A történelmi Magyarországon augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé. Olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába, ami megalapozta a Regnum Marianum eszméjét, mely szerint Magyarország Mária országa, szó szerint Mária királysága.
Ezért a magyar nép Jézus anyját Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nek nevezi. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el, mielőtt a Boldogságos Szűz Máriának, mint égi pátrónának ajánlotta fel országát.
A magyar nemzet sajátossága, hogy Jézus Krisztus anyját, Nagyboldogasszony néven illeti. A Boldogasszony elnevezés a Magyar Királyság sajátossága lett, melynek elindítója Gellért püspök volt.
A szőgyéni Nagyboldogasszony-templom főoltára, kétoldalt Szent István és Szent László szobrával (Fotó: Berényi Kornélia)
A magyar nép a keresztény és népi hagyományokban a Boldogságos Szűz Máriát, több néven illeti, mint: Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum), Kisboldogasszony, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony, Fájdalmas Boldogasszony, Fogolyszabadító Boldogasszony, Csomóoldó Boldogasszony, Skapulárés Boldogasszony, Havas Boldogasszony, Földvédelmező Boldogasszony, Oltalmazó Boldogasszony, Nádi Boldogasszony.
Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi létből elszenderült és testben-lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, melyről így olvashatunk az Újszövetség Jelenések Könyve 12, 1 versében:
„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona.”
A Cigléd Mária-kegyhely kápolnája (Fotó: Berényi Kornélia)
Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele, latinul Assumptio Beatae Mariae Virginis, a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak, s ami egyúttal Magyarország védőszentjének emléknapja is.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint,
Mária elszenderülése után, a Megváltó, az ő édesanyja testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról.
Az ünnepet „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep.
Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Férfiak zarándoklata a Cigléd-kegyhelyre (Fotó:Berényi Kornélia)
Eleink életében ez a nap különösen nagy tiszteletnek örvendett. Ezen a napon Mária-virrasztást tartottak, abban a reményben, hogy a hajnali napfelkeltében meglátják a Napba öltözött Boldogasszonyt. Ez a szép szokás még ma is él sok Mária-kegyhelyen, többek közt Csíksomlyón vagy a Kürt melletti Ciglédkén.
Az ünnep alkalmából felkeresik a Mária-kegyhelyeket, zarándoklatokat, körmeneteket, búcsújárást szerveznek, számos helyen szabadtéri szentmisét, imaórákat tartanak, és már az ünnep előtt kilenc nappal elkezdik naponta imádkozni a Nagyboldogasszony-kilencedet.
Családok a Cigléd-kegyhelyen, 2020 (Fotó:Berényi Kornélia)
Ezen a napon a Kárpát-haza templomaiban mindenütt felhangzik az ősi Himnusz:
„Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”
– szól az esdeklés Nagyboldogasszonyhoz, miközben a történelmi Magyar Királyságra, Szent István király országára gondolunk.
Forrás: Katolikus Lexikon, Népi Kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
