A héten zajló 14. Komáromi Egyetemi Napok április 9-i nyitórendezvényének első előadása az összeesküvés-elméletek szerkezetéről szólt Povedák István, a Magyar Tudományos Akadémia ‒ Szegedi Tudományegyetem Vallási Kultúrakutató Csoportjának munkatársa prezentációjában.
Az összeesküvés-elméletek világképe című előadás során Povedák nem megcáfolni vagy minősíteni igyekezett a legkülönbözőbb konspirációs elméleteket, hanem megérteni, értelmezni azokat a kulturális antropológia eszközeivel. Mint mondta, a legkülönbözőbb konspirációs elméletek látnak napvilágot, ám fontos tudni, hogy nem csak meseként léteznek, de nagyon sokan hisznek is bennük. „Egyre több fórumról, egyre magasabb helyről érkeznek ezek az elméletek” – fogalmazott, hozzátéve, éppen ezért nagyon nehéz megkülönböztetni a valóságot az alternatív valóságtól.
Elmosódnak a határok hírek és álhírek, tudomány és áltudomány között. Ez nagyrészt az internet elterjedésének is köszönhető, itt burjánzik a leginkább, de nem napjaink terméke, mindig is történelmünk része volt – hangsúlyozta Povedák István.
Hogyan küzdjünk az összeesküvés-elméletekkel?
Povedák véleménye szerint nem érdemes cáfolni az álhíreket, a konspirációs teóriákat, azaz a konteókat. „Ez egy lehetetlen küldetés, ráadásul személyes kompetenciánk is befolyásolja. Nem érthetünk mindenhez mi sem” ‒ érvelt. Szerinte az emberek úgy hisznek a konspirációs elméletekben, akárcsak egy vallásban. „A hit elveit logikai érvekkel nem tudjuk megcáfolni” – fogalmazott. Povedák szerint ezért a legtöbb, amit tehetünk, ha elsorvasztjuk ezeket az elméleteket. „Azt kell elérni, hogy az emberek meg tudják különböztetni, hogy mi az összeesküvés-elmélet és mi nem az”.
Hogyan definiáljuk az összeesküvés-elméleteket?
Nagy általánosságban elmondható, hogy az összeesküvés-elméletek még bizonyításra váró feltételezések, amelyekben az a közös, hogy valamilyen háttérhatalom szervezkedését sejtik bizonyos cselekvések, tettek mögött meghúzódni. Povedák azonban figyelmeztetett: ilyen semleges értelemben senki sem jellemzi a konteókat. A nagy többség pejoratív jelenségnek festi le az összeesküvés-elméleteket, azokat pedig, akik hisznek bennük, őrülteknek tartják. Másik szempont: a konteókban hívők szerint összeesküvés-elméletek márpedig nincsenek, mert ezek nem elméletek, de összeesküvés-gyakorlatok.
Az összeesküvés-elméletek jellemzői
Jellemző rájuk, hogy sohasem azonosak azzal, amit a hivatalos tudomány vagy a média álláspontja képvisel. A jó és a gonosz erőinek szembenállása határozza meg az összeesküvés-elméletek világképét. A valóságos összefüggéseket radikális módon leegyszerűsítve általánosítanak: egyetlen negatív tapasztalatot kiemelve akár egy csoport egészére kivetítik azt.
Az összeesküvés-elméletekben semmi sem az, aminek látszik: ennek az a feltételezés az oka, hogy valakik szándékosan megtévesztik az embereket és minden mindennel kapcsolatban áll. Ennek következtében mindenhol előfordulnak a konspirációk. Nincsenek véletlen események, csak szándékos megtévesztés, amit átjár a titokzatosság – sorolta a konteók jellemzőit Povedák.
Povedák István, kultúrantropológus (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az összeesküvés-elméletek további jellemzője, hogy érvelésük alapja az úgynevezett kóbor adat (előtte soha senki nem használta, „nem vette észre”). Az elméleteket gyártók gyakran elképesztő mennyiségű adattal és hivatkozással dolgoznak, hírek özönét tudják felhozni saját igazolásukra. „A konteók követése alapvetően nem empirikus bizonyítékokon, hanem a hiten alapul, ezért megcáfolhatatlan” ‒ fogalmazott Povedák István.
Hogyan és miért keletkeztek?
