Az Alsó- Garam menti apró falvak egyikében, Kisgyarmaton (a kurtaszoknyás hat falu egyike), mint a hírportálon is olvashattuk, nagy eseményre került sor. Október 8-án, Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya ünnepén ebbe a 430 lelket számláló pici faluba a magyar történelem legbecsesebb emléktárgyának, a Szent Koronának a másolata érkezett, a Szent Korona Rend jóvoltából.
Ezeknek az egykori nagygazdákkal, mesteremberekkel, szorgalmas földművesekkel teli falvaknak a lakói, túlélve a világháborúkat is, többször álltak talpra, s élték a maguk teremtette életüket. Egykor a többgenerációs családok tartották nemcsak a rokoni kapcsolatokat, de a hitéletre és a szellemi, kulturális életre is volt igényük.
A szövetkezetesítést már nehezebben viselték, de mint a történelem során sokat edzett elődeink, szorgalmas munkájukkal ennek is megteremtették a gyümölcsét. Innen is kerültek ki egyetemet, főiskolát végzett emberek (pap, költő, iskolaigazgató, pedagógus), akik azonban elköltözésre kényszerültek. A párkányi papírgyár felépítése után, ezt a falut is elérte a szellemi kiürülés, s az értelmiségiek a közeli városokba kerültek. S e szorgalmas nép utódai –fiatalok tömege lepte el – a városban épülő, lelket és közösséget romboló tömbházakat.
A kis falvak, apró községekké változtak (a szomszédfalu Garampáld ma alig 300 lakossal, Zalaba ma 160 lakossal), maradtak az idősek, a kiüresedett porták, s aki nem ment el, azok egy része mára munkanélkülivé vált. Lassan megszűntek az alapiskolák, több helyen már óvoda sem működik. A hitélet is meglazult, hiszen errefelé a papokat is gyakran cserélik, s egyre több a magyarul is alig tudó, több falut is kiszolgáló lelkiatya.
S mindezen kesergésre gyakran okot adó folyamatok ellenére, ezek a falvak élnek és élni akarnak. A mindig nehezebb anyagi körülmények ellenére is. Nyáron a sikeres Szikince parti (mert itt folyik a Szikince patak is) falvak nagy eseményeiről olvashattunk. Három apró falu szervezte, csalogatta a turistákat. Kisgyarmaton pedig Magyarok Nagyasszonyának ünnepén generációk számára marad felejthetetlen a Szent Korona ünnep.
Már maga a kálvária is, amit pár évvel ezelőtt a polgármester asszony és Márk atya jóvoltából építettek a falu legmagasabb területén, egy csoda az odalátogatónak. Két éve a dombra vezető út mellé került templomuk védőszentjének, Szent Mártonnak a szobra. Pár évvel ezelőtt, a csemadokosok kezdeményezésére, felépítették a cserkész emlékművet, a múlt emlékének tiszteletére. S mindezeknek a lélekemelő eseményeknek a betetőzése volt a Szent Korona érkezése és fogadása.
Ezen a ködös délelőttön a Kálvária dombon, a kétórás szentmise alatt, valami belső hang, talán az ereklyemásolat kisugárzása, azt sugallta a több mint száz résztvevőnek, hogy: igen, vannak még csodák! Csak hinnünk és bíznunk kell, s fel kell emelni fejünket, kinyitni a szívünket. Mert ahogy a pálos atya prédikációjában is elmondta : hit nélkül nincs emberség, emberi élet.
S ez a nap ott, Kisgyarmaton többünket is meggyőzött arról, hogy hittel, szeretettel, egymásra figyeléssel és egymást segítve megváltoztathatjuk életünket, s ez csak rajtunk múlik. A kisgyarmati kálváriadombon, ahol egykor őseink szakrális helye is lehetett, ez volt az üzenete ennek a felemelő ünnepnek.
