A kassai Thália Színház Márai Stúdiójában került sor a névadó tiszteletére rendezett műsor első részére április 7-én a délutáni órákban „Tisztelet Márainak, tisztelet Kassának – a Magyar Művészeti Akadémia Európa Kulturális Fővárosában” címmel.
A második részre a következő napon került sor.
Czajlik József, a Thália Színház igazgatója, megnyitva a Máraival kapcsolatos kiállítást, elmondta, két lehetőség közül választhattak. Vagy belenyugszanak abba, hogy a város ignorálja a magyar szervezeteket és Kassa múltját, vagy bele nem törődve, másokkal összefogva számos rendezvényt valósítanak meg. Az utóbbit választották és a Magyar Művészeti Akadémiában (MMA) megértő partnerre leltek. Majd ismertette a várható műsorokat.
A megnyitón Csáji Attila Munkácsy-díjas képzőművész, a MMA nevében – melynek alelnöke – üdvözölte a jelenlevőket. Az Akadémiának 8 tagozata van s az irodalomtól a filmig, a zenétől a képzőművészetig, az építészettől az iparművészetig, a néprajztól a színházig öleli föl a művészetek teljességét. Márai Sándorra emlékezve az első napon a látványé a főszerep – mondotta. – A következő napon a szóé lesz. Ebből az alkalomból természetesen az írót idézte:
“A látással kezdődik a megismerés és a vágy, a látással kezdődik az ember, (…) látással kezdődik a világ, s természetesen a szerelem is. Varázslatos ige, minden benne van, a vágyódás, a forró titok, az élet rejtett értelme, mert a világ annyira van csak, amennyire látjuk.”
Ezt megtoldotta egy másik idézettel, mely arra hívja föl a figyelmet, hogy ha látásunkat elveszítjük, valami mást kapunk helyette, ami korántsem helyettesíti azt, de egyformán lényeges:
“Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk.
Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit.
Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.”
Csáji Attila ebben a találkozásban bízva – a randevúban Máraival -, kívánt kellemes estet, melynek legfontosabb segítőtársa a művészet.
Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselője, beszédében arra tért ki, hogy egyik képviselőtársa tavaly szeptemberben bemutatta Kassát, mint Szlovákia második legnagyobb ipari városát és központját. “A város múltbeli szerepéről, nyelvi és kulturális sokszínűségéről, épp arról, aminek köszönhetően Kassa az Unióban kiérdemelhette a kulturális főváros címet, azonban nem esett szó.” Decemberi brüsszeli kiállításával igyekezett pótolni ezt a mulasztást, hiszen Kassa ezer éves múltjával megpályázhatta volna a “befogadó toleráns város” címet, ha erre lehetősége lett volna. Homérosz születési helyéért hét város versengett, Kassáért szintén hét államalakulat vetélkedhetett, melyiknek volt “legnagyobb érdeme a város kulturális értékeinek kialakításában.” A magyar államalapítástól Kassa 1867-ig a Magyar Királyság, majd 1920-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A múlt században öt államalakulat kötelékébe tartozott. Az I. Csehszlovák Köztársaságot követően Magyarországhoz tartozott, majd ismét Csehszlovákiához, 1993 óta a Szlovák Köztársaság része. Sorsa nem volt könnyű, de főnixmadárként mindig újraéledt.
A 19. sz.-ban Kassa neve azonos volt a polgári életmód fogalmával. A különböző anyanyelvű polgárokat a tolerancia jellemezte. A “befogadó, toleráns város” hagyományát a 20. sz. megszakította. 1944-ben Auschwitzba deportálták a város zsidó lakosságát, a következő évben a hírhedt dekrétumok és a Kassai Kormányprogram folytatta a korábbi náci hagyományt. Elhurcolás, kitelepítés, vagyonelkobzás, a hontalanság évei…
A diktatúra egyszínűvé tette a várost. Ma a lakosság 97%-a szlovák és sokaknak közülük fogalmuk sincs róla, ki volt Márai Sándor és az általa hirdetett polgári értékrendről sem tudnak szinte semmit. “Sok a tartozás, az agyonhallgatott sérelem.” Kassa azonban főnixmadár és Mészáros hisz az emberi értelemben, amit az író a következőképpen fogalmazott meg: “Az írott törvény mögött van egy másik, íratlan, s annak is igazságot kell szolgáltatni. Amikor ezt megtesszük, a sértő és sértett is «felszabadul» s lehetőség adódik a tiszta lappal való újraindulásra.” Az igazságszolgáltatásnak része Márai szellemének befogadása, az általa vallott polgári értékrend megismertetése és elsajátítása. Az író emberi tartásból adott példát. Megviselte őt a hagyományok eltiprása.
