Az 54. Kazinczy Napok rendezvényének témája a szlovákiai magyar nyelvű oktatás múltja, jelene és jövője volt. A rendezvénynek a Márai Stúdiószínpad volt már hagyományosan az otthona.
A témáról Setényi János oktatáskutató, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézete vezetője tartott előadást Egy tanácsadó 25 éves megfigyelései a szlovákiai magyar oktatásügyről címmel november 11-én. Lényegében az 1990 óta eltelt időszakot értékelte „kritikus barátként”. Mára a szlovák iskolák lemaradásukat ledolgozták és felzárkóztak. A magyar előny elveszett.
Az oktatást az ökorendszerhez hasonlította.
Kell, hogy legyenek szükséges alkotóelemei, energiával kell rendelkeznie, hogy ellen tudjon állni a külső megrázkódtatásoknak, belül tartson rendet, legyenek félig áteresztő határai.
A félig áteresztő membránok irigylésre méltó tulajdonságokkal rendelkeznek. Képesek legyenek nyitni és zárni (elzárkózni), tehát tanulni. Tudjanak kapcsolódni más ökorendszerekhez.
Ami a szükséges alkotóelemeket illeti, 1990 után látványos újjászületésnek voltunk tanúi. Kiépült a teljes magyar intézményrendszer az óvodától az egyetemig. 1945 után évtizedekig nem volt egyetemük a magyaroknak, ami tudatos politikai döntés volt. Megszületett tehát a saját felsőoktatás, egyházi és magániskolák jöttek létre. A 2010-es években felfedezték az óvodai tartalékot. Komolyan megnőtt az óvodai kapacitás. Ha van óvoda, akkor iskola is kell.
A szakképzésben viszont nem történt áttörés, az általános iskolai oktatás stagnál. Ez utóbbi a szlovák iskolákra is igaz. Az ezredfordulótól már az intézményhálózat racionalizálása és a működés minősége került előtérbe. Történt egy „nyelvcsere”, kialakult egy szakmai magyar nyelv.
Egészében véve a magyar közösség teljes értékű oktatási intézményhálózattal és szakmai nyelvvel rendelkezik.
Ami az energiát illeti, a demográfia nem fejt ki nyomást, inkább a fogyás tapasztalható. A 90-es években az elvándorlás volt a jellemző. A romakérdés komoly kihívást jelent, de ezen a területen is komoly előrelépés történt. Felnövőben van egy generáció, mely már egyetemi tanulmányokat folytat.
A legfelsőbb, politikai szint csak a védekezéshez volt elég, stratégia nem keletkezett, s így nem valósulhatott meg. Az önkormányzatok elvben a rendszer fő energiaforrásai lehetnének, ám a valóságban nagyon vegyes a kép. A közigazgatási felosztás számunkra kedvezőtlen, de belül van mozgástér.
Setényi János (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Nyomás alatt jól szoktunk teljesíteni, de ha nyugalmi korszak következik, akkor kell alkotni. Öt évig védekezünk, majd öt évig alkothatunk. Nem könnyű átállni.
Ha az iskolavezetőket nézzük, itt is vegyes a kép. Ritkán jók, de együttműködnek. Egy kisebbségnek úgy kell viselkednie, mint egy családnak. A szakmai szolgáltatások és a pedagógus-továbbképzés alternatív rendszere nem jött létre az elmúlt harminc év alatt, bár a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerepe pozitív. Műhelymunka keretében óhajtotta bekapcsolni a polgármestereket, de részükről nem mutatkozott érdeklődés. Ez érthetetlen!
Gond, hogy nincsenek mágnesintézmények, világítótornyok. Viszont az intézményvezetők sok pozitív energiát vittek a rendszerbe.
Budapest túlteljesít és az EU is. Az már más kérdés, hogy a támogatások nem mindig oda jutnak, ahová kell. Budapesten másképpen látják, mint a helyiek.
A szakképzés viszont csendben éli a maga világát. A rendszerben van elég energia, de teljes szinten nem működik.
A következő kérdéskör az ellenálló képesség. A Mečiar-korszakban az oktatás jól vizsgázott külső ellenállásból a nyílt támadásokkal szemben. A belső krízisek kezelése nehéz. A kisebbségi társadalom belső mozgásai nem kedveznek a konfliktusoknak, pedig az ellentétek hasznosak is lehetnek. Ez azzal is összefügg, hogy a pedagógusi pálya elnőiesedett és a nők kerülik a konfliktusokat. A tanulónépesség átalakulása minden rutint megkérdőjelez. Az intézmények tehát jó teljesítenek túlélésből, de alkalmazkodásban vegyes a kép.
A belső működéshez a következő kérdések kapcsolódnak: Van-e szervezett oktatásügyi elitünk? Van-e közös professzionális marketingünk? Van-e jó minőségű pedagógusképzésünk, kínálunk-e jó minőségű továbbképzéseket pedagógusainknak és igazgatóinknak? Megosztjuk-e a jó gyakorlatot? Megoldottuk-e a legfontosabb versenyképességi problémánkat, a szlovák nyelvet? Tudunk-e tanulni versenytársainktól és partnereinktől?
