Prágai házjegyek: Zachár Ottó kiállítása Királyhelmecen

Zachár Ottó kiállítása október 13-án nyílik Királyhelmecen.

Prága, a „városok anyja” történelmi városrészeiben szinte minden régi háznak megvan a saját története, melyet legtöbbször a saját homlokzatán is megmutat és „anyajegyként” visel. Ilyenek az ún. házjegyek, amelyek a 14. század első felétől váltak különös ismertető jelekké a középkori városokban: Párizstól Krakkóig, Bécstől Prágáig.

Általában a tulajdonos címerét vagy mesterségét, cégéreket, a bent lakó hírnevét örökítették meg a ház falán, és így segítették a helybeliek, az utazók, a látogatók tájékozódását. Utcanevek ugyan már voltak abban az időben, a prágai házak azonban csak 1779 után kaptak saját számot.

Az Óváros, az Újváros, a Kisoldal és a Hradzsin 1784-es egyesítésekor majdnem 3000 épületet tartottak nyilván a városban, és közülük 892 ház viselt magán valamilyen festett vagy faragott jegyet. Miután hivatásukat betöltötték, mára már műemlékké nyilvánított várostörténeti tárgyi emlékké váltak, de továbbra is izgalmas sétát, beszédes tájékozódó pontokat kínálnak a mostani látogatóknak, és látványosan mesélhetnek a múltról.
A magyarországi Bohemia Baráti Kör közreműködésével éppen ebből a célból született meg 2011-ben egy rendhagyó útikönyvecske, melyben Holka László ismertette a legérdekesebb házjegyek történetét, Zachár Ottó pedig fotóin illusztrálta mai állapotukat.
A Tandem Grafikai Stúdió kiadásában megjelent kötetecske elfogyott, de Zachár Ottó, a Bohemia Baráti Kör alapító-elnöke és művészi fotográfusa azóta is önálló (vándor) kiállításokon mutatja be a közönségnek és népszerűsíti Prága eme vonzó kincseit.

***

Zachár Ottóról:
okleveles gépészmérnök, a Bohemia Baráti Kör vezetője, akinek hobbija a történelem, régi metszetek és képeslapok gyűjtése, illetve a művészi szintű fotózás Budapest és Csehország épített örökségeiről, illetve a magyar–cseh kulturális kapcsolatokat ápoló magyarországi egyesület életéről.

***
Zachár Ottó önmagáról:
„Középiskolásként titokban filmoperatőr szerettem volna lenni, de a főiskolára való jelentkezéstől visszatartott az, hogy addig nem hogy filmfelvevő, de még fényképezőgép sem volt a kezemben. Húszévesen – 1957-ben – keresztanyámtól kapott muzeális, faorsós, harmonikás géppel kezdtem fotózni. Mindig magam találtam ki a felvételezés és laborálás fogásait, soha nem voltam szervezett, tanfolyamokat végző fotóklubos. Jól tudtam hasznosítani a fényképezés különböző válfajait a hatvanas, hetvenes években, helytörténeti munkálkodásom alatt. Számtalan könyvillusztrációt, kiállítási anyagot, sőt teljes helytörténeti kiállításokat is „összefotóztam”. 1969-től több éven keresztül jelentek meg – akár egész oldalas – fényképeim a nagyon nívós Budapest című folyóiratban. Az elmúlt években féltucatnyi kiállításom volt Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában csehországi útjaimon készült fényképeimből, amelyek közül jó néhány útikönyvekben is szerepel.”

(Összeállította: Molnár Éva, Bohemia Baráti Kör, molnarova111@gmail.com, 2016.09.30.)