Zselíz, a nem túl nagy Garam menti városka a folyó jobb partján fekszik, Léva és Párkány között. Környéke már több ezer éve lakott hely volt. Sokan csak áthaladnak a városon azzal, hogy itt „semmi sincs”. Ezzel a cikkel szeretném sétára invitálni a kétkedőket és a kíváncsiakat egyaránt.
Teljesség igénye nélkül álljon itt néhány megtekintésre méltó emlék. Vegyük kezünkbe a térképet – a látnivalókat megszámoztam – és sétáljunk egy jót (nem csak) virtuálisan a városban.
Látnivalók Zselízen
Kiindulópontunk a város legészakibb pontja, a katolikus temető. A temetőtől északra található rész már Mikola, mi azonban csak Zselízt fedezzük fel, elsőként
az Esterházy sírhellyel (1).
A katolikus temető főbejáratának közelében áll az Esterházy-kripta. A neogótikus, sokszög alapú, cseréppel fedett épület a 18-19. század fordulóján épült. Az itt elhelyezett családtagok nevét vörös márványlapra írták. A sírhelyek közül az utolsó üres, ezt a 70-es években befalazták. Esterházy János Károlynak csak a szívét temették ide, felesége, Festetics Rozina mellé, teste Galántán nyugszik. Itt nyugszik Esterházy Karolina is, akihez a zeneszerző Franz Schubert több művet is írt. Az utolsó grófnő, Coudenhove Ernesztina 1944-ben, Budapesten tudta meg, hogy a szovjet csapatok elérték a Garam mentét, ezért Salzburg melletti Lassereggbe menekült, ahol nem sokkal később meghalt. Végrendelete alapján Zselízen kéne nyugodnia, ám az akkori helyzet ezt nem tette lehetővé. Ezért van üresen lefalazva az utolsó sírhely.
A grófi család: Esterházy János Károly (de Galantha) és Festetics Rozina (Franciska de Tolna) s a gyerekeik: Karolina, Lujza, Jozefina, Gusztáv, Albert valamint Breunner Ágoston, Breunner József és Coudenhove Kunó.
Elhagyva a temető elgondolkodtató csendjét, dél felé vesszük az irányt, második megállónk alig 150 méterre a temetőtől, egy aprócska tér közepén található:
a zselízi sortűz áldozatainak emléktáblája (2).
1919. március 23-án a csehszlovák katonák a felvonuló tömegbe lőttek, 5 halálos áldozatnak állít emléket a tábla. A felvonulás a csehszlovák hatalom intézkedései elleni tiltakozásként jött létre. Mivel a tömeg nem akart feloszlani, a katonáknak sortüzet vezényeltek. Az áldozatok: Várai Mária Lujza, Várai Anna, Nagy János, Séda Károly. Az ötödik áldozatot, Fejes Károlyt másnap hajnalban lőtték agyon. A tábla 1994-től emlékezteti a lakosságot az áldozatokra. Eredetileg a főút mellett az SZNF (SNP) utcában, egy házfalra volt kifüggesztve, a szemfülesek könnyen megtalálhatják régi helyét. 2019-től, a 100. évforduló óta található mostani helyén.
Továbbra is délnek haladva, megbújva találjuk
a református templomot (3).
Az első református templom a feljegyzések szerint már a 18. század végén állt. A második világháború azonban nem kímélte: 1945-ben teljesen elpusztult. Kovács Károlynak, a gyülekezet lelkipásztorának kezdeményezésére 1958-ban letették az új templom alapjait, 4 évvel később pedig felszentelték. A városért és közösségért végzett munkájáért 2012-ben poszthumusz díszpolgárrá avatták. Hozzá kötődik a Franz Schubert zselízi tartózkodásait leíró tanulmány, melyet később Horváth Géza karnagy egészített ki és öntött könyv alakba.
Még mindig délnek haladva elérjük a város főterét, itt egy kicsit elidőzünk, körbejárva azt. Esőként megállunk
Kherndl Antal mellszobra (4) előtt.
Kherndl Antal Zselízen született 1842-ben. Budapesten és Karlsruhéban tanult, majd Zürichben fejezte be tanulmányait.
1869-től víziút- és vasútépítéstant, 1881-től pedig hídépítéstant tanított a Királyi József Műegyetemen. 1919-ben hunyt el. Síremléke a Farkasréti temetőben található.
A Magyar Mérnök- és Építész Egylet egyik alapítója. Munkái felhasználásával, illetve felügyelete alatt több dunai és tiszai híd is épült, átépült, pl.: Szabadság híd, szegedi Tisza-híd, Margit híd.
A szobrot Pásztor János készítette és Schlick Ignác (Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.) öntödéjében öltött alakot, a szobron található dátum szerint 1916-ban. A szobor érdekessége, hogy a talapzata a Mária-Valéria híd (Párkány-Esztergom) régi talapzatából került ki.
Jelenlegi helyén, a zselízi városházával szemben, 2001-től áll.
A tér közepén fejet hajtunk
a második világháború elesettjeinek emléket állító obeliszk (5)
előtt. Az eredetileg világos márványlapokkal burkolt emlékművet 1967. május 1-én avatták fel a tér közepén. A rendszerváltás után kapott fekete gránitlapokat és eredeti helyétől hátrébb került, oda, ahol most is áll. Bártfai Tibor szobrászművész alkotása.
A fő tér ikonikus alakja
a Szent Jakab római katolikus templom (6).
