Vasárnap délután harmadik alkalommal nyílt meg a bibliatörténeti kiállítás a nyitracsehi JURTA Látványtárban. A helyszínválasztás azt sugallja, hogy a jurta nemcsak őseink mindennapi élettere volt, hanem ma is a Kelet és a Nyugat kultúráinak közeledését jelképezi.
A rendezvényre Földessy László pánsípművész a 714. zsoltárral szólította meg a megjelenteket. A „… ne szóljon igéd hiába” verssor napjaink erkölcsi válságára figyelmeztetett.
Id. Csámpai Ottó, aki már több mint másfél évtizede önköltségen működteti a jurtát, bevezetőjében több érdekes mozzanatra hívta fel a figyelmet. Megemlítette: bár nincs konkrét évforduló, amelyhez a kiállítás kapcsolódna, a mohácsi vész ötszázadik évfordulójára emlékezve felidézhető, hogy a magyar keresztény hadak vezetője, Tomori Pál kalocsai érsek bizonyára a Bibliát lapozgatta, mielőtt hadba indult. Talán már a magyar fordítást. Az első magyarra fordított Bibliát két szerémségi pap, Pécsi Tamás és Újlaki Bálint készítette: 1420 és 1430 között ültették át az úgynevezett huszita Bibliát. 1590-ben jelent meg a Vizsolyi, vagyis Károli-Biblia Károli Gáspár református lelkész fordításában, majd 1626-ban, mintegy ellensúlyozásként, Káldi György jezsuita szerzetes tolmácsolásában a latin Vulgata magyar változata.
id. Csámpai Ottó, a Jurta Látványtár fenntartója
A kiállítást dr. Ficzere Tamás tiszteletes, a nyitrai református keresztyén egyház lelkipásztora nyitotta meg. Beszédét Pál apostol Timóteushoz írt második levelének 3. része 16–17. versével kezdte:
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17).
Az idézet tanulságos értelmezése után a magyar bibliafordítókra, a fordításokra és azok történelmi hátterére tért ki. A jelenlévők meglepetésére a kiállított példányok közül kezébe vett egy héber nyelvű Bibliát, és felkészültségéről tanúskodó módon felolvasott néhány héber mondatot. Megmagyarázta a héber ábécé sajátos betűtípusait, jelölésüket és olvasatukat. Szavai lelki balzsamként hatottak a nyitracsehi katolikus hívőkre, akik már évtizedek óta kénytelenek vasárnapi szentmiséiken magyarul gyengén beszélő lelkipásztorok gyakran nehezen követhető igehirdetéseit hallgatni. Tisztelet a kivételnek: az elmúlt 36 évben mindössze két lelkiatya szolgált rövidebb ideig, akik szívügyüknek tekintették a magyar anyanyelvű hívek pasztorációját is.
Ficzere Tamás előadás közben
A rendezvény további vendége Varga Angéla Magyarországon élő kárpátaljai festőművész volt, aki hat bibliai témájú festményével tette élőbbé a kiállított Bibliákat. Elmondta, hogy középiskolai tanárként kezdte pályáját, és akkor fogott festésbe, amikor a viszontagságok közepette a Szentírásból merített erőt. Ezután határozta el, hogy betegek és rászorulók ápolásával foglalkozik.
A kiállított Bibliák többnyire a házigazda, id. Csámpai Ottó gyűjteményéből származnak, de többen saját példányukat is elhozták. A több mint félszáz kötet között számos különlegesség akad. Az érdeklődők a magyar Bibliák mellett – köztük rovásírással írt példány is található – idegen nyelvű szentírásokba is belelapozhattak: délamerikai kecsua indián, roma (cigány), arab, perzsa, japán, kínai-mandarin és csaknem minden európai nyelven megjelent kiadásba.
Befejezésül ideillik a gondolat: ha valamely vallási alkalmon a kelleténél kevesebben vannak, Jézus szavaival szoktuk mentegetni magunkat:
„… ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20).
Most zsúfolásig megtelt a valóban tágas, ősi jurta, amely a térség magyar lakosainak szellemi-kulturális életérzését őrzi.
A kiállítás péntekig, szeptember 4-ig, 16 és 18 óra között tekinthető meg.
Hajdú Mária/Felvidék.ma
Fotók: Csámpai Gabriella