Ami a nyitást, elzárkózást, kapcsolódást illeti,
nemzetstratégia nélkül az oktatásfejlesztés egymagában nem áll meg.
Ez az önkormányzatokra épülhetne. Az iskola a közösségépítés színtere lehetne. Ehhez megkerülhetetlen egy szlovákiai magyar oktatásügyi elit, amely egyénenként már létezik, de együttműködő gépezetként még nem! A pedagógustársadalom a legváltozatosabb, de végzi a munkáját. Ám szakmai szolgáltatás nem létezik. 1990 óta nincs pedagógiai intézet!
Előadásának egyik kulcsfontosságú üzenete volt,
hogy a magyarságot a minőséggel kell összekapcsolni. A magyar kisebbség 30 év alatt helyreállította oktatási rendszerét.
Arról is van képük, ki mit teljesít. Az önismeret szempontjából ez nagyon fontos. Ahhoz, hogy közösségünk fennmaradjon, az óvodáknak és iskoláknak nagy szerepük van. Csak kicsit jobban kell csinálni – foglalta össze mondanivalóját az előadó.
Majd két legendás pedagógusra emlékeztek.
Simon Szabolcs, a Selye János Egyetem docense „Ércnél maradóbb…” c. előadásában, visszaemlékezésében Zeman László nyelvész, hungarológus, a kassai magyar gimnázium egykori tanárának emlékét idézte fel. 1928-ban született Eperjesen és három éve távozott Pozsonyban az élők sorából. Az egyetemen stilisztikát tanított, de más nyelvészeti tudományágakban is otthonosan mozgott. Óráin retorikát, módszertant és nyelvtudományi ismereteket is megosztott hallgatóságával. Abban az időben, amikor még internet nem létezett, az az anekdota keringett, hogy ami pénteken Párizsban elhangzott egy konferencián, azt ő már hétfőn Pozsonyban előadta! Az előadó ismertette tudományos munkásságát és megjelent köteteit.
Egykori diákjai elmondták, Kassán kémiát oktatott és volt osztály, melyben a 32 diákból 31-en a kémiát választották érettségi tantárgynak éppen miatta. Nagyfokú precizitás jellemezte.
Göőz László elmondta, minden kémiaórát szépirodalmi idézettel, vagy verssel kezdett. Amikor a foszforról tanultak, József Attilát szavalta: „A város peremén, ahol élek,/ beomló alkonyokon/ mint pici denevérek, puha/ szárnyakon száll a korom,/ s lerakódik, mint a guanó,/ keményen, vastagon”. Tudvalevő, hogy a guanó magas foszfortartalma miatt kiváló trágya.
Simon Szabolcs (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd diákjai és kollégái Kováts Miklósról, a kassai ipariskola tanáráról emlékeztek meg, akikkel Köteles Szabolcs beszélgetett. A színháztörténész idén márciusban távozott az élők sorából és rögtön megfogalmazódott, róla a Kazinczy Napokon meg kell emlékezni. Született pedagógus volt. Idézték gondolatait.
Vallotta, szeretni kell a diákot, szeretni az embert és szeretni az igazságot.
Amikor a müncheni szerződésről, az első bécsi döntésről és a további fejleményekről beszéltek, megállapították, hogy Csehország lerohanása igazságtalan volt, a magyarok által lakott területek visszacsatolása igazságos. Tanítványai azt is jól megjegyezték ezzel kapcsolatosan, hogy Kováts felvilágosította őket, a történelem nem az igazságról szól!
Tanítványaira odafigyelt és néhányuknak egyengette is az útját. Hangsúlyozta, a diáknak joga, hogy ne tanuljon, s joga van meg is bukni. Nem volt megalázó, ha rossz jegyet adott. Kolléganője mellett is kiállt, amikor nagyon sok ötöst volt kénytelen kiosztani. Így teljesítettek, akkor ezt el kell fogadni! Fiatalabb kolléganőjéhez fordult egyszer: Te nemrég voltál serdülőkorban, mint most a lányom, adj tanácsot!
A sorscsapásokat méltósággal viselte. December 6-án Kassán könyvbemutatóra kerül sor, melyen összegyűjtött írásai jelennek meg. Publikációi szellemi örökséget adtak tovább.