Története egybeforr a város történetével. Körülötte álló szobraival, értékes freskóival, római kori oltárasztalával külön fejezetet érdemelne. Most csak az egyik freskót és annak történetét mutatom be, érintve az oltárasztal történetét is.
Zselíz római katolikus temploma két részből áll: az előtér, a torony és a hajó nagy része a II. világháború után épült. Maga a szentély és a hajó jobb oldala viszont 1347 után épült, gót stílusban – Becsei Vesszős György lovag idejében – aki nem sokkal 1364 előtt halt meg. A szentélyben több falikép is látható, melyek koruknál fogva is egyedülállóak. Egy különleges, nem szokványos festmény még ezek közül is kiemelkedik, ez pedig Becsei Vesszős György végítélete, melyet Margit lánya készíttetett, apja halála után. A kép szentélyben való elhelyezkedése arra is utal, hogy a kegyúri templom építtetője a zselízi Becsei család volt.
Becsei Vesszős György és testvére, Becsei Töttös István (utóbbi a Bátmonostori Töttös család alapítója) apjuk halála után (1334) megörökölték a lévai várnagyságot, illetve Bars megye főispáni hivatalát. Mindkét rangot közösen viselték. Nem sokkal később a királyi testőrgárda tagjai, aztán a királyi tanács tagjaivá léptek elő és elnyerték a „főajtónálló mester” rangot. Töttös lovag 1343-tól a budai vár várnagya is. Vesszős lovag Saskő várát kapta. Nagy Lajos itáliai hadjárata előtt Visegrád várnagyai is voltak.
Ekkor kapták meg a testvérek Zselízt, amit a király a Becseiek Csepel-szigeti birtokaiért adott két másik faluval együtt.
A csere után 16 többé-kevésbé egymással szomszédságban álló falut tulajdonoltak.
Mivel az új urak akkoriban a mágnás nagybirtokosok közé tartoztak, s jelentős hivatalokat töltöttek be, ezért Zselíz fejlődésnek indult, s lassan mezővárossá nőtte ki magát.
Nagy Lajos a két testvért itáliai hadjáratára is magával vitte. A leírások szerint maga György mester végzett Durazzói Károllyal (a király a nápolyi trónt szerette volna elfoglalni). A hadjárat azonban nem járt sikerrel. Néhány szuvenír így is hazakerült, melyek aztán Aquincumból (ma Budapest III. kerületének része) származó kőkoporsóban érkeztek Zselízre Aelius Domitius – a koporsó eredeti lakója – nagy szomorúságára. Maga a koporsó ma is megtalálható a templomban.
György lovag a hadjárat után megváltozott. Bűneinek megváltása érdekében több zarándokutat tett. Leghosszabb útja az írországi Szent Patrik (kén)barlangjához vezetett, melynek segítségével leszállt a purgatóriumba. Látomásait (hallucinációit) hazaérkezve megíratta. Ebből a történetből merített a templomi freskó festője, ezért látható Becsei Vesszős György végítélete a zselízi templom falán.
Miután megcsodáltuk a templomot és a körülötte lévő szobrokat, elhagyjuk a teret és délnyugatra fordulva folytatjuk sétánkat, immár a Béke utcában.
Eurüdiké álmodozó szobra (7)
egy bank előtt áll. A görög mitológiában Eurüdiké férje Orpheusz volt. Felesége hirtelen halála után leszállt az alvilágba, hogy Hádésztól visszakérje. Hádész hajlott rá, egy feltétellel: a kifelé vezető úton soha nem nézhet vissza, hinnie kell, hogy a felesége ott lesz mögötte. Orpheusz azonban a kijáratot meglátva visszafordult. Ekkor látta utoljára Eurüdikét, Hádész visszarántotta őt az alvilágba.
A szobor egykoron a kastély körüli kert dísze volt, majd a múzeum raktárában talált helyet. Felújítva került újra közszemlére.
A szobor mellett benézünk a piacra, majd azon átvágva a Szoroska utcában haladunk délnyugat felé
a kopjafa, obeliszk, kitelepítettek emlékművéig (8).
A kis téren három emlékmű osztozik. Legújabb közülük a kitelepítettek emlékműve, melyet 2017-ben, 70 évvel a kitelepítések után állítottak fel.
1946-47 telén csaknem 600 zselízit, mikolait és szódóit hurcoltak el csehországi kényszermunkára. Majd 1947-49 között több mint 400 polgárt telepítettek, üldöztek át Magyarországra. Ezen rémséges időknek állít emléket a három részből álló fekete márvány kompozíció.
Az obeliszk az első világháborúban elesett zselízieknek állít emléket. A kopjafát a millecentenárium emlékére faragta Orosházi Lajos, 1996-tól áll jelenlegi helyén. Ez a kis tér a március 15-i megemlékezések kezdő helyszíne.
Sétánkat a Schubert utcából kifordulva a Comenius utcán észak felé kanyarodva
az 1848-49-es emlékműnél (9)
fejezzük be.
A kultúrház előtt található az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére emelt kupolás kompozíció. Készítője ifj. Szűcs László. 2002-ben került felavatásra, ekkor alakult ki a tér mai formája is. Március 15-i ünnepség keretén belül több magyar szervezet emlékkoszorúja öleli.
Köszönöm, hogy elkísértek. Mai kirándulásunkból – szándékosan – kimaradt az Esterházy-kastély és környéke, ahol a zeneszerző Franz Schubert nyomait is felleljük. Legközelebb innen folytatjuk.
