Szűkebb pátriámban, az Ipoly mentén talán nincs is olyan település, ahol ne állítottak volna méltó emlékművet az I. és a II. világháborúban elesett katonáknak.
Ezek egy része teljesen új keletű, a rendszerváltást követő években emelték, másik része még a múlt rendszerben került felállításra. Jóval kevesebb azoknak az emlékműveknek a száma, amelyek az 1938-as visszacsatolás éveiből származnak.
Mint ismeretes, ebben az időben
az anyaországban törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek állítására, s mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is szorgalmazták, számos helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékművet állítottak.
A második világháború után újra Csehszlovákiához csatolt Felvidéken a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel az országzászlós emlékműveket, és finoman fogalmazva kezdeményezte azok mielőbbi eltávolítását.
Volt, ahol teljesen lebontásra, volt ahol a korszellemhez igazodva átalakításra kerültek. Ezek egyikével találkozni az 500 lelket számláló Felsőzellőben, ahol a templom alatti területen állt az országzászlós emlékmű, amelyből később a kommunista faluvezetés háborús emlékművet kreált.
Az egyszerű zászlótalpazat elülső oldalán eredetileg minden bizonnyal a koronás magyar címer volt látható, amit nem éppen szakszerű módon eltávolítottak a helyéről, meghagyva kétoldalt a címer díszítését, alá pedig a község címerét illesztették meglehetősen amatőr módon.
A talpazat további oldalain egy-egy táblán kaptak helyet az első és a második világháborúban elesett katonák, míg a harmadik oldalon a fasizmus áldozatainak, vagyis a faluból elhurcolt zsidóknak a névsora olvasható.
