Nagyboldogasszony ünnepe Bényben

Bényben, ezen ősi szakrális településen, ahol a legenda szerint Szent Istvánt lovaggá ütötték, évente több egyházi ünnepet tartanak ősidők óta.

Valamikor a régió legnagyobb zarándokhelye volt az avarsáncok völgyében, a Szentkútnál (röviden kutacska), ahol az év folyamán három nagy ünnepen találkoznak a zarándokok. Pünkösdkor, Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony napján (szeptember 8.) több kilométeres távolságokból jöttek gyalog, kocsikkal, Mária-szobrot vitték vállukon ifjak és vének.

1927-ben  a hívek jóvoltából egy kis kápolnát is építettek ide, s ezzel párhuzamosan a gyönyörű árnyas völgyben építették meg a környékbeli falvak zarándokai kis kőkápolnáikat.

Fotó forrása: DE/Felvidék.ma

A kommunista időszakon kívül mindez a szakrális népi zarándoklás megmaradt, persze sokkal kisebb létszámú látogatóval. A bényiek jóvoltából – legtöbbször a község támogatásával – többször is volt felújítás, mind a kápolnában, mind a kőkápolnáknál.

Már a kilencvenes évek elején volt, hogy a helyi templomból körmenettel, népviselettel indultak a környékbeli zarándokok is a csaknem két kilométerre lévő Szentkúthoz. Ez anno Csókás Feri bácsi jóvoltából pár évre felújult szokás lett.

Az ez évi Nagyboldogasszony napi szentmisére, a Szűz Mária mennybemenetelének főünnepén a szentmisét a falu szülötte, Molnár Tamás atya celebrálta. Az atya, amikor csak teheti, szívesen jön falujába, ahol még szülei is élnek, és sok minden ideköti őt.

A szentmisén most is, s minden alkalommal, az esperesi kerületből a paptestvérek szintén eljöttek. Kisegítettek mind a szentgyónási, áldozási és misei szertartásban.

Fotó forrása: DE/Felvidék.ma

Molnár Tamás atya homíliájában Nagyboldogasszony, égi édesanyánk szeretetét, áldását, segítségét ajánlotta minden hívőnek és nem hívőnek figyelmébe. Életünk örömteli és bánattal teli szakaszában Mária, Boldogasszony Anyánk mindig velünk van.

A számtalan csoda és tanúságtétel mind erről a szeretetről szól, s hogy hozzá bármilyen gondunkkal, bajunkkal fordulhatunk, mert Mária mindig segít. Ha igen mély hittel és szeretettel fordulunk hozzá, soha nem csalódunk.

A Boldogasszony jelzőt Mária még földi életében érdemelte ki, aki az erkölcsi életével, útmutatót adott az embereknek. Az atya felhívta a figyelmet a mélyen átélt imára, mellyel kérte Boldogasszonyunk és apostoli szent királyunk közbenjárását, hogy több halhatatlan lelket megmentsünk az örök boldogságra.

Mert az ima összekapcsol, közelebb segít minket nemcsak egymáshoz, de Istenhez és önmagunkhoz is.

Az ima sok mindent segít áthidalni, amivel valamennyien küzdünk. Az atya kiemelte e hely varázsát, mely a bényieknek is köszönhetően évszázadokon át találkozóra hívja a Máriához könyörgőket.

A híveket, s a misét celebráló atyát a helyi plébános, Maga Péter atya köszöntötte. A misét megelőző rózsafűzér ima után felhangzottak a legszebb Mária-énekek, imák. Majd a szentmisét a pápai, és magyar himnusszal zárta a szép létszámban, több helyről megjelent zarándokközösség. A szertartás végül a Boldogasszony Anyánk c. ősi himnusszal ért véget.

DE/Felvidék.ma