A 19. század nagy gondolkodója, Henri Lacordaire, híres francia Domonkos-rendi szerzetes, hitszónok, jogász a következő bölcs megállapítást tette: „Amennyi templom és gyóntatószék ajtaja zárul be, annyival több kórház és ideggyógyító intézet ajtaja nyílik ki.” Ezt az időszakot éli most a 21. század embere a pandémia idején.
Az első keresztények háromszáz éven keresztül zárt ajtók mögött, félelemben élték meg a húsvétot. Feltámadása után Jézus így szólt az üres sírtól jövő asszonyokhoz: „Ne féljetek!” Majd így köszöntötte a zárt ajtók mögött összegyűlt apostolokat: „Békesség nektek!” Jézus többször megismételte ezeket a szavakat az apostoloknak és a tanítványoknak.
Ebben a rendkívüli húsvéti időben a koronavírus fertőzésétől való félelmünkben, sokak számára az anyagi bizonytalanságtól való aggodalmaink közepette, a munkahelyek megszűnésének veszélyében,
bennünket is így köszönt a feltámadt Krisztus: „Békesség nektek! Ne féljetek!”
Zárt ajtók mögött ünnepeljük újra Krisztus feltámadását, de itt a személyes ima és a médiának köszönhetően a közösségi imába és a szentmisékbe is bekapcsolódhatunk. Bár zárt ajtók mögött, mégis különleges családi hangulatban kapcsolódhatunk be a szent három nap liturgiájába.
A közös ima megerősíti családi közösségeinket – a világ nagy keresztény családjával együtt – bátorítást ad félelmeinkre és lelki békességet aggodalmainkra.
Úgy, ahogy az üldöztetés és félelem zárt ajtók mögé és katakombák mélyére kényszerítette az apostolokat és az első keresztény közösségeket, úgy zárt bennünket most a négy fal közé a koronavírus járványa. A fertőző vírus otthonaikba zárta a családokat, sokszor a húsvéti kirándulások és wellness rovására, így adva lehetőséget az egymásra figyelésre, akár az elfeledett családi imára. A rosszban, a bajban akár lehetőséget is láthatunk a megújulásra és családjaink megerősítésére. Úgy, ahogy az első keresztények megszabadultak az üldöztetés béklyójától – félelem nélkül, hitükben megerősödve elmentek az egész világba és hirdették az evangéliumot minden népnek – úgy szabadulhatunk meg mi is az ima és Krisztus bátorítása által félelmeinktől, a koronavírus járványa által keletkezett aggodalmainktól, megerősítve hitben, reményben és szeretetben családi közösségeinket.
Farkas Zsolt atya szentmise közben 2019-ben, a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban
Húsvétkor az egész keresztény világ Krisztus halálát és feltámadását ünnepli. A megváltásban Isten végtelen szeretete nyilvánul meg az ember felé. Jézus az életét áldozta az emberiségért, mellyel az újrakezdés lehetőségét biztosította számunkra, mert az Ő irgalmas szeretete révén, magára vette az emberiség bűneit, a mi személyes bűneinkkel együtt és magával vitte egészen a keresztre, ahol szenvedett értünk, meghalt és harmad napra feltámadt. Krisztus keresztje arra ösztönöz bennünket, hogy vegyük fel a harcot a bűneinkkel és rossz szokásainkkal szemben, és újuljunk meg az Ő szeretetében.
Az üres sír látványa, Krisztus feltámadása megerősít bennünket hitünkben, reményt ad és szeretetet.
Krisztus sírja nem maradt zárva! Az elhengerített kőszikla és az üres sír látványa reményt ad számunkra, hogy a mi halálunk sem reménytelen elmúlás. Reménykedünk abban, hogy úgy, ahogy Krisztus legyőzte a halált és megszabadított bennünket a bűn rabságából, megszabadít bennünket a koronavírus járványától is és visszanyerhetjük szabadságunkat. Krisztus halála és feltámadása azt mutatja nekünk, hogy nincs veszett ügy és nincs veszett élet, mert létezik a feltámadás.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánva és Isten áldását kérve Reátok:
Dr. Farkas Zsolt, szőgyéni esperes-plébános, a Jópásztor Alapítvány elnöke
