Brüsszel új saját források bevezetését szorgalmazza többek között a védelmi kiadások, Ukrajna támogatása és a meglévő uniós programok finanszírozására, amellyel kapcsolatban a nemzeti kormányok részéről komoly ellenállás tapasztalható. Így aztán az Európai Tanács elnöke sorra látogatta az uniós tagországok fővárosait, hogy új brüsszeli adók bevezetésére, illetve a vörös vonalak enyhítésére agitálja őket az új költségvetési megállapodás keresztülvitele érdekében.
Az idő sürget, Brüsszelben az év végéig tető alá akarják hozni az Európai Bizottság által benyújtott, közel 2000 milliárd eurós hétéves költségvetés ügyét, mielőtt a jövőre esedékes franciaországi, olaszországi, spanyolországi és lengyelországi választások eredményei keresztülhúzhatnák a számításaikat. A költségvetés tetemes összegeket szánna a zöld átállásra, a migrációs paktum végrehajtására, a brüsszeli adminisztráció fenntartására, valamint az ukrajnai újjáépítési alapok hosszú távú finanszírozására. Eközben pedig a tagállamok komoly megszorításokkal küzdenek, Costa tehát minden rábeszélőképességét bevetette.
„Ha nem hozunk létre új saját forrásokat, több pénzt kell kérnünk a tagállamoktól” – helyezte kilátásba, márpedig nekik úgymond szükségük van „hiteles új saját forrásokra”. Hogy mit értsünk ezek alatt? Nos, az új brüsszeli adójavaslatok között szerepel többek között a kormányok által vitatott dohányadó, mellyel olyan bevételeket szereznének, amelyeket már belföldön is beszednek.
„Meg kell osztoznunk a boldogtalanságon. Ez az egyetlen módja annak, hogy megosszuk az európai befektetések örömét” – folytatta igazán „szívhez szólóan”.
A Bizottság eredeti, tavaly közzétett javaslata öt olyan illetéket foglal magába, amelyek becslések szerint évi több mint 60 milliárd euró bevételt jelentenének, viszont a kormányok szerint aránytalanul érintenék őket. Nem aratott osztatlan sikert az Európában működő vállalatokra kivetett CORE adó ötlete, valamint az sem, hogy a környezetszennyező vállalatok bevételeit az EU költségvetésébe irányítanák. Az Európai Parlament további adókat javasolt a kriptovalutákra, az online szerencsejátékra és a nagy digitális vállalatokra is.
Az uniós költségvetési csatában két tábor feszül egymásnak. A „Fukar Hatok” csoportja Németország vezetésével azt szorgalmazza, hogy az EU-nak úgy kell viselkednie, mint egy felelős háztartásnak krízis idején, azaz ha nincs növekedés, kevesebből kell gazdálkodni. Követelik a kohéziós és agrártámogatások hatékonyságának felülvizsgálatát, a brüsszeli bürokrácia leépítését, és mereven elutasítják az Európai Bizottság azon tervét, hogy az unió saját, közvetlen adókat vethessen ki a polgárokra.
A szuverenitás utolsó bástyájának tekintik, hogy a pénzcsapok a nemzeti parlamentek kezében maradjanak.
A másik tábort a nettó kedvezményezettek csoportja, azaz Lengyelország, Spanyolország, Olaszország, Görögország és a közép-európai államok alkotják, melyek viszont úgy tekintenek a hétéves költségvetésre, mint a gazdasági felzárkózásuk egyedüli garanciájára. Számukra a kohéziós alapok és a közös agrárpolitika megvágása komoly érvágást jelent.
Costa elismerte, hogy az uniós prioritásokba fektetett összegek csökkentése ellenállást válthat ki a kormányok részéről, melyek viszont egyetértenek az EU adminisztratív kiadásai csökkentésében, az Európai Tanács elnöke szerint viszont „ez egy nagyon kis összeg”, mely nem lenne elég a hiány pótlásához.
Nos, hogy egy ekkora bürokratikus gépezet adminisztratív kiadásainak lefaragása valóban olyan kis összeget eredményezne, az bizony erősen kétséges.
S ha már lefaragásnál, de sokkal inkább a boldogtalanság megosztásánál tartunk, talán a korrupt ukrán rezsim, a béketörekvések helyett a háború folytatásának korlátlan támogatása is átértékelésre szorulna, főként annak ismeretében, hogy az elhibázott európai uniós és brit politika inkább a háborús konfliktus eszkalációját, kiterjedését szolgálja, mintsem annak lezárását.
A békekötés halogatása és a háború folytatása Ukrajnát napról napra reménytelenebb helyzetbe hozza, mindez pedig az európai országok számára is egyre nagyobb terhet jelent mind pénzügyi, mind pedig biztonsági szempontból. Ugyanez érvényes a migrációs politikára is, melynek következményei már rég túlnőttek a kezelhetőség határain. Brüsszelben pedig nem a terhek enyhítésén, ellenkezőleg, azok súlyosbításán dolgoznak, így aztán a boldogtalanságban való osztozás eleve garantált a tagországok számára, hiszen az uniós költségvetést és az új uniós adókat az európai polgárok az árak emelkedésében, a magasabb rezsiköltségekben és a csökkenő reálbérekben fogják megfizetni.
NZS/Felvidék.ma/Politico/magyarnemzet.hu
