László Ferenc, a II. Rákóczi Ferenc lovassági zászló készíttetője és Borsiba vivője szeptember 7-én levelet intézett portálunkhoz, amelynek tárgyát a következő kérdéssel határozta meg: „Miért hallgat a Felvidék.ma a borsi Rákóczi-zászló ügyéről?”
Majd a következő kérdést szegezi nekünk: „Mi az oka annak, hogy a Felvidék.ma mindeddig nem foglalkozott érdemben a Borsiban történtekkel és a II. Rákóczi Ferenc lovassági zászló ügyével?Azért is nehéz ezt megértenem, mert nem valahol távol történt eseményekről beszélünk. Az ügy Felvidéken, Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a Rákóczi-várkastélyhoz kapcsolódóan történt.”
Majd így folytatja: „Az elmúlt időszakban olyan információk kerültek napvilágra és olyan kérdések maradtak megválaszolatlanul, amelyek véleményem szerint egy felvidéki magyar sajtóorgánum érdeklődésére különösen számot tarthatnának. Nem azt kérem Önöktől, hogy nekem adjanak igazat. Nem azt kérem, hogy bárkit előre elítéljenek vagy felelőssé tegyenek. Azt kérdezem: Önök miért nem kérdeznek? Miért nem kérdezik meg az érintettektől, hogy mi történt a 2011-től 2018-ig a borsi Rákóczi-várkastély múzeumában kiállított II. Rákóczi Ferenc lovassági zászlóval?”
Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, mert a kastélyban 1945 óta soha nem volt múzeum, csak kiállítás!
„Miért nem kérdezik meg, hol volt a zászló mintegy nyolc éven keresztül?”
Megnyugtatjuk László Ferencet, hogy megkérdeztük. Beszéltünk Ádám Norberttel, a borsi kastély üzemeltetési vezetőjével, Varga Anna Tünde polgármesterrel, Veszprémi Zsuzsával, a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás (II.RFPT) elnökével (szeptember 17-e óta új elnöke van a Társulásnak Banik Mária személyében), valamint Szegedy Máriával, a helyi kulturális központ munkatársával, aki a kezdetektől részt vett a borsi kastély körüli tevékenységekben.
Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt Hajdú Jenő (a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság elnöke 1991–2017 között), valamint a népszerű Kázmér István és Laczkó Lajos, akik már nincsenek közöttünk.
Majd sorjáznak a kérdések, amelyekre László úr már kielégítő választ kapott. Ezért érthetetlen számunkra, miért kellene ezt az ügyet a nagy nyilvánosság előtt tárgyalni. Nem mintha bármilyen rejtély lengené körül a történteket. De teljesen fölösleges bolhából elefántot klónozni és költői kérdésekkel nyilazni. Az ilyen igyekezet több kárt okoz, mint hasznot, és „mellékesen” kontraproduktív. Időt, energiát fogyaszt, és elvon az értékesebb munkától.
„Miért nem kérdezik meg, hogyan lehetséges, hogy először azt a tájékoztatást kaptam a Zuzana Veszprémi [sic!] vezette II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás – Občianske združenie F. Rákócziho [II. – BZ], Borša részéről, hogy a zászló nem szerepel a társulás leltárában, hollétéről nincs tudomásuk, és állapotáról sincs információjuk, majd később azt közölték velem, hogy a zászló megvan, biztonságban van és ugyanezen polgári társulás rendelkezésében van?”
A válasz nagyon egyszerű, amit a kérdező is már tud. A II.RFPT 2011. november 19-én alakult. Első elnöke haláláig a néhai Laczkó Lajos volt. A zászló átadására viszont 2011. augusztus 19-én került sor. Azt a már említett, néhai Kázmér István vette át a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság nevében.
Mivel végre a kastély helyreállítását a magyar kormány vállalta, az ott létesített tárlatot és az elraktározott tárgyakat el kellett szállítani. Ez meg is történt. A leltár 264 tételt tartalmaz, amelyek között néprajzi vonatkozású tárgyak is vannak. Ezeket szintén a kastélyban tárolták.
A hiányolt lovassági zászlót eleinte azért nem találták, mert rossz helyen keresték. Ugyanis feltételezték, hogy a rúdon lévő zászlók között van, majd kiderült, hogy dobozban összerakva tárolták. Erről Lászlót haladéktalanul tájékoztatták.
Ez a zászló úgy került a Társulás birtokába – a többi tárggyal együtt –, hogy nem volt más, aki azokat átvegye és őrizze. A Társulásnak pedig pillanatnyilag nincs olyan helyisége, ahol az összegyűjtött anyagot közszemlére tehetné. Ez tervbe van véve, de a birtokukba került épületet először helyre kell állítani. Ebben László Ferenc esetleg a segítségükre tud sietni?
A kastély felújítása után új kiállítást nyitottak az épületben. A korábban kiállított tárgyakra nem tartottak igényt, csupán a koszorúk szalagjait használták fel a tárlaton.
László Ferenc most meggondolta magát, és visszaköveteli a lovassági zászlót. Csak éppen nem tudjuk, ezt milyen jogcímen teszi. Annak idején adományozta, ahogy ez a sajtóban is megjelent. Ez ellen nem tiltakozott, tehát ez tényként kezelhető. Ez azt jelenti, hogy az adományozó lemond az érintett tárgy tulajdonjogáról, és azt átruházza az új tulajdonosra.
Halkan kérdezzük László Ferencet, hogy mivel tudja hitelesen igazolni, hogy a zászló jogos tulajdonosa? Magyarán, hogy azt csak megőrzésre adta át, és tulajdonjogát megtartotta?
László levelében megállapítja: „Lehet, hogy mindenre létezik egyszerű és dokumentumokkal igazolható magyarázat. Akkor azt kell megírni. (…) Kérdezzék meg valamennyi érintett felet.”
Majd újfent kérdezi: „Van-e valamilyen konkrét oka annak, hogy a Felvidék.ma mindeddig nem foglalkozott érdemben a Borsiban történtekkel? Mi az oka ennek a nagy hallgatásnak? Miért nem kérdeznek?”
Ahogy írtuk, megtettük. A magyarázat pedig a fentiek nyomán kézenfekvő.
A Társuláshoz és hozzánk ugyan nem juttattak el ez idáig egyetlen olyan dokumentumot sem, amely igazolná László állításait, de a Társulás nem kíván vég nélküli, meddő vitákba keveredni. Már csak azért sem, mert a neten számos, téves adatokat közzétevő írás szerepel ezzel kapcsolatban. Ezek cáfolatához mi sem kívánunk hozzáfogni. Akad egyéb értelmes feladatunk is.
A Társulás ezért úgy döntött, hogy a zászlót visszaadja az adományozónak.
Várták őt Borsiban szeptember 25-én 16 órakor, a borsi Rákóczi-szobor előtt. László Ferenc ezt nem fogadta el. Nem jelentkezett. Azt ajánlja, hogy erre a sátoraljaújhelyi rendőrkapitányság előtt kerüljön sor, közösen egyeztetett időpontban.
Majd újabb levelet írt. Az ügynek tehát további folytatása lesz. Erről majd olvasóinkat a továbbiakban tájékoztatni fogjuk.
Ha szurkálni szeretnénk, akkor azt mondhatnánk, most fosztja meg László Ferenc Borsiban a Nagyságos Fejedelmet zászlajától, annak születése 350. évfordulóján. Ez viszont már hír a javából!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
