Személyes élménnyel kezdem, és azzal is folytatom. Volt nekem két ügyes, talpraesett, érdeklődő tanítványom az érsekújvári gimnáziumban- Bernadett és Dávid. Az előbb nevezettnek osztályfőnöke voltam, az utóbbit nyolc évig tanítottam magyar nyelvre és irodalomra. Most májusban mindkét fiatalember indul az Európa Parlamenti választásokon. Dávid a Magyar Közösség Pártjának listáján, Bernadett a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színeiben méretteti meg magát. Választanom kell majd közülük, választásra kényszerít a felvidéki magyar pártpolitika. Mindkettőnek ismerem a szüleit, baráti kapcsolatban vagyunk, sőt ők is egymással. Választani kényszerülök tehát barátaim gyermekei közül május 24-én…. Családi rokonszenv nem lehet perdöntő, mivel legalább harminc éves ismeretség, évtizedekig tartó rendszeres kedd esti focimeccsek, közös kirándulások, közös magyar vonatkozású rendezvények látogatása, ideológiai nézetazonosság köt össze minket. És a két érsekújvári tehetséges, ambiciózus fiatalt is. Mert iskolatársak voltak, együtt cserkészkedtek, a ferences barátok „táborában” együtt nevelkedtek, barátok voltak, mindketten jogot végeztek, és mindketten élénken érdeklődtek már gimnazista korukban a magyarság történelmének sorsfordulói, a felvidéki létünk jelene és jövője iránt. Ez így volt rendjén! Most viszont akaratlanul is szembekerültek egymással anélkül, hogy elveiken változtattak volna. Bernadett és Dávid keresztény is, magyar is, demokrata is, és a magyar közösségükért tenni akaró ember is. Mégis két „különböző” párt színeiben indulnak, pedig mindkét pártnak már a nevében benne foglaltatnak a fenti jelzők. Vagyis a választási pártprogramokban valószínűleg nem lehet majd nagy különbséget felfedezni két nemzeti, keresztény elveket valló jobboldali párt esetében. Dávidnak a kapcsolata pártjával talán mélyebb gyökerű, hiszen ott volt már gyakornokként Brüsszelben Duka – Zólyomi Árpád mellett Európa parlamenti képviselősége idején. Bernadettnek nem lehet ilyen jellegű tapasztalata, hiszen pártjának ez az első választási megmérettetésen való indulása. És rögtön európaival kezdi! Talán majd leülnek ketten, és megbeszélik egymással egy kávé mellett a felkérés és szembekerülés okát, amiért ők nem is felelősek, hiszen állítom, hogy a magyarságról és az európai értékekről vallott elképzeléseik változatlanok, csak a választáson induló magyar pártból lett megint eggyel több. Talán a pártalapítók és pártvezetők a felelősek azért, hogy felelőtlenül hazardíroznak az egyre fogyó felvidéki magyar fiatallal és szavazattal! Hiszen előfordulhat, hogy pont az a félszázaléknyi szavazat fog hiányozni a bejutáshoz szükséges öt százalékhoz, amit az esélytelenebb elvisz a másiktól, és akkor nem lesz képviselete az EP-ban a felvidéki magyarságnak (a Híd-Most csak magát képviselné)!
Ha most pár évvel visszafordítanánk az időkereket, és mindhárman újra az érsekújvári gimnáziumban lennénk, ők a padsorokban, én a katedránál, bizonyára jól megvitatnánk ezt. Talán egy kérdést tennék csak fel, hogy választani tudjak kettőjük közül: ha európai mandátumhoz jutván szavazniuk kellene arról, hogy Európai Egyesült Államokban vagy Európai Nemzetek Uniójában éljünk a jövőben, mit választanának? Súgnék persze, hogy nem egyszerű a válasz, mert a nemzeti szuverenitás erősítése egyértelműen az uniós megoldást sugallja, viszont a szlovákiai magyar kisebbségnek egy erős szlovák nemzeti szuverenitás kedvez-e a magyar nemzeti identitás megőrzésében?
Nos, Dávid és Bernadett, mi a válaszotok?
Száraz Dénes, Felvidék.ma
