A szlovákiai magyar iskolahálózatot veszélyeztető intézkedésekre, a közösségi összefogás szükségességére és az anyanyelvi oktatás pótolhatatlan szerepére irányították a figyelmet a Szlovákiai Magyar Iskolák XXVI. Országos Tanévnyitó Ünnepségén. A szombat délelőtti bodrogszerdahelyi rendezvényen Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke arra figyelmeztetett, hogy a tervezett változtatások a magyar iskolák 71 százalékát sodorhatják veszélybe. Tamás Erzsébet, az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmányának elnöke pedig hangsúlyozta: az anyanyelvi iskola egyszerre otthon, örökség és jövő. Az ünnepséget a Ma7 Médiacsalád élőben közvetítette.
A Szent Mihály görögkatolikus templomban megtartott országos tanévnyitót a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezte, társszervezője az SZMPSZ Tőketerebesi Területi Választmánya és a bodrogszerdahelyi alapiskola volt.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Tóth Mihály görögkatolikus pap, Vranai Alfréd római katolikus plébános és Hozák Viktor református lelkipásztor igei útravalóval, a szeretet, a türelem, az önálló gondolkodás és a hit fontosságát hangsúlyozva fordult a pedagógusokhoz. A műsorban mások mellett a Kincsem zenekar, Hudák Katalin, Nagy Bence tanuló és a kisgéresi Kiscike citerazenekar működött közre.
Fekete Irén: Egzisztenciális veszélybe kerülhet az iskolahálózat
A 2026/2027-es tanévet Fekete Irén nyitotta meg. Beszédében felidézte, hogy a több mint negyedszázados hagyomány újabb állomásának otthont adó Bodrogszerdahelyen ma is zömében magyarul beszél a több mint 2200 lakos. Külön köszöntötte a helyi alapiskola közösségét, amelynek tíz osztálytermében 133 diák kezdi meg szeptemberben a tanévet. A környező települések családjai évről évre azt a felelős döntést hozzák meg, hogy gyermekeik az anyanyelvükön tanuljanak, és a magyar nyelven keresztül ismerjék meg a világot – fogalmazott.
Az SZMPSZ elnöke részletesen szólt az elmúlt tanév oktatáspolitikai folyamatairól is. Mint mondta, 2025-ben az oktatási tárca öt sarkalatos törvényt írt át, amelyekre a hét szakmai szervezetet tömörítő oktatáspolitikai szakmai műhely javaslatokkal reagált. Ezek minisztériumi fogadtatása azonban felemásnak bizonyult.
Emlékeztetett arra, hogy a nemzetiségi iskolák méretszorzóinak tervezett csökkentése ellen nyilvános petíció indult, amelyet 12 500-an írtak alá. A közös fellépés eredményeként olyan memorandum született, amely kötelezi a minisztériumot a civil szakmai szervezetek bevonására az optimalizációs folyamatba. A szakmai műhely tavasszal tizenhárom helyszínen segítette az intézményvezetőket fejlesztési terveik kidolgozásában.
Fekete Irén szerint a nyár azonban visszahozta a korábbi bizonytalanságot. A kormány által jóváhagyott és parlamenti vitára bocsátott törvénymódosítások a minimális osztálylétszámok bevezetésével fenyegetnek, és a nemzetiségi iskolák a jövőben nem kapnának mentességet a szigorítás alól.
„Innen, Bodrogszerdahelyről, a szlovákiai magyar iskolák 26. országos tanévnyitójáról kötelességem felhívni a figyelmet arra, hogy a szlovákiai magyar iskolahálózat egzisztenciális veszélybe kerül”
– jelentette ki.
Értékelése szerint a minimális osztálylétszám alóli mentesség eltörlése és a méretszorzók három éven belüli kivezetése a magyar iskolák 71 százalékát sodorhatja a szakadék szélére. A kiegészítő állami támogatás elvesztése már a most kezdődő tanévben is erejükön felüli feladat elé állíthat számos fenntartót, miközben az igazgatóknak és a pedagógusoknak a tartalmi reformra való átállás bürokratikus terheivel is meg kell küzdeniük.