Sorsát szülővárosának történései befolyásolták. A szász és magyar gyökerekkel rendelkező elit polgári család sarja elhagyta a területet, ahol a keleti gondolkodás és a diktatúra fölszámolta a polgári életformát és megtagadta az útmutató hagyományokat. Aki elolvassa műveit, szélesebb látókörűvé, moralitásában sokkal igazabb emberré válik.
Reményét fejezte ki, hogy a bemutatandó film közelebb hozza az írót, költőt, kassai polgárt, aki mindannyiunk számára emberi tartásával példát adott.
Az adminisztratív épület előcsarnokában a szép számú közönség megtekinthette a Márai kiállítást. Az anyag egy részét Sokolné Gönnerth Júlia bocsátotta a színház rendelkezésére. Ez korábban az emlékszobát gazdagította. Ez ezentúl a kávéházban látható. A kiállítást Mészáros Tibor, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársa és egyben a Márai-hagyaték gondozója állította össze. A látványterv Péter Krisztinát, a színház propagációs előadója és Kemény Gábort dicséri. Az eredeti anyagot Mészáros ötlete nyomán bővítették. Ötvözték az írót a színházzal. Felkérték a különböző színházakat, küldjenek anyagokat. Nem várt módon, sokan jelentkeztek. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum az 1940-es évek dokumentumaival, valamint a PIM külföldi előadások plakátjaival gazdagította a kiállítást. Így a chilei előadás plakátja is látható ugyanúgy, mint a Beke Sándor által rendezett előadásé. A színházak szinte naponta küldik a számukra megtiszteltetésnek számító dokumentumokat. Az előcsarnokban így egy folyton megújuló és bővülő, gazdagadó kiállítás látható.
Ezt követően Dárday István és Szalai Györgyi: Minden másképp van – Márairól c. filmjét mutatták be. Egy fiatal diáklány Angliában diplomamunkát ír Márairól és ennek kapcsán faggat filmeseket, irodalomtörténészeket, ismerősöket, kortársakat és a Márait alakító Bács Ferencet. Közben meg felelevenednek Az emigráns c. film jelenetei, mely szintén Dárday és Szalai alkotása. Így akár egy művészi werkfilmnek is tekinthető ez az érdekes alkotás. Egy hamis legendát fölöslegesen azonban tovább éltet. Tanúi lehetünk annak a vitának Bács és a rendező között, húzott-e öngyilkossága előtt nejlon-zacskót a fejére Márai vagy sem. Bács ezt elutasította. Nagyon helyesen. Az író minden jel szerint, amikor a szájába illesztette a pisztoly csövét, nem használt zacskót. Ez idegen lett volna személyiségétől.
A kerekasztal beszélgetést Csanaky Eleonóra újságíró és előadóművész vezette. Aziránt érdeklődött, hogy mi inspirálta az alkotókat a mű elkészítésére. Dárday kifejtette, történelmünket meghamisították. Márai nevét elhallgatták. Sorsán keresztül így bemutatható a XX. sz. történelme. Drámai alkat volt s történelmünkről, sorsunkról vizuális képet lehet fölmutatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az írónak ne lennének hiányosságai, melyekkel nem azonosulunk. De az emberiség számára van mit mondania. Nincs kompromisszum, megalkuvás – hirdeti az író egész életével. Márai nem ismert megalkuvást. Sok áramlat létezik, amely károsan befolyásolja korunkat. A polgárság-tudatot elérendő értéknek kell tekinteni. Magát a hagyományt kell újra fölfedezni. Nincs annál fontosabb. Ezt hamisították meg. Ezt a tapasztalatot, hangulatot kell átmenteni. Ez fogja túlélni az ellene feszülő időket. Dárday abszolút optimista, mégha látja, szakadék felé rohan a világ. A polgárságot és értelmiséget érte a legnagyobb csapás. A kisközösségeket, ezek között a családot kell újjáteremteni. Ha ez sikerül, akkor van remény.
Szalai szerint, Márai sok mindent megjósolt. Az értelmiséget foglalkoztatja az újra felfedezett író. Naplója egy teljes dráma. Dokumentálja a végső egyedülmaradást. Ezt filmben meg lehet ragadni.
Dárday készülve a fimre, többször ellátogatott Kassára, de nem találkozott olyanokkal, akik még ismerték a régi Kassát. Kár, pedig élnek még néhányan.
