A képeslapnak leáldozott. Némi nosztalgiával nézem a régi példányokat. Vagy egy cipődoboznyi gyűlt össze csak a karácsonyi és újévi lapokból. A szüleimnek küldött lapokat is örököltem. Gyermekkorom kedvenc játéka volt a régi képeslapok nézegetése.
Valamikor tucatjával hozta a posta, idén egyet kaptam. A többit a számítógépnek köszönhetően a táltosposta továbbította. De az már nem az igazi. Gyakorlatiasabb, de valami elveszett.
Az egyiken malom (1). Erdélyi barátaim zöme ügyelt rá, hogy magyar nyelvű lapot küldjön. Ha nem volt, házilag készítettek vagy szereztek be (2-5). Nálunk ez keveseknek jutott eszébe. De jött Erdélyből magyar (10) és román nyelvű is (6). A levitézlett Csehszlovákiában ilyenre nem emlékszem. A kényelem és igénytelenség győzedelmeskedett (7). A szovjet idők orosz képeslapjai azonban igényesebbek az átlagosnál, legalább amelyek eljutottak hozzám (8, 9).
Ami megdöbbent, mennyi giccses és kommersz, semmitmondó, kifacsart ízlésre vallanak az újabb kori képeslapok. Hiába fejlődött a nyomdatechnika, az ízlés romlott. Vagy pezsgőt látunk a lapokon (10-14), vagy óra szerepel (14-16). A szocialista korszak lapjai nem túl nagy fantáziára vallanak (17-30). A régi képeslapok között is akadt giccses, de többségük kedves (31-33). Hangulatuk van.
Olvasgatom a régi lapokat. Néhányukról már nem is tudom, ki küldte. Anikó írta az egyiket. Ő szervezte az erdélyi kerékpártúrákat. Az ötletet tőlünk kapta. Nem sokáig tehették, mert egy alkalommal a csángók felé kerekeztek és a Securitate lecsapott rájuk. Még beszámolt túráikról, a megjelent cikkeket is elküldte, azután végleg elhallgatott. Állítólag öngyilkos lett. Társairól sem tudok semmit. Sanyi és Kitty Bátorkesziről írtak. Prágában egy időben tanultunk. Sanyi református pap lett, Kitty orvos. Sajnos már régen találkoztunk. Írják, 17-én kötöznek Batyiba. A másik lap 1976-ban Prágából jött. Béla küldte. Jánossal is együtt tanultunk a cseh fővárosban. Ő magyarországi volt. Az év nem olvasható. Rokonom, Bibi néni is küldött Balassagyarmatról két lapot. A másikon férje nevében is ír, akiről azóta az ottani kórházat nevezték el. Egy egri történelem-szakos barátom nevét nem tudom a lapon elolvasni. Dátum nincs, a bélyegzőn sem látszik. Az egyik orosz lapot Zilahi János küldte, aki akkor ott tanult és tavaly hosszú évek után újra találkoztunk. Erdélyből Sándor és Erika írt 1984-ben. Benda Kálmán valamikor a 70-es évek elején küldte képeslapját. A dátum nem olvasható. A másikat 1984-ben adta postára. Azt írja, restelli a Bodor-ügyet. Már nem emlékszem, miről is van szó. Boross Zoltán 1988-ban írt Debrecenből. Ő volt az ottani Sarló-gyűjtemény létrehozója. Mária, Jakabos Ödön özvegye 1984-ben írt a Székelyföldről, Férje volt az, aki kiment gyalog Kőrösi Csoma Sándor sírjához Csomakőrősről indulva. Azóta gyermekeivel Magyarországra távozott. 1979-ben valaki Kassát írt a lapra és megérkezett. A következőről már nem tudom ki küldte és azt sem, melyik évben. Mátyás Nagyváradról írt 1980-ban. Leveleit alig tudom olvasni, ahhoz gyógyszerészt kell alkalmazni. Egy 1983-as lapra Miska csak annyit írt, Fiat lux! Belőle református pap lett. Egy időben a vegyipari egyetem hallgatója volt. Mitro Béla Kassára küldött képeslapján Csermely völgy 16 szerepel magyarul. Az év nem olvasható.
1961-ben Aranka néninek Rozsnyóra küldték egy lapot, aki később Kassán lakott. Néha reggel bekopogott ablakunkon, mert friss zöldséggel kedveskedett nekünk. Álmunkból vert föl, de lehetett rá haragudni?
Érdemes néha kézbe venni ezeket a tarka lapokat, melyeken évtizedek üzenetei elevenednek föl. Kicsit az ember saját múltja. Mégis a legrégebbi a legkedvesebb (31). Ma már ritkán lehet hóembert építeni. Ezt Gárdy Ilonkának küldték Szegedre 1922. december 29-én a bélyegző tanúsága szerint. Az aláírás olvashatatlan.
Utolsónak hagytam a legfontosabb üzenetet közvetítő lapot: BÚÉK – Bízd Újra Életed Krisztusra (33)! Nem tudom mikor kaptam, ám üzenete mindig aktuális.
A képeslapok a hozzá tartozó képgalériában tekinthetőek meg ITT.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44782,44680,43616,42786,36151″}