Fekete Irén hangsúlyozta: a szlovákiai magyar oktatás szereplői készek partnerek lenni a rendszer észszerűsítésében, de csak akkor, ha az optimalizációban egyenrangú félként vehetnek részt, és a minőségi magyar oktatás minden gyermek számára elérhető marad a szülőföldjén.
„Mi a statisztikai oszlopok mögött családokat, jövőről álmodó gyermekeket, fáradságos munkát végző pedagógusokat és iskoláikat féltő közösségeket látunk. Számok helyett emberi sorsok kerülnek most a döntéshozók asztalára” – mutatott rá.
Beszédének második részében a bizonytalansággal való megküzdésről, a szilárd értékrend és a személyes példamutatás fontosságáról szólt. Mint fogalmazott, a pedagógusoknak a széttöredezett figyelmű gyermekek felé is utat kell találniuk, és biztos háttérként kell mögöttük állniuk. Ehhez azonban a pedagógusoknak is szükségük van a közösség támogatására.
„Ahogyan önök biztonságot nyújtó hátországot jelentenek tanítványaiknak, úgy áll az önök háta mögött az egész szlovákiai magyar közösség. Mi ugyanis pontosan értjük, hogy megmaradásunk kulcsát pedagógusaink tartják a kezükben” – mondta.
A diákokhoz fordulva hangsúlyozta: az iskolákért folyó küzdelmek nem az ő vállukat nyomják, ezeket a felnőtteknek kell megvívniuk értük. A gyermekek feladata az, hogy nyitott szívvel és kíváncsisággal induljanak el a világ felfedezésére.
Az iskolakezdőket és a pedagógusokat is köszöntötték
Az ünnepségen bemutatkoztak a bodrogszerdahelyi és a nagykövesdi elsősök, akikhez két vajdasági iskolakezdő gyermek is csatlakozott. Rövid műsorukat követően az egyházi vezetők áldást kértek rájuk és az előttük álló iskolai évekre.
Az ünnepségen Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke olvasta fel Lantner Judit oktatási miniszter határon túli pedagógusokhoz intézett üzenetét. A miniszter kiemelte, hogy a magyar nyelv és kultúra továbbadása nem ellentéte a világra való nyitottságnak, hanem annak egyik legerősebb alapja, hiszen a biztos identitás segíti a fiatalokat abban, hogy saját közösségükben, Európában és a világban egyaránt otthonosan mozogjanak.
Hangsúlyozta:
a határon túli magyar pedagógusok munkája „egyszerre szolgálja a gyermekek egyéni boldogulását, a magyar közösségek megmaradását és a nemzeti összetartozás mindennapi megélését”.
Egyúttal rámutatott arra is, hogy a technológia adhat új eszközöket, de nem helyettesítheti a pedagógus személyes figyelmét, biztatását, példamutatását és értékközvetítő szerepét.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke arra figyelmeztetett, hogy az iskolai optimalizáció Felvidéken és Kárpátalján egyaránt intézmények összevonásával és kisiskolák megszüntetésével fenyegethet. Hangsúlyozta: a magyar iskola több egyszerű oktatási intézménynél, a megmaradás záloga, a kultúra bástyája és az anyanyelv bölcsője. Ha egy településen bezár az iskola, ott „elnémul a jövő” – fogalmazott.
Az eseményen pedagógusszolgálati emlékéremmel köszöntötték a több évtizedes munka után nyugdíjba vonuló pedagógusokat, valamint bemutatták a pályakezdőket is. Asszonyi Zsuzsa, a kisgéresi magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója nekik szánt útravalójában a pedagógusi hivatást küldetésnek nevezte. Arra biztatta a fiatal kollégákat, hogy a jegyek mögött mindig lássák meg a gyermeket, a bizonytalanság mögött a tehetséget, és ne feledjék: tanítványaik nemcsak arra emlékeznek majd, mit tanítottak nekik, hanem elsősorban arra, hogyan bántak velük.