Ő éppen depresszióban szenvedett, amikor a felesége kezébe adta a naplót. Elég az én bajom! – gondolta, kétszer olyan öregnek érezte magát, mint most. Először elutasította a gondolatot, de a végén úgy érezte, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. “Nagyon örülök, hogy így alakult.”
Tereza Worowska, Balassi Bálint-emlékkard díjas lengyel műfordító elmondta, sokat forgolódott magyar irodalmi körökben, de Márairól senki sem tett korábban említést. A rendszerváltás után kapott megbízást, 10 oldalt fordítson le valamelyik művéből, hogy a lengyel kiadó eldöntse, kiadják-e. Fejest ugrott Máraiba. Az Egy polgár vallomásaiból fordította le az utolsó három fejezetet. Majd a 43-as Napló következett. Ennek nyolc utánnyomása volt! A teljes Naplót, 1200-1500 oldalt szeretné átültetni. Már a tizedik kötetet fordítja. Most éppen a Garrenek műve utolsó kötetét csiszolja és monográfiát fog írni Márairól. A lengyelek az első helyen állnak a lefordított művek számában. Már 16 kötete jelent meg. Fordítani nem volt nehéz, mert az író olyan módon fogalmazza meg gondolatait, amelyek közel állnak a lengyel értelmiségi eszmevilágához. A legfigyelmesebb olvasó a műfordító. Ha gondolat van a mondatban, könnyű fordítani. Máskülönben a szöveg kopog. Eddig az volt a gyakorlat, hogy meg-megjelentek magyar könyvek lengyelül, de visszhangjuk alig volt. Legutóbb Petőfi váltott ki visszhangot. Most Márai.
Ellenségeinknek meg kell bocsátani, de az elvek szintjén nincs kompromisszum.
Tud-e a fiataloknak mondani valamit Márai? – kérdezte tőle Csanaky.
Worowska négy gyermeke közül a legkisebbik is már egyetemista. Kifejtette, minden a családban történik. Jönnek a lázadások, viharok, de az első benyomások lenyomata a lélekben megmarad. Ezek az értékek az életet erősítik. Akinek nincsenek gyermekei, azután nem marad semmi. Márainak van mit mondania a fiatalságnak. Jobbik énünket erősíti. Az ő esetében az irodalom életet ad. Arra tanít, hogyan kell bölcsen élni.
Szalai szörnyűségnek tartja, hogy minden elgépiesedett. Ez nem tudatos hiányt teremt. Ezt pedig Márai át tudja hidalni egy koherens értékrenddel. De ezért sokat kell dolgoznunk mindannyiunknak.
Mészáros Tibor azt a feladatot kapta, hogy legújabb fölfedezéseiről számoljon be. Nagyon sokszínű, egymásnak ellentmondó Márai-kép él a közvéleményben. Baj, hogy ezt a képet olyanok is alakítgatják, akik a kliséket, gondolatpaneleket veszik át anélkül, hogy elmélyednének gondolataiban.
A másik fölfedezése, hogy a Föld, föld!-ből kimaradt 62 oldal. Ez kritikai hangot üt meg. Az Anschlusstól a német megszállásig tárgyalja élettörténetét. Ez lett volna az Egy polgár vallomásai harmadik kötete. 1949-ben készült el. Ez már Nyugaton látott napvilágot és Márai nem akarta, hogy negatív megjegyzései elmarasztaló képet alakítsanak ki a magyarokról. Nincs ebben semmi más gondolat, mint amit máshonnan is megismerhetünk. Például naplóiból.
Az Egy polgár vallomásai első kötetét Márai kénytelen volt részben átírni, mert beperelték miatta. Most az lenne izgalmas, ha az egészet kiadnák. Az első kötet eredetije jelenjen meg a harmadikkal együtt. A kihagyott rész Hallgatni akartam címmel lát most napvilágot.
Érdekes rejtély, hogy műveinek egy része a két háború között megjelent különböző nyelveken. 1951-ben franciául is, de négy-öt reakció után következett a csönd. Most meg fölfedezték.
A polgárságot kell újra építeni. Óriási identitásválságban élünk. Ma nehezen várható egy meglehetősen szilárd eszmerendszer, hagyomány, műveltség. Máraiban olvasói most találták meg mindazt a hiányt, amelyre az emberek sóvárognak.
A közönség azzal a tudattal távozhatott a rendezvényről, hogy Márai Sándor nem várt békés fegyverként hullott az ölünkbe, akinek segítségével kívánt irányba tudjuk alakítani a jövőt.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Balassa Zoltán
{iarelatednews articleid=”38970,38888″}
