„Éppen ma van Esterházy János születésének évfordulója, külön megtiszteltetés, hogy bizottságunk ülésterme az ő nevét viseli” – nyitotta meg Pánczél Károly elnök az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának mai ülését. Miután méltatta a mártír felvidéki politikus életútját, megkoszorúzták a terem falát díszítő domborművét, és felállva, egyperces néma csenddel tisztelegtek emléke előtt.
Közös nevezőre törekedni Trianon ügyében
Bár még három év van hátra 2020-ig, a trianoni diktátum századik évfordulójáig, az emlékévvé nyilvánítással kapcsolatban Szávay István és Farkas Gergely, a Jobbik képviselői önálló indítványt terjesztettek a bizottság elé. Nem értenek egyet azzal, hogy az utóbbi években „örömünneppé” alakult az évforduló, mert a valóság, az elszakított nemzetrészek tényleges helyzete ezt nem indokolja. Ezért kidolgoztak egy javaslatot a szerintük méltó megemlékezés-sorozatra, amelynek célja, hogy Trianon ügyében nemzeti konszenzus legyen. Javaslatuk tárgysorozatba vételét kérik a bizottságtól.
A vitában kialakult vélemények szerint június 4. nem vigalom, mert veszteségeinkre is kell emlékeznünk, de igenis öröm a megmaradás és az összetartozás ténye. Trianon nem értelmezhető az előző évek: 1918-19 folyamatai nélkül, ezt is be kell majd építeni egy, az egész bizottság által támogatott határozati javaslatba. Az indítvány előterjesztői viszont attól tartanak, hogy éppen az 1918-20 között történtek vitája elvonná a figyelmet Trianonról és a nemzeti egyetértést is megakadályozná.
Végül az indítványt a jelenlegi formában nem fogadta el a többség, de egyetértettek abban, hogy időben kezdtek foglalkozni a kérdéssel, és Pánczél Károly ígéretet tett arra, hogy még ebben az évben megtalálják a közös nevezőt.
Jogvédelem és jogsegély a kisebbségeknek
Öt éve alakult meg a Kisebbségi Jogvédő Intézet. Igazgatója: Csóti György most beszámolt a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával született intézmény tevékenységéről. Hat szomszédos országban 13 jogsegélyszolgálati irodát működtetnek, amelyek egyrészt ingyenes tanáccsal látják el a hozzájuk fordulókat, másrészt segítenek abban, hogy az együttműködő ügyvédi irodák tovább vihessék a peres ügyeket. Tavaly 46 konkrét megbízást kaptak az irodák, számos pert sikerre is vittek, jó néhány folyamatban van.
Probléma az, hogy ennek a jogsegélyszolgálatnak a létezéséről kevesen tudnak, de sajnos az is előfordul, hogy nem mernek hozzájuk fordulni. Ezért ebben az évben jobban fogják népszerűsíteni munkájukat, amelyről többet a www.kji.hu honlapról lehet megtudni.
Idén az is célja az intézetnek, – folytatta Csóti György – hogy bővítsék mind az irodák, mind az ügyvédek számát. Az utóbbiaknak, elsősorban a fiatal jogászoknak, évente tartanak továbbképzést kisebbségi jogból. Tevékenységükhöz tartozik, hogy fontos kárpát-medencei rendezvényeken részt vegyenek, pl. „Tusványos” vagy Gombaszög, de tavaly már kiléptek a térségből: ott voltak Brüsszelben az autonómia-konferencián és Genfben az ENSZ 9. Kisebbségvédelmi Fórumán, ahová saját munkatársaikon kívül egy felvidéki és két erdélyi partnert is utaztattak. A jövő héten ismét Brüsszelbe mennek a 2003-as szlovák kárpótlási törvénnyel kapcsolatban, hogy csatlakozzanak a Csáky Pál EU parlamenti képviselő által elindított folyamathoz. (Ennek részleteiről a bizottsági ülést követően kértem interjút.)
Szomszédságpolitika – zökkenőkkel
A Nemzeti Összetartozás Bizottsága mai ülésén harmadik témaként a kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységéről hallgatta meg Kalmár Ferenc Andrást, a Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztost.