Tamás Erzsébet: Az anyanyelvi iskola otthon, örökség és jövő
Az ünnepség résztvevőinek a magyar diákokhoz, pedagógusokhoz, szülőkhöz és döntéshozókhoz szóló közös üzenetét Tamás Erzsébet, az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmányának elnöke olvasta fel.
Kányádi Sándor gondolatát idézve hangsúlyozta: a magyar nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem az a közös haza is, amely nemzedékeket köt össze egymással. „Az anyanyelvi iskola otthon, örökség, jövő” – fogalmazott.
Mint mondta, a szlovákiai magyar iskola jóval több a falaknál, a tantermeknél és a tanórák rendjénél: közösségi otthon, megtartó erő és élő örökség. A gyermekek itt tapasztalhatják meg, hogy magyarságuk nem teher vagy magyarázkodnivaló, hanem szilárd alap, belső tartás és erőforrás.
„Iskoláink megtartása nem nosztalgia, hanem jövőépítés. Az iskola jelenléte azt üzeni: itt vagyunk, alkotunk, felelősséget vállalunk és jövőt tervezünk a szülőföldünkön”
– emelte ki.
A pedagógusokhoz fordulva hangsúlyozta, hogy munkájukkal nemcsak tantárgyakat tanítanak, hanem szavakat adnak a gondolatokhoz, tartást az önazonossághoz és bátorságot a megszólaláshoz. A szülőket arra kérte, tudatosítsák: az iskolaválasztás a gyermek jövőjéről szóló egyik legfontosabb döntés. A magyar iskola választásával nem elzárják gyermeküket a világtól, hanem gazdag örökséget és biztos identitást adnak neki.
A diákokat arra biztatta, legyenek büszkék arra a nyelvre, amelyen szüleik és nagyszüleik megszólították őket. Tanuljanak más nyelveket, fedezzék fel Európát és a világot, de közben őrizzék meg azt a hangot, amely hazavezeti őket.
Tamás Erzsébet a döntéshozókhoz is határozott üzenetet intézett. Kiemelte: egy demokratikus Európában nem lehet szégyen vagy bűn a nemzeti identitás vállalása. A magyar közösség nem kér többet annál, amit minden nép és nemzeti közösség természetesnek tart: hogy használhassa nyelvét, továbbadhassa kultúráját, anyanyelvén taníthassa gyermekeit, és intézményeiről ne nélküle döntsenek.
Elismerte, hogy az oktatás pénzügyi fenntarthatósága fontos, ugyanakkor hangsúlyozta: egy nemzetiségi iskola jövőjét nem lehet országos átlagok vagy egységes létszámküszöbök alapján meghatározni. Figyelembe kell venni a demográfiai és regionális sajátosságokat, az utazási távolságokat, a családokra háruló terheket, valamint azt is, mit jelentene egy iskola elvesztése az adott település és az egész nemzeti közösség számára.
„Nem kiváltságot kérünk. Azt kérjük, hogy a jog a valóságban is jog maradjon”
– hangsúlyozta.
A felhívás szerint a szlovákiai magyar közösség felelős, megoldásokat kereső párbeszédet kíván, amelyhez együttműködésre, kölcsönös bizalomra és közös felelősségvállalásra van szükség. Nyelvét azzal őrizheti meg, hogy minél szélesebb körben használja, iskoláit azzal, hogy megtölti élettel, identitását pedig azzal, hogy természetesen és méltósággal vállalja.
Tamás Erzsébet végül azt kívánta, hogy a 2026/2027-es tanév a tudás, a bátorság és a közös cselekvés éve legyen.
SZE/Felvidék.ma
