Dobbantsunk dióra!

A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a négy éve meghirdetett Néphagyomány az oktatásban című képzést immáron 180 hallgató végezte el. A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia által indított kurzuson vett részt Pivoda Vivien, aki nagy szeretettel beszélt az ott tanultakról.

„A Nyitrai Egyetem harmadéves magyar-angol szakos hallgatója vagyok, s Szentpéteren van az otthonom. A Néphagyomány az oktatásban tanfolyam híre hamar elterjedt a hallgatók körében. Az egyik ’magyar-szaktársam’ is részt vett a képzésen, s nagyon hasznosnak tartotta az ott tanultakat. A családom életét a népi kultúra igencsak átszövi: édesapám révén a zene mindig együtt élt velem. Nagyon szeretek táncolni is, Szentpéteren kezdtem, jelenleg az ógyallai Bellő Néptáncegyüttesnek vagyok tagja. Motivációként ide sorolom másik, a kis néptánccsoportomhoz kapcsolódó munkámat: Ógyallán, az alapiskola alsó tagozatosaival szerettetem meg a néptáncot. Tisztában voltam azzal, hogy a tudásom bővítésével léphetek csak előbbre, s megalapozott pedagógiai módszerekkel tökéletesíthetem csoportmunkámat. Időben jelentkeztem, s az óvodapedagógusoknak kiírt képzést felvehettem az óráim közé. Így visszatekintve, a hathetes kurzust mindenkinek ajánlhatom, akit érdekel a téma, vagy – mint jómagam is más területen – csoportokkal foglalkozik.

Tankörömben több mint húszan voltunk. Mit is tudok a hallottakból hasznosítani? Először a ritmusgyakorlatokat említeném. A táncot alapfokon tanuló kicsiknél a lépések megtanítása a ritmusgyakorlatokkal sokkal hatékonyabb. Gyakran járunk dunántúli ugróst, ezeknél is fontos, hogy ’kiérezzék’ a ritmust, s hogy pontosan érkezzünk a zenére. Sokat segítettek a tánc-akadálypályák, ezek segítségével például a dobogásokat lehetett jobban elsajátítani: a papíron szereplő nyomtatott dióra lépve természetesen a kis táncosok dobbantottak. Itt említeném még, hogy kollégám, Katona István a madari böjti játékokat tanította be, s én asszisztálhattam mellette. Ez nagyon kedves, hidas, játszós, vonulós-kapuzós összeállítás, s élményt szerzett a gyerekeknek.

Az Egyetemen a népi játékok is hasznosak voltak, ezeket pihenésképpen játsszuk csoportomban, a gyerekek megelégedésére. A népdaltanítás is emlékezetes volt, de ez főleg az óvodapedagógusoknak szolgált javára.

Ezzel az évvel együtt még három évig tanulok az Egyetemen, végzésem után tanítani szeretnék falun, vagy egy kisebb városban. Képzettségem alapján a felső tagozatosokat bízhatják rám, de mint említettem, a tánccsoportommal való foglalkozást tekintve, az alsó tagozatosok is közel állnak a szívemhez.

Végezetül szólnék a népmesemondás iránti vonzalmamról. A kurzuson megismerhettük azokat az internetes adatbázisokat, amiken népdalokat, népmeséket, táncokat tudtunk keresgélni, s éltünk is a lehetőséggel. Kutakodásaim során leltem rá egy szentpéteri mesére, amivel az egyik versenyen el is indultam, s az országos megmérettetésen aranysávos minősítést érhettem el.”

(Dr. Csermák Zoltán)