El kell ismerni, Robert Fico roppant mód agyafúrt politikus. Ügyesen használja fel elődje, Mikuláš Dzurinda volt kormányfő valóban csettintést érdemlő gazdasági eredményeit, amelyet jó adag populizmussal és egy kis magyarellenességgel ötvöz.
Szlovákiában a jelek szerint ez a recept arra, hogy egy párt két évvel kormányra kerülését követően is 38,5 százalékos népszerűségnek örvendjen.
A szlovák miniszterelnök többfrontos politikájának alapja az euró bevezetése. Sőt, eurószocializmusról beszél, melynek lényege: a közös európai valuta bevezetésével új szociális állam alakulhat ki Szlovákiában. Jól hangzik – ismerhetjük el – az azonban homályban marad, hogy ezt miként kívánja elérni. Amiként arról is bölcsen hallgat, mit tett ő személyesen a magyar-szlovák kapcsolat javulásáért. Hallgatása persze érthető, hiszen a válasz egyszerű: semmit. Sőt, azzal, hogy a háttérből bátorítja a kormánypárti Ján Slota szélsőséges kijelentéseit, ő maga is szélsőségessé válik.
Legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter asszony került célkeresztjébe amiatt, mert a magyar tárcavezető a Magyar Gárdához hasonlította a Szlovák Nemzeti Pártot. Magyarán Fico ismét megvédte Slotát. De nem először az utóbbi hetekben. Sőt, megállapíthatjuk, Fico szinte leállíthatatlanná vált, már ami magyarellenes kijelentéseit illeti. Mi lehet ennek az oka? Fico úgy érzi, felsőbbrendűvé vált azzal, hogy hazája már jövőre bevezetheti az eurót szemben velünk, hiszen mi még a pontos céldátumot sem tudjuk. Úgy érzi, a gazdasági sikerek feljogosítják arra, hogy lekezelően beszéljen a magyarokról, állandó feszültséget gerjesztve a két ország között.
Ennek fényében milyen furcsa leírni: Magyarország és Szlovákia négy éve közösen csatlakozott az Európai Unióhoz, a közös európai családhoz. Persze majd minden családban akadnak tékozló fiúk…
(A Népszava jegyzete, Rónay Tamás írása)
