzenetét:
„A sok szimbólummal telt húsvéti ünnepek folyamán minden keresztény ember kell, hogy időt szakítson magának arra, hogy magába szálljon, ítéletet üljön maga felett és szigorúan bírálja el: lelkiismeretesen teljesítette-e mindazokat a kötelességeket, amelyeket keresztény hite és vallása ró reá. /…/ Legyünk szociálisabbak, ami tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint azt, hogy a krisztusi ember- és felebaráti szeretet apostolaivá kell válnunk a mi kisebbségi életközösségünkben. Ha anyagiakban nem is tudunk egymásnak annyira segítségére lenni, mint azt szeretnénk, nem szabad elfelednünk, hogy az együttérzés kimutatása, a szenvedőknek felkeresése, sőt egy jó szó is könnyet törölhet le és megszünteti az elhagyatottság kínzó érzését. /…/
Az idén a húsvét ünnepi hangulata és vallásos áhítata nem mentesülhet a politika hullámveréseinek hatásától. Küszöbön vannak a választások, melyek sorsdöntőek lesznek keresztény nemzeti létünk további kialakulására. Olyan erőpróba előtt állunk, amelyben teljes vértezettel kell felsorakoznia mindenkinek, aki hű akar maradni tradícióinkhoz, aki előtt nem közömbös, milyen a jelenünk, mit hoz a jövő neki, családjának és utódainak. Ez a sorsdöntő erőpróba azt a kötelességet rója reánk, kisebbségi magyarokra, hogy mérlegre helyezzük, mit tettünk nemzetünkért, családunkért, a jövő magyar nemzedékért, s nem mutatkozik-e ebben bármilyen hiány.
Bízom abban, hogy keresztény magyar testvéreim megteszik ezt a számvetést és bízom abban is, hogy akik majd ráeszmélnek arra, hogy a nemzeti ügy szolgálatában lanyhák voltak, minden erejükkel jóvá fogják tenni mulasztásukat. Bízom végül abban is, hogy akik megtántorodtak, szintén felismerik, hogy csak ahhoz a táborhoz szegődhetnek, amelyben egy törekvés uralkodik, Hogy boldoguljon a magyar és minden őslakos testvére. A húsvéti ünnepek lélekbe markoló tanításai és mély tanulságai tegyék gyümölcsözővé nemzeti életünk termékeny talaját is, hogy így igazi ünnepét ülhessük vallásunknak és nemzeti mivoltunknak !
Virágvasárnap kint jártam a magyar végeken. Gondterhes férfiarcokról, könnyes női tekintetekből is felém sugárzott az erős hit, hogy ha mi, magyarok, összetartunk, egymással és egymásért küzdünk, ki fogjuk vívni magunknak a jogegyenlőséget. A húsvéti ünnepek áhítatos hangulata erősítse meg ezt a hitet minden magyarban, ezt kívánom minden egyes magyar családnak, a nagy kisebbségi magyar család minden egyes tagjának, valamint a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak éppúgy, mint magamnak, mert az Úristen segítségével csak ily módon biztosíthatjuk a csehszlovákiai magyarság jövő boldogulását!” (P.M.H. 1935. IV. 21)
A PMH c. lapnak ugyanebben a számában, egy riporteri kérdésre válaszolva a fentiekhez még hozzátette:
„Várom, helyesebben mondva, elvárom azt, hogy a magyar kisebbség és a többi kisebbségek, melyekkel közös a sorsuk, egy emberként fognak állani azok mellé a célkitűzések mellé, amelyekkel boldogulásukat és jobb jövőjüket akarjuk biztosítani. /…/ Ma már tizenhat év tanulságaira és tapasztalataira tekinthetünk vissza. Aki amellett, hogy néz, látni is akar és lát is: az fölismerheti a bajok okát, tisztában van a kisebbségellenes politikai törekvésekkel és nem ül fel olyan Ígéreteknek és csábításoknak, amelyekkel egyes pártok agitátorai nemzeti énjének megtagadására akarják rábírni.
A választás csak egy etapot jelent kisebbségi küzdelmeinkben. Változatlanul fenntartjuk programunknak kezdettől vallott minden pontját és meg nem alkuvó ellenzéki politikát akarunk folytatni, amíg nem látjuk rendszeresen biztosítottnak minden magyar ember istenadta és törvényes jogait. Ha nem így cselekednénk, magunk ássuk meg sírunkat, amiért nem vállalhatunk felelősséget sem kortársaink, sem utódaink, de az Úristen, ítélőszéke előtt sem. A mi programunk nem választási kortes-frazeológia, hanem a keresztény igazságon alapuló életfelfogás parancsa, amellyel állunk vagy bukunk.”
M.I./Felvidék.ma
