Az alábbiakban ThDr. Karaffa János, felsőtúri lelkiatya ünnepi gondolatait olvashatják, amelyben karácsony titkáról elmélkedik.
Isten emberré lett. Gyermekként jelent meg közöttünk. Ezáltal teljesítette be nagy és titokzatos ígéretét, miszerint ő lesz “Immánuel”, ami annyit jelent: Velünk az Isten. Annyira közel jött hozzánk, olyan egyszerűvé vált, hogy így szólíthatjuk meg Őt: Te. Isten felajánlja nekünk, hogy “tegezhessük”, hiszen gyermekké lett. Kilépett a távoli és elérhetetlen világából. Most már senki számára sem elérhetetlen többé.
Egy rabbinikus történet elbeszéli, hogy egy Jesiel nevű kisfiú sírva rontott be nagyapjának, a híres Báruk rabbinak a szobájába. Könnyek patakzottak végig az arcán, miközben panaszkodott: “A barátom teljesen cserbenhagyott. Annyira igazságtalanul és csúnyán viselkedett velem!” – “Meg tudnád ezt jobban magyarázni?”- kérdezte a nagyapja. A kisfiú erre elmesélt mindent: “Bújócskát játszottunk, és olyan jól elrejtőztem, hogy a másik sehogy sem bírt megtalálni. Egyszercsak abbahagyta a keresést, és elment. Hát nem csúnya dolog ez tőle?” Lám, a legszebb búvóhely is elveszti a varázsát, ha a másik abbahagyja a játékot. A Mester letörölte a gyermek könnyeit, ám most az ő szemei teltek meg könnyel, amikor így szólt: “Bizony, ez nem volt szép dolog. De látod: Istennel is így van ez. Elrejtőzött előlünk, ám mi nem keressük őt. Gondold csak meg: Isten elrejtőzött, és az ember nem kutat utána.”
Ebben a rövid történetben a hivő keresztény felfedezheti a karácsonyi titok teljességét. Isten elrejtőzik. Elrejtőzik, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, hogy szabadsággal és szeretettel teljünk el. És micsoda rejtekhelyet talált! Egy gyermekben rejtőzik el, aki istállóban születik a világra. Ez az elgondolható legnagyobb ellentét a mindenhatósággal és a mennyel szemben. Éppen ezért nem találhattak rá a tanult bibliamagyarázók, az írástudók. Hiába tudták pontosan, hogy a Messiásnak Betlehemben, Dávid városában kell világra jönnie, hiába ismerték a szent éjszaka titkára vonatkozó mikeási jövendölést és az egyéb irodalmi vonatkozásokat, nem találták meg a szavakból a valósághoz vezető utat. Heródes fejében meg sem fordult a gondolat, hogy a születendő gyermek Isten lehetne. Istenről ő úgy gondolkodott, mint egy olyan uralkodóról, aki még nála is hatalmasabb és kegyetlenebb. A gyermek csak vetélytárs volt a számára, akit félre kellett állítania az útból. Ők nem találhattak rá Istenre a búvóhelyén? S vajon mi, akik minden jobban tudunk és felvilágosultaknak tartjuk magunkat, mi vajon rátalálhatunk? Vagy talán ahhoz a gyermekhez hasonlítunk, aki abbahagyta játszótársának a keresését?
Isten elrejtőzik, Ő azonban mégsem csak elrejtettség. Karácsony az ő rejtekhelye, de ugyanakkor a húsvéti eseménnyel együtt isteni kinyilatkoztatás is. Isten nem hagy bennünket egyedül, állandóan keres bennünket. A Biblia által utat is mutat számunkra, hogyan találhatjuk meg. Keres bennünket, hogy képesek legyünk az Ő keresésére indulni. Előjött rejtekhelyéből, hogy ne hagyjuk abba az utána való kutatást, és hogy meg is tudjuk őt találni. A Gyermekben láthatóvá válik, úgy mutatkozik meg, amilyen valójában – mint a szeretet, amely arra is képes, hogy egy emberben testesüljön meg. Megmutatkozik, mint az a szabadság, amely képes véghezvinni a szeretet eme nagy tettét. Megjelenik, mint a Mindenható, aki megkeres bennünket. A Mindenhatóról nekünk egészen más elképzeléseink vannak. Úgy képzeljük el Őt, mint a világegyetem okát és mozgatóját, de nem merjük elfogadni olyanként, mint aki törődik az ember sorsával és egészen kicsivé válik az emberért. A Gyermekben azonban a legigazabb módon nyilvánul ki az Ő szeretete és mindenhatósága. Aki elszánja magát arra, hogy megértse ezt. az térdre fog borulni és eltelik azzal az örömmel, amelyet az angyal hirdetett meg a Szent Éjszakában.
Szent Pál arra figyelmeztet bennünket, hogy az Istenre való rátaláláshoz nincs szükségünk arra, hogy átszeljük az óceánt vagy felemelkedjünk a mennyekbe, sem arra, hogy az alvilágba szálljunk alá (Róm 10,5-8). Mindezeket ma már megtehetjük, és meg is tesszük, de nem azért, hogy Istenre találjunk, hanem inkább azért, hogy kitérjünk előle. Isten –mondja Szent Pál- egészen közel van hozzád: „Ő a szádon van és a szívedben” (Róm 10,8-10). Erre a közelségre szükségünk van. Egészen közel kell keresnünk, hogy megtalálhassuk rejtekhelyét, ahol kinyilatkoztatja önmagát. Erre kell minket bátorítania a karácsonyi éjszakának.
