A balatonszemesi komolyzenei koncertsorozat kiemelkedő eseménye volt a Musica Antiqua hangversenye; a középkori Páduai Szent Antal templom hangulatával és kiváló akusztikájával ideális helyszínt jelentett a régizenének.
A műsort a szervezők igényesen válogatták össze. Az est hangulatát Charpentier Te Deuma adta meg, aminek fanfárja az Eurovíziós Fesztivál szignáljaként vált közismertté. Ezután következtek a szinte „kötelező” művek, mint Albinoni Adagiója, Gounod Ave Mariája. Szerencsére mellettük olyan ritkábban hallható darabok is elhangzottak, mint Caccini Ave Mariája, vagy a Monteverdi kortárs, Alessandro Grandi Allelujája.
Különösen kedves volt számomra Esterházy Pál Harmonia Caelestis (Mennyei harmónia) című művének részlete, a teljes lemezkiadásnál még a Hungarotonnál magam is bábáskodtam. Szép estének lehettem tanúja, a koncert előtt Varga Endre művészeti vezetővel beszélgettem.
„A Hèvízi Musica Antiqua Együttes az ország egyik legrégebbi, legnagyobb hagyományokkal rendelkező régizene együttese. 1977-ben alakult Adorján József tanár úr karvezető-igazgató irányítása alatt. Jómagam huszonkilenc éve vezetem az Együttest, aminek félévszázados évfordulóját jövőre ünnepelhetjük. Serényen készülünk e jeles alkalomra, amire új felvételeket, válogatást is készítettünk; volt miből válogatni bőven, hiszen nyolc CD lemezünk jelent meg eddig. A tematikánk a Musica Sacra körül összpontosul. A kerek évfordulón nemcsak e CD-t, hanem ötven év legsikeresebb darabjait is bemutatjuk a közönségnek.
Egykori szólistáink – szerte a nagyvilágból – immár művészként, tanárként térnek vissza. A több mint száz tagunkra is számítunk, akik az évtizedek során megfordultak az Együttesben. Jelentős szám, mivel Adorján tanár úr célja volt, hogy a furulyával, mint ősi hangszerrel minél több fiatalt vonjon be a kamarazene világába.
Fotó: Musica Aniqua
Ennek nyomán egy nagyon igényes furulyaegyüttest alapított. Gondot viselt a hangszerek minőségére is, a legjobb minőségű fafurulyákat – a basszusfurulyától a sopranino furulyáig – szereztette be a németországi Cellében működő Moeck gyárból. Az instrumentumok kvalitását jellemzi, hogy azóta is e hangszereken játszunk.
Repertoárunk a reneszánsz és barokk zenén alapszik, de játszunk régi magyar zenét is. Számos zeneszerző az Együttesnek is írt darabot. Ezek között említhetem Ránki Györgyöt, aki a Pázmán lovag szvitjét írta át nekünk. Szerencsére e korhű hangszereken készített felvétel megmaradt a Magyar Rádió zenei archívumában.
A hagyományok szerint az Együttes minden évben külföldi fellépésen vesz részt, többek között Belgium, Anglia, Németország, Horvátország és Szerbia szerepelt az utazási palettán. Idehaza is szívesen teszünk eleget felkéréseknek, emlékezetesek például a keszthelyi Festetics-kastélyban való fellépéseink, s a nagyszakácsi reneszánsz ünnepeken is állandó vendégnek számítottunk.”
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
