Nagy József 1967 és 1973 között állította össze színelméleti kézikönyvét, összefoglalandó mindazt a tudást és tapasztalatot, amit addig az emberi elme felfedezett. Az információkhoz, szakirodalomhoz való hozzáférés abban az időben korántsem volt olyan egyszerű, mint mára felgyorsult korunkban.
A művész színes kartonok tömegéből, saját palettáján kikevert színekből állította össze a szemléltető példák sorát. S bár ma már a számítógépes technika leegyszerűsíti a könyvnyomtatás, oktatás – vagy akár a hétköznapok számára is – a színek keverésének, előállításának lehetőségeit, a kötet szerkesztői mégis az eredeti, kézzel rajzolt-ragasztott szemléltető ábrák használata mellett döntöttek. Így eredeti, ezzel együtt sajátos a kötet tartalma, akár az elméleti szempontokat foglalja össze, akár saját színlátásának, szín-érzékelésének dimenzióit osztja meg az Olvasóval.
Nagy József határozottan jóval színesebb világban él, mint bármelyikünk. A kontrasztok, térérzékelések, az árnyalatok, dinamikák, hatások, mélységek, formák, színérzetek olyan kavalkádját tudja megfogalmazni, ami nekünk általában eszünkbe sem jut. A színek által kiváltható érzeteket tudatosan használja gazdag belső világának kifejezésére. Úgy játszik a színekkel, akár a boldog kisgyermek a színes kirakóival. Önfeledten, elmélyülten, komolyan. Ha vesszük a fáradságot, és elkísérjük azon a felfedező úton, amely a színek világába vezet, tudatosabban és érzékelésünkben gazdagodva térünk vissza a mindennapjainkba, és ha fogékonyságunk lehetővé teszi, a képzőművészeti alkotások is többszólamúbbá válnak számunkra. Kiteljesednek, megelevenednek, megvallják titkaikat.
Nagy József így vall munkájáról:
„Főiskolai tanulmányaim idején megtanították a hallgatókat a realizmus tökéletes ismeretére, a valóságos világ élethű ábrázolására. Ám a nyugati, modern irányzatok követése tiltott területnek számított. Természetesen én is arra vágytam, hogy tanulmányaim befejeztével ettől az akadémizmustól mentesen, szabadabban alkothassak, ám úgy, hogy tudjam is, mit, hogyan – és miért úgy.
Nem sokkal azután megismerkedtem egy magyarországi szerzetessel, aki egyben festőművész is volt, és nagyon sok templombelsőt átalakíttatott és ellátott képekkel. Miután lelkész is volt egyben, műveiben erősebben, határozottabban jelent meg a valóságtól való elfordulás, és kifejezőbben jelent meg az ember gondolati és lelki világának közvetítése. Képei láttán megmozdult bennem valami, és elfogott az a bizonyosság, hogy lám, az elvont művészet is tud »beszélni«. Rákérdeztem, miért használ a képein kizárólag csak sárgát, pirosat és kéket, tehát az alapszíneket. (Persze a többi kevert szín is megjelent néha az alkotásain, de dominánsként soha.) Azzal magyarázta, hogy az ő lelkileg átlényegült mondanivalójához nem alkalmazhat más színeket, mert túl anyagiasak, nagyon »földiek«, visszahúznák a magasztosabb gondolatait.
Ezért elkezdtem könyvtárakba járni, hogy legalább a színekkel kapcsolatosan találjak segítséget a modern művészet tudatosabb alkalmazásához. Mindent tudni akartam – hogyan hatnak a nézőre, egymásra stb. Ismerni akartam a vonalak, foltok filozófiáját, a műtörténészek, pszichológusok véleményét
Eredetileg minden írói ambíció nélkül írtam A színek harmadik világát, amolyan breviáriumként, napi használatra, önmagam számára, hogy kellő alapot, súlyt, megokolást adjak annak az irányzatnak, amelynek útján elindultam, és amelynek segítségével szeretném az absztrakt irányzatot érthetővé tenni.”
Felvidék Ma, MEDIAN kiadó
Életrajzi adatok
1926. április 2-án született Pozsonypüspökin.
1953–59 Képzőművészeti Főiskola, Pozsony. Tanárai Vincent Hložnik, Orest Dubay.
1953 – feleségül veszi Mária Mikuláškovát, megszületik lányuk, Gabriella.
1959 – óta szabadfoglalkozású művész. Pozsonypüspökin él. Az első évtizedekben főleg grafikával és illusztrációval foglalkozott. A Dolgozó Nő, A Hét, az Irodalmi Szemle, az Új Szó, A Remény folyóiratok és lapok, valamint a Madách Könyvkiadó, a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó Magyar Osztálya és az Egyházi Kiadó részére illusztrált. 1964-től több templom részére alkotott, tervezett berendezési tárgyakat, Keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat. A Szlovák Képzőművészek Szövetségének tagja volt.
1989 – egyik alapító tagja a CSMKT-nak, majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SZMKT); valamint a Szlovák Képzőművészeti Unió (SVU) tagja.
2001 – Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjével tüntetik ki.
2003 – Madách-Posonium Életmű Díjat kap.
2006 – Pozsony Megye Díját adományozzák neki.
Előzetes:
Születésnapja tiszteletére 2010. április 8-án 18 órától könyvbemutatóval egybekötött kiállítást szerveznek tisztelői Pozsonypüspökin. Köszöntőt mond Dolán György, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. A kötetet Haraszti Mária, a MEDIAN kiadó igazgatója, valamint Klaučová Nagy Gabriella felelős szerkesztő mutatja be.