Leginkább a hiedelmekhez hasonlóan, a hiányos tudásból fakadóan keletkeznek az összeesküvés-elméletek – magyarázta a Szegedi Tudományegyetem oktatója. Mivel a társadalmi lét valódi mozgatóerői nem látszanak világosan, bonyolultak, ám az emberek mégis szeretnének rájuk magyarázatot találni. Ezenfelül, keletkezésének okai közé sorolta Povedák azt is, hogy elveszik a bizalom a társadalom látható irányítóival szemben: a politikai vezetőkkel, a tudomány művelőivel, a hivatalos szakértőkkel, a médiával szemben. „Akkor is keletkezhetnek összeesküvés-elméletek, ha túl nagy a távolság az egyes társadalmi csoportok között” – jegyezte meg.
Magyarázata szerint az elzárkózás miatt nem ismerjük meg a másikat, viszont feltételezzük róla, hogy ellenünk szövetkezik. Ebből aztán kialakul a bűnbakképzés, a közös célpont, ami igazi összekovácsoló erő lehet, így erős táptalaja a konteóknak.
Soros, a freudi elszólás
Povedák István előadása legelején leszögezte, semmilyen politikai véleményt nem kíván megfogalmazni, sőt az összeesküvés-elméleteket is szigorúan tudományos szempontból vizsgálja csupán, nem minősítve azokat. Amikor azonban előadásában arról beszélt, hogy a társadalom egyik komoly igénye az ok keresésének szükséglete, azaz az események megszemélyesítése, önkéntelenül is kicsúszott száján a soros kifejezés. Tudatalatti elszólalása derültséget okozott a Selye János Egyetem aulájában, amikor a következőket mondta: „Az emberek egy politikai döntés, vagy egy társadalmi folyamat mögött okokat és személyeket tételeznek fel. Mindig más a soros” – fogalmazott, majd elnézést kérve javított: azaz mindig más kerül sorra.
Elmondta azt is, a frusztrációkra, a beteljesületlen vágyakra is választ adhat egy-egy ilyen elmélet. Szintén táptalaja lehet az összeesküvés-elméleteknek a hatalommal szembeni bizalmatlanság.
Az összeesküvés-elméletek fajtái
Létrehozóik szerint megkülönböztetve lehetnek népi eredetűek (szájról szájra terjednek), vagy a hatalom által terjesztettek. Az MTA munkatársa úgy fogalmazott, utóbbiak végigkísérik a történelmünket. Súlyosság szerint lehet enyhe, súlyos vagy extrém egy-egy összeesküvés-elmélet. Az extrém elméletek esetében már szándékosan idéznek elő folyamatokat, forradalmakat, háborúkat, terrorcselekményeket a háttérből. Térbeli kiterjedtsége szerint megkülönböztetünk lokális, országos, vagy globális elméleteket. Ennél is jobban használható Povedák szerint a Michael Barkun-féle felosztás, amely jelentőségük szerint különbözteti meg az összeesküvés-elméleteket.
Ennek alapján vannak eseményszerű konspirációk (egy esemény, pl. Kennedy-gyilkosság), rendszerszerű összeesküvések (világválságok, migrációs hullám, polgárháborúk, forradalmak), és vannak az úgynevezett szuperkonspirációk, amelyek egy hatalmas hálót képeznek. Itt már minden mindennel összefüggésben van, bármely egyedi eseményt (történelmi, vagy gazdasági átalakulást, természeti katasztrófát) egy szálra fűznek fel, amelyet az összeesküvők irányítanak. Hangsúlyozta, napjainkban ezek a szuperkonspirációs elméletek terjednek leginkább, és ez egyre veszélyesebbé válik.
A 14. Komáromi Egyetemi Napokon részt vett a polgármester, Stubendek László és az alpolgármester, Keszegh Béla (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Az összeesküvés-elméletek által felvázolt világkép egyszerre félelmetes – fogalmazott előadásában–, ám egyben megnyugtató is, hiszen lelepleztük, nyilvánosságra hoztuk, áttekinthetővé tettük, felfedtük az összeesküvéseket – utalt a konteókban hívők érveire. Intett: az összeesküvés-elméleteknek rendszerint valami alapjuk van. „Ha nem létezne valamiféle hasonló folyamat, melyet aztán hittel, hiedelmekkel és a mítoszokkal meg lehet tölteni, akkor valószínűleg nem keletkeznének összeesküvés-elméletek” – fogalmazott Povedák, aki újabb csavarral fejezte be előadását. Figyelmeztette a hallgatóságát: attól, hogy valamire ráillenek a fentebb felsorolt jellemzők, még nem biztos, hogy összeesküvés-elméletről van szó.