A beszámoló sorra vette a szomszédos országokban kialakult helyzetet. A szlovák partnerrel, a tavaly tavaszi választások miatt, csak ősszel tudtak nekilátni a közös munkának. Sajnos nem jött létre megállapodás sem a kollektív jog – egyéni jog kérdésében, sem a kettős állampolgárság, a nyelvtörvény, a peredi népszavazás, a magyar nyelvű televíziós műsoridő, és a Csemadok finanszírozásának kérdésében sem. Ugyanakkor eredmény, hogy Szlovákiában kiveszik a magyar oktatási rendszert a nagy egészből, és külön kezelik, valamint az is, hogy a szlovák fővárosban tartott legutóbbi vegyesbizottsági ülés után a pozsonyi nagykövet visszajelezte, hogy a szlovák külügy továbbra is fontosnak tartja a kisebbségi kérdést a kétoldalú kapcsolatokban.
Csóti: Ha egy embert ér jogsérelem, akkor annak az egynek is jogorvoslatot kell biztosítani
A bizottsági ülés után Csóti Györgyöt, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatóját kérdeztük a közeljövő teendőiről:
„Brüsszelbe viszünk ezeregynéhány olyan nyilatkozatot, aláírt eredeti példányban, a Beneš-dekrétumok kárvallottjaitól, akiket annak idején megfosztottak mezőgazdasági jellegű ingatlanaiktól. Súlyos diszkriminációt követ el a 2003-as törvény azzal, hogy csak azokra terjeszti ki, akik 2003 és 2004 között szlovák állampolgárok voltak, és Szlovákiában állandó lakhellyel rendelkeztek. Tehát akiket kitelepítettek, elüldöztek, vagy később bármilyen okból más országba költöztek, és ma az Európai Unióban laknak uniós polgárokként, azokat kirekeszti ebből a kárpótlási törvényből. Ez súlyosan diszkriminatív, és szembe megy a tőke szabad mozgását kimondó európai elvvel, mert nem engedi, hogy egy volt szlovák állampolgár, aki ma német, osztrák, magyar, mezőgazdasági tevékenységet folytasson.
A brüsszeli bizottságnak ezzel foglalkoznia kell, mert Szlovákia 2004. május 1-jén az Unió teljes jogú tagja lett, és ez a törvény 2004. december 31-ig volt hatályban, tehát ebben az időszakban be kellett volna fogadnia mindenkinek a kérelmét. Tavaly szeptemberben azzal az elfogadhatatlan indokkal adta vissza az ügyet a bizottság, hogy nagyon kevés embert érint. Ha egy embert ér jogsérelem, akkor annak az egynek is kell jogorvoslatot biztosítani. Itt pedig ezrekről van szó. Az ő ügyüket képviseljük.”
Akiknek az aláírt nyilatkozatát viszik, hol élnek, milyen állampolgárok?
Túlnyomó többségük magyarországi, de vannak tízen-húszan nyugat-európai országokból, sőt Kanadából is.
Tehát a Beneš-dekrétumok kárvallottjait továbbra is sújtja a törvény, hiszen csak az 1948 utáni időkre kínál jogorvoslatot.
Ez lesz a következő lépés, ha ezt megnyerjük. Akkor majd visszük tovább az ügyet, hogy azokat is illeti a kárpótlás, akiktől 1948. február 25. előtt vették el, mert a törvény – eléggé el nem ítélhető módon – úgy lett meghatározva, hogy eleve kirekessze azokat, akiket addigra, 1948-ra már kitelepítettek Szlovákiából:. száztízezret Magyarországra, kilencvenezret Csehországba, a szudétanémetek helyére. Kétszázezer emberről van szó, és a törvény, nagyon helyesen, az egyenes ági leszármazottakra is vonatkozik: gyerekekre, unokákra. Általában ők léptek velünk kapcsolatba, és nagyon megható jelenetekre is sor került: volt, aki könnyezett amiatt, hogy egyáltalán foglalkozunk még velük.
