A Nagykapos és Vidéke Társulás meghívására Ung-vidékre látogatott Balczó András háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnoki aranyérmes öttusázó, a nemzet sportolója.
Balczó Andrást Nagykaposra barátai: Kun Ferenc, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Lukács Ferenc volt labdarúgó játékvezető és Ricardo Vallejo volt spanyol labdarúgó kísérték, akikkel az előadást megelőzően megtekintették Ung-vidék történelmi kincseit. Többek között ellátogattak Dobóruszkára, ahol a hős várvédő szarkofágjánál rótták le kegyeletüket, megtekintették Nagyszelmecen a kettévágott falu székelykaputorzóit, valamint Kaposkelecsényben az épülő tájházat, ahol Varga Tibor polgármester fogadta őket.
Gabri Rudolf üdvözli a vendégeket (Fotó: Lakatos Denisza)
A nagykaposi Magyar Közösségi Ház zsúfolt előadótermében az olimpiai bajnokot az Erdélyi János Vegyes Kar rövid ünnepi műsorral köszöntötte, majd Gabri Rudolfnak, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnökének köszöntő szavai hangzottak el. Ezt követően Kun Ferencz vezette fel az előadást. Elmondása szerint Balczó András példakép, különleges ember. Miben rejlik ez a különlegesség?
Balczó András szerint „a sorsom úgy alakult, ahogy nem szerettem volna, de így volt jó.”
Először 13 éves korában határozta el, hogy öttusázó világbajnok lesz. Ez ösztönözte, hogy elkezdjen sportolni. Azt gondolta, ha nyerne egy világbajnokságot, az olyan boldogságot adna neki, amit senki nem vehet el tőle. 1956-ban került Budapestre, ahol a Csepel SC sportolója lett. Ezt követően gyorsan elindult a siker útján.
Erdélyi János Vegyes Kar (Fotó: Lakatos Denisza)
Balczó András Nyíregyházán nőtt fel. Evangélikus lelkész édesapja hatására gyerekkorában istentiszteletre járt, ennek ellenére 1956-57-ben sokszor azt gondolta, hogy Isten nem létezik, amiről a sporttársai és edzői is hasonlóan vélekedtek.
„Majd 1962. június 1-jén jött az egyértelmű üzenet: Isten van.” Ekkortól jöttek a sikerek a világbajnokságokon.
Az öttusában nyert ötödik világbajnoki aranyérem után azt mondta: „Na és, most mi van?” A siker nem hozta meg azt a boldogságot, amit várt volna, ezért úgy gondolta, nem érdemes erőlködnie. Az előadás alatt részletesen elmesélte azt is, hogy milyen lelki vívódások közepette nyerte meg az 1972-es müncheni olimpiát.
Miután 1973-ban visszavonult, nem volt könnyű az élete. Mindenféle képesítést megszerzett, hogy továbbadhassa a tapasztalatait, de mivel nem volt párttag, nem kapott megfelelő állást. Végül az Országos Lótenyésztési Felügyelőséghez jelentkezett belovaglónak, ahol 6 évig dolgozott.
Tíz évig várt, hátha alkalmazzák, végül belátta, hogy nem akar már többet öttusázással foglalkozni.
A közönség (Fotó: Lakatos Denisza)
A családi életéről elmesélte, hogy első házasságából nem született gyermeke. Jelenlegi feleségével – Császár Mónika tornásznővel, aki a müncheni olimpián bronzérmet nyert – 12 gyermeket, 6 fiút és 6 lányt neveltek fel. A családfő a budakeszi házukat saját maga építette, még a benne lévő bútorokat, ajtókat is ő készítette. Sokszor volt, hogy éppen azon gondolkodott, honnan szerez pénzt, de mindig jöttek a segítségek, „az Isten finanszírozott bennünket…”. Egy példát el is mondott: „A Prima Primissima díjat, amit kaptam volna, nem fogadtam el… . Van, aki elfogadhatja, de van, akinek nem szabad elfogadnia. Én ezek közé tartozom. Írtam egy levelet a felajánlónak, hogy megértésüket kérve tisztelettel köszönöm, de a díj elfogadása ellenkezne a meggyőződésemmel. A visszamondást követően kilenc hónap múlva telefonált egy ügyvéd, s elmondta: »XY hagyatékát gondozom, aki meghalt 86 éves korában, és a végrendeletében a lakását önre hagyta.« Megkérdeztem, kicsoda az illető. Mondtam: soha nem láttam, valami félreértés van. Azt mondta: ennek ellenére. Eladtuk a lakást, s a lányainknak be tudtunk segíteni a lakásvásárlásba, köveket tudtunk lerakni, amire a mi házunkban addig nem futotta, redőnyöket csináltattunk. Öt éven keresztül sok mindenen változtatott az örökhagyó. Kiderült, hogy Kondor Katalin műsorát, amely minden vasárnap egytől kettőig volt adásban, s amelyben egy alkalommal velem készült interjú, ez a hölgy végighallgatta, majd megírta a végrendeletét. Az Isten engem így dédelget.”
A kiállított relikviák (Fotó: Lakatos Denisza)
Balczó András előadása zárásaként még annyit mondott: „Öröm, hogy az Isten engem erre a helyre állított”.
Az őszinte, szeretetben, hitben, a Bibliából és költőktől való idézetekben gazdag előadást a közönség tapssal és egyházi énekkel köszönte meg. A Magyar Közösségi Ház nevében Balczó Andrásnak Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke és Lakatos Denisza, a magyar ház munkatársa mondott köszönetet.
Az előadás után a megjelentek Gabri Lórántnak a Ferencváros sportrelikviáiból nyílt kiállítását tekinthették meg. A kiállítás két hétig ingyenesen látogatható lesz a Magyar Közösségi Házban.
A rendezvény a Bethlen Gábor Alapítvány és a Rákóczi Szövetség támogatásával valósult meg.
