Az elmúlt napokban az alábbi levelet juttattuk el a csapat számára, melynek tagjai vissza is jeleztek, hogy fel fogják olvasni egymásnak az öltözőben a mai mérkőzés előtt. Hajrá Magyarország!
Srácok!
Nem gondoltuk volna, hogy valaha is efféle formában fogunk hozzátok szólni, de úgy látszik, ez az esztendő már csak ilyen. Telis-tele kételyekkel, furcsaságokkal; nehéz, bosszantó, szomorú, rendkívüli helyzetekkel. A november 12-i mérkőzést azóta kiemelten vártuk, hogy megtudtuk annak dátumát, illetve hogy jelen lehetünk rajta.
Több tucat lelkes fanatikus rengeteg – szabadidejében beáldozott – munkaórája előzte meg ezt a találkozót, melyen ezernyi büszke piros-fehér-zöld lobogó, egy több elemből álló látványos koreográfia és közel 20 ezer szurkolótársunk várta volna a helyszínen, hogy kisétáljatok a Puskás Aréna gyepére.
Az élet ismét közbeszólt
A zárt kapus döntésnek köszönhetően ahogy az életünk, úgy vele együtt a mi forgatókönyvünk is változott; a harc újra kizárólag a pályára és persze a hétköznapokra összpontosul most. Az arcokra néma csend ült, a fejekben gondolatok kavarognak győztes meccsekről, közös ünneplésről és arról ábrándozva, hogy a világ hamarosan visszakerül a rendes kerékvágásába. Szurkolói énünknek ellentmondani nem lehet, csakúgy, mint felelősségtudatunknak. Most az első és legfontosabb az emberi élet és az egészség megőrzése.
A gondolatok továbbra is csak kavarognak a fejünkben, miközben családjainknak, a hétköznapi hősöknek segítenek a fanatikusok, csütörtökön este néhány órára újra címeres mezt húzunk. Azt a mezt, ami oly sok erőt és hitet adott már számos alkalommal nemzetünknek. Nem titkolhatjuk, hogy több tízezer fanatikus legnagyobb kívánsága, hogy ismét világeseményen láthassa a csodálatos meggypiros színű dresszt. Egy olyan tornán, melyet az egész világ figyelemmel kísér, amelyen együtt, újfent büszkén húzhatjuk ki magunkat és könnybe lábadt szemmel énekelhetjük a Himnuszunkat. Ahol olyan hangorkánnal zenghet a „Ria-ria Hungária!”, hogy abba a föld is beleremeg.
Ezt az utolsó, óriási csatát most nélkülünk kell megvívnotok. Viszont higgyétek el, és gondoljatok rá mindvégig, hogy lélekben mi ott leszünk veletek. Adjátok meg ismét azt az örömet a nemzetnek, hogy mindenáron kiharcoljátok az Európa-bajnokságra való kijutást!
Igen furcsa és szokatlan lesz otthonainkban ünnepelni, de sajnos, most nincs más megoldás. Győzzetek magatokért, értünk, az egészségügyben szakadatlanul dolgozókért; győzzetek Magyarországért!
A 12. játékos, a Fekete Sereg most nem lehet jelen, a vírus egyre többünket érint hazánkban is, a kapukat immáron teljesen lezárták, nehéz, sötét idők következnek, de a győzelmetek után ismét kisüthet egy rövid időre a nap! Úgyhogy MINDENT BELE, SRÁCOK!
Carpathian Brigade ‘09
Magyarország, 2020.11.10.
