A már második hónapja tartó koronavírus-járvány egyaránt megrendít minden hívő és nem vallásos embert. Valamennyi vallási felekezeten belül mind az egyházfők, mind a papok már hetek óta igyekeznek mindent megtenni, hogy az embereket ne hagyják magukra ezekben a rendkívül nehéz, ki tudja meddig húzódó napokban, hetekben.
Vajon hogyan sikerül a karanténba zárt, az ünnepek idejére szinte remeteéletet parancsoló világban tartani a kapcsolatot, erősíteni a lelket, a hitet az emberekben – kérdeztem plébánosokat, lelkiatyákat.
A legtöbb, főleg vidéki templomban, mint például Nánán, Barton és további településeken, a templom gondnoka, vagy mások most is fontosnak tartják rendbe tenni a templom környékét, virágot ültetnek, sőt egyes templomokban megnyitják a szent sírt, Jézus koporsóját, minden díszítés nélkül, hogy ha netán betér valaki egy fohászra, imára ezekben a napokban, ott imádkozzék.
Kéménden Sztyahula László plébánostól megtudtam, hogy ő nagyszombaton a háborús áldozatok templom előtt található emlékművéhez – ahol 1939-ben a magyar országzászló lengett – kihelyezi a Krisztus-szobrot, hogy az arra járók ott imádkozhassanak a legszentebb ünnepen.
Ipolyszalkán Vanda Károly plébános már a nagyböjt elejétől lelki táplálékkal látja el a híveket. Sokszorosított nagyböjti imákat, a lelki áldás szövegét osztottak szét a hozzá tartozó négy faluban, sőt, maga vitte ezeket a lelédi idősek otthonába, ahol eddig is állandó lelki vigaszt nyújtott a beteg, idős embereknek. A hívőknek egy mondattal üzent: „Minden nagypéntekre húsvét hajnallik”.
A muzslai plébániához szintén több község tartozik. Borka Iván lelkiatya elmondta, hogy ebben a szomorú időszakban, amikor a hívőkben, de a nem hívőkben is megtisztulhat a vágy a jó és szép iránt, a belső készületeinkre vagyunk utalva. Reményteljes húsvétot kívánva Szent Pál apostolt idézte: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”
A párkányi esperesplébános, Fóthy Zoltán a következő gondolatokat közvetítette:
„A megtapasztalt rossz nem sodorhatja el jóra irányuló szívünket! A kép akkor lesz tiszta, ha szubjektív tapasztalatainkon túl teret adunk az objektivitás ragyogásának, a kívülről szívünkbe hasító isteni fény felszabadító erejének! Előttünk van a világ, amely most megrendít, de mégsem ejt kétségbe. A jelen krízis új kihívást jelent! Oda kell figyelnünk egymásra, és át kell élnünk az egymásra való önzetlen odafigyelés belső örömét, miközben a lélek tükre tisztul”.
Herdics György címzetes apát is elküldte gondolatait Dunaszerdahelyről: A kő el van hengerítve… Ebben az évben, húsvétkor, ezt a szentírási pár szót sokszor el szeretném mondani. Ugyanis most hatványozottan mély ennek a pár szónak a tartalma, üzenete. Minden kínunk, félelmünk, kétségeink és kétségbeesésünk láttán is: a kő el van hengerítve Jézus sírja elől. Azaz feltámadt! Azaz van húsvét és van tavasz! Máshogy, mint eddig megszoktuk. De van! A tavasz ott van a szívünkben. A feltámadás élő valóság!
A tavasz hordozói vagyunk. Félelmeinket legyőzi az, aki minden félelmet képes legyőzni…”
Nagy Gábor szímői plébános egy imával köszönti a híveket, e szokatlan ünnepnapokra: „Uram! Tudom, hogy előre megmondtad, hogy a háborúnak, éhségnek, járványoknak el kell jönniük. De úgy érzem, mégsem könnyű, nem állunk készen, de azt is mondtad, hogy ne féljünk, mert ez még nem a vég. Ha lehet, múljon el ez az egész. Adj még lehetőséget Atyám! Ha vannak vágyakozó szívűek, hadd mehessenek hozzád, akik úgy érzik, hogy szeretnének megváltozni, adj még esélyt! Várunk vissza győztes Király, hiszen a tieid vagyunk. Áldd meg azokat, akik ezt olvassák és hisznek benned, jó reménységgel szólítanak meg. Ámen”!
Valamennyi megszólított lelkiatya elmondta, hogy naponta szentmisét tartanak templomainkban, és kérik a Jóisten áldását népünkre, a betegekre, minden emberre, s hogy e pusztító járvány mielőbb elmúljék.
Összegyűjtötte: Dániel Erzsébet