A legérdekesebb történetet Duncsák Mária mesélte róla. Az idősebb diákok „bundázták”, terrorizálták a fiatalabbakat. Egy félénk fiútól rendszeresen elvették a süteményt, amit otthonról küldtek neki. Azután már egyikük megmondta neki, hogy mit vásároljon be számukra. Sírva kereste föl tanárnőjét. Az megkérdezte tőle, szóljon-e. – Dehogyis, agyoncsapnának! Kováts Miklóstól kért tanácsot, mit tegyen. Az hümmögött, majd csak annyit mondott, vedd meg, amit a fiúk követeltek. Magához hívta a követelőző fiút és azt mondta, ezt az ajándékot Duncsák Máriától kapja. Az nem akarta elfogadni, de ellentmondást nem tűrve elfogadtatta vele. Arról, hogy minek volt ez a következménye, egy szó sem esett. De ez hatott. Ha meglátta Duncsáknét, azt sem tudta hová bújjon szégyenében. Manapság szőlőt szokott árulni a piacon. Ha meglátja, odakiált: tanárnő, jöjjön csak, hadd adjak egy kis szőlőt!
A harmadik napon, szombaton a Márai Sándor Gimnázium diákszínpada adott műsort „Valahogy minden messze lett…” címmel, az iskola névadójának írásaiból válogatva. (Felkészítő tanár: Bodon Andrea)
A Kazinczy Napok résztvevői (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd ismét Setényi János lépett a mikrofonhoz. A tanulás témakörét járta körbe a XXI. században. A járvány következtében megindult a digitális oktatás. Szlovákia és Magyarország viszonylag jól alkalmazkodott az új kihíváshoz, Dél-Európa nem. Új oktatási formák alakultak ki. Nem biztos, hogy 45 perces órákat kell tartani. A gyerekek olvassanak és délután kerül sor a konzultációra, amikor beszámolnak az olvasmányaikról. Kapjanak egyéni feladatokat, vegyenek részt csoportmunkában.
Vélhetőleg az oktatás az egykori mester és tanítvány viszonyra fog hasonlítani.
A mester kérdez, a tanítvány válaszol. A mesterséges intelligencia lehetővé teszi majd, hogy segítségével megállapítható legyen, hogy a diák a feladat megoldásánál hol akadt el, hol tévedett. Ezzel kapcsolatos feladatokat kell majd megoldania és így a rendszer segítségével meg tudja oldani a feladatot.
Milyen elvárásokkal kell szembenézni? A szülők dolgozni indulnak reggel, otthon hagyhatják gyermeküket? A szociális támogatás és az étkeztetés az iskolában zajlik. Ott folyik a papírmunka. Miképp zajlik majd az érettségi és a felvételi vizsga? Mindezeknek a kérdéseknek nincs sok közük a tanuláshoz, mégis befolyásolják azt.
Mivel ma már nincs gyerekmunka, a fiatalokat 6 éves koruktól 16, 18 éves korig le kell foglalni. De a tanulás még tovább is kitolódik. Sok tudást kellett megszerezniük, amit a „diktatúra”, a félelem segített. Ez megszűnt.
A tudomány jobb minőségben található meg az interneten. Motiválni kell. Össze kell vonni a tantárgyakat.
Az interneten információ található. A tudás értelmesen megfogalmazott információ. Ehhez gondolkozni kell, ami fölött áll a bölcsesség, a személyes tapasztalattal megélt tudás. Ilyen emberek mellett jó tartózkodni.
Setényi a matematika és a magyar nyelv oktatását tartja a legfontosabbnak. A matematika nem azért fontos, hogy másodfokú egyenleteket tudjunk megoldani, hanem azért, mert problémamegoldásra nevel. A kulcs a logika. A nyelv elsajátítása azért fontos, mert azzal kommunikálunk, általa kapcsolódunk be a közösségbe. A szöveggel dolgozni kell. Nyelvi intelligenciára van szükség.
Ezért mindig arra kíváncsi, milyen ennek a két tantárgynak az oktatása. Ha ez a két oszlop megreped, akkor baj van. A jövő talán a hibrid oktatásé (valaki online vesz részt, másvalaki meg személyesen). De ahol nincs villany, ott ez hogy oldható meg?
Kováts Miklósra emlékezve (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezt követően az előadóval, Hanesz Angelikával és Fecsó Szilárddal beszélgetett Duncsák Mária. Csak távirati stílusban említjük a felmerült kérdéseket és dilemmákat. Mi az iskola funkciója? A szülő az iskolára hárítja az oktatás és nevelés feladatát. A pedagógussal szemben az az elvárás, hogy tölcsérrel töltse be a tudást. A diák viszont nem akar tanulni. És tornyosulnak a különböző kihívások is. A drogok, robotika, tehetséggondozás és sorolhatnánk vég nélkül.
1945 előtt nevelt a család, az egyház, a cserkészet, a civil társadalom. Felmerül a kérdés, milyen legyen az állam szabályozó szerepe. Nincs minden kérdésre válasz.
Viszont Albert Sándor hozzászólásában egy döbbenetes adatot közölt. A felvidéki magyar iskolákban a diákok 43%-a hátrányos, vagy halmozottan hátrányos családi háttérrel rendelkezik.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az oktatás kérdéskörével rendszeresen foglalkozni kell, mert az a megmaradásunk záloga. A rendezvény a névadó emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget.
A rendezvényt a Csemadok Kassai Városi Választmánya szervezte.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
