Szűk családi körben, Pilismaróton helyezték örök nyugalomra Zelei Miklós író, a Kárpát-medence mindenesének földi maradványait. Ezt megelőzően a Fiumei úti köztemető ravatalozójában vehettek tőle búcsút pályatársai, barátai és tisztelői.
Az egyházi szertartást követően alkotó- és szerzőtársa, Gazsó L. Ferenc megható búcsúbeszédben idézte fel a hosszú szenvedés után elhunyt írótárs személyiségét, munkásságát, akivel évtizedeken át járták „a Kárpát-medence magyar világát”. A késő Kádár-kori magyar „valóvilág” (újra)felfedezése történetek, tényfeltáró riportkönyvek egész sorozatát eredményezte. A rendszerváltás után Miklós az irodalmi alkotómunkában találta meg a helyét. „Az epika valamennyi ága-bogát művelve” irodalmi folyóiratot alapított, szerkesztett, sajátos stílusában megszólalva novellát, regényt, esszét, drámát írt teljes odaadással és hatalmas munkabírással.
Nem zárkózott be semmilyen irodalmi szekértáborba. A kettészakított Nagyszelmenc és Kisszelmenc ügyében (egyik elbeszélőjének kifejezését használva) kész volt „ujjat húzni egy világbirodalommal” is. Az „égbe kiáltó igazságtalanság” enyhítésének céljából, azért, hogy „világhatalmi támogatást szerezzen” a szelmenci határnyitáshoz, Moszkvába, Kijevbe ment tárgyalni és felszólalt a washingtoni Kongresszusban is. Mekkora példaadó elszántság? Amit a politikusok sora elmulasztott vagy nem mert megtenni, annak – átérezve a létükben megalázott és kisemmizett kisemberek világát – egy író, a szellem embere gyürkőzött neki. Így elsősorban neki köszönhetően érhette meg a „Kettézárt falu” 2005 karácsonyán a „házon belüli határnyitás örömét”. Elvitathatatlan érdeme, hogy rés nyílt a trianoni átok szelmencieket sújtó „privát vasfüggönyén”, s végre – igaz, nem kis sorállás után – saját falujában „hazulról haza mehetett az ember”.
Miklóst különleges, lelki kapcsolat fűzte a határon túlra szakadt magyarság közösségeihez. Könyveiben a megmaradás perifériájára sodródott emberek hétköznapjairól is „elképesztő tárgyilagossággal, humorral, gyengédséggel, bántó hangsúlyok nélkül”, hatalmas empátiával, de a sajátos szarkazmusát sem nélkülözve tudott írni. A Pozsonyban is bemutatott Situs inversus – Az Isten balján című drámájába a haton túlra szakadt magyarság XX. századi megaláztatásának, számkivetettségének szinte minden tragédiáját és abszurdumát belesűrítette. Hasonló mélységekből jött kiáltásként értékelhető az Itt állunk egy száll megmaradásban című esszékötete és a komáromi színházban is bemutatott Zoltán újratemetve című drámája.
E sorozatból nem maradhatott ki Esterházy János sem. A 2019-ben megjelent Esterházy Emlékkönyv II. kötet tartalmát gazdagítva megajándékozott minket A lembergi harangszó című riportjával, amelyben egy Moszkváig sodródó, anyanyelvét már elfeledő kárpátaljai magyarral, Mudi Ferenccel beszélget. A hivatalos nevén Mogyi Fjodor Joszifovics 1949-ben, egy lembergi fogolytáborban találkozott Esterházy Jánosunkkal. Elmesélve saját életének tragédiáját, sok mindenre ugyan nem emlékezett „János bácsival” kapcsolatban, de arra igen, (s ez a megcáfolhatatlan bizonyíték) hogy amikor gróf úrnak szólította őt, akkor az csak legyintett: „gyerekek, gróf úr, ugyan már…”
Miklós drámát, sőt filmforgatókönyvet akart írni Esterházy János sorstragédiájáról. Sokat beszéltünk erről. Gyűjtötte az anyagot. Talán már neki is fogott… Lehet, hogy ezt már sosem fogjuk megtudni. De talán e meg nem született drámát is kárpótolja az az ima, amellyel hatvanadik születésnapjára ajándékozta meg önmagát és néhány barátját, szigorúan meghagyva, hogy az ima sorai csak halála után kerülhetnek a nyilvánosság elé. A Gazsó L. Ferenc jóvoltából alább közölt imádság minden sora akár Esterházy János imája is lehetne. Az ima szavaiból és szellemiségéből áradó hasonlóság és lelki rokonság több mint megrendítő. Íme:
„Istenem, felajánlottam az életemet a hazámért, a magyar népért.
Látom, nem a halálomat fogadod el, hanem az életem kell, hogy elmondjam, amit rám bíztál, és ezzel segítsem hozzá a magyar népet ebben a rendkívül nehéz, ellentmondásos és átláthatatlanul veszélyes helyzetben, hogy tisztán lásson, megtalálja önmagát és élni akarjon önmaga és a világ javára, a Te javadra és a Te szándékaid szerint.
Istenem, segíts, hogy béke legyen a Kárpát-medencében és az egész világon. Fogadd el, Istenem, az életemet. Segíts, hogy elég lelkierőm legyen ahhoz, hogy megőrizzem testi egészségemet, szellemi és lelki épségemet, tisztánlátásomat, testi, szellemi és lelki munkabírásomat, és megtehessem, amit vársz tőlem, amit várok magamtól.
Istenem, adj erőt, hogy nemet mondjak a kísértésre és a csábításra. Legyen erőm testileg is olyan állapotban megtartani magam, hogy véghez vihessem, amit elébem tűztél. Végig mondhassam a Történetet, hogy miképpen éltünk és miképpen élünk itt, hogy meggyónhassam azokat az időket, amelyeket lélek nélkül éltem, hogy megtalálhassam az okokat, miért úgy történt – és mindebből az egész közösség tanulhasson.
Istenem, add, hogy lelki békéhez és élni akaráshoz segítsem a magyar népet, hogy békességben éljen a többi néppel és hitükkel, és mindenkinek javára váljék, amit hozzáadunk a világhoz.
Istenem, segíts, hogy így legyen.
Istenem, segíts, hogy megvalósítsam célodat.
Istenem, adj erőt, hogy szelíden fogadjam Lángodat, amint belém kap és elemészt.
Ámen.”
Köszönjük Miklós a példaadást és e gyönyörű imádságba foglalt, értünk hozott áldozatvállalást. Az Úr nyilván meghallgatta imád és elfogadta életfelajánlásodat. János testvérünkkel együtt arra kérünk titeket, járjatok közben azért, hogy az elkövetkező nehéz időkben is legyen minél több olyan gyermeke e huzatos Kárpát-medencei világnak, aki hasonló odaszánással és áldozatkészséggel kész szolgálni hazáját és embertársait.
Isten Veled! Isten velünk!
Molnár Imre
