Semmi másra, mint a szlovák-magyar kapcsolatok szerencsétlen állapotára lehetett csak számítani a jelenlegi kormányfelállás mellett – írja Grigorij Mesežnikov ismert szlovák politológus a SME című lapban. Amikor 2006 júliusában három nacionalista-populista párt lépett egymással koalícióra, a bizonyosság valószínűségével lehetett előrevetíteni, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokra nehéz próbatétel vár, és hogy csak a csoda vagy pedig a természetfölötti erők beavatkozása akadályozhatja meg azok romlását – szögezi le Mesežnikov, aki szerint mivel a csoda elmaradt és transzcendens erők sem léptek közbe, megkezdte terjedését a radikális nacionalizmus vírusa, mely előbb a kormányba furakodott be, majd pedig az ezidáig jól működő kisebbség-többség viszonyt kezdte aláásni, és mérgezni a szomszédos államokhoz fűződő kiegyensúlyozott kapcsolatokat.
A három párt koalíciója ugyanakkor nem a légüres térben jött létre, állítja a szerző, hiszen sok közös vonás köti őket össze a politikai, a kulturális kérdések és a sajátos nemzetfelfogás tekintetében vagy pedig abban, ahogy ezek a nemzeti-populista pártok a kisebbségekre, azok mindennapjaira, problémáira és az államban elfoglalt helyükre tekintenek.
Ebben a viszonyulásban a magyarokra úgy tekintenek, mint akik nem lojálisak az államhoz és a többségi nemzethez. Az etnikai magyarokhoz fűződő kapcsolat alapdefiníciója az az állítás, írja Mesežnikov, hogy a magyar kisebbség képviselőinek szerepvállalása a közügyek terén rizikóval jár az államra nézve, mert az egyenesen veszélyezteti az ország és a többségi nemzet érdekeit, az állami intézmények működőképességét, az ország területi integritását és a szomszédos Magyarország érdekeit tartja szem előtt.
A kisebbségi jogok tekintetében is egyetértést lát a politológus a három kormánypárt között, mely arra az elképzelésre épül, hogy a magyar kisebbség jogai Szlovákiában átlagon felüli mértékben biztosítva vannak, sőt jobban, mint a más uniós államokban élő kisebbségek esetében. Hasonló mértékű az egyetértés a szlovák-magyar megbékélés tekintetében, ami a kölcsönös bocsánatkérés elutasításán és a sértettségen alapszik, továbbá azon a folytonosan ismételt követelésen, hogy Magyarország és a szlovákiai magyarok is kérjenek bocsánatot Szlovákiától és a szlovákoktól a történelem során elszenvedett sérelmek miatt.
Mesežnikov szerint szintén sokatmondó a jelenlegi kormánypártok viszonya az MKP-hoz, mint a Szlovákiában élő magyar kisebbség politikai képviselőjéhez. Ez a viszony egyértelműen negatív, amibe a magyar párt legitim működésének megkérdőjelezésétől kezdve vezetőinek tisztességtelen célokkal való megvádolásáig sok minden belefér.
A Szlovák Nemzeti Párt képviselői az MKP-t csak és kizárólag a legnegatívabb jelzőkkel hajlandóak illetni, folytatja okfejtését Mesežnikov, de a Smer sem jobb ebben a tekintetben, amikor a „szélsőségesen nacionalista” vagy éppen a „destabilizációs” és „veszélyes” jelzőket használja. Ráadásul ezeket a jelzőket használták akkor is, amikor az MKP élén még Bugár Béla állt, tehát a párt állítólagos „radikalizálódása” előtt.
A szlovák nacionalisták részéről jellemző egyfajta „blokkoló” hozzáállás, amikor is a választókkal való kommunikáció során egy olyan koherens blokkot állítanak föl, amelynek a szlovákiai magyarok, politikai reprezentációjuk – MKP –, a magyarok mint nemzet, Magyarország mint állam, a magyar kormány és a széles magyar politikai spektrum egészen a szélsőjobboldalig mindenki egyaránt a része. A gyakorlat pedig az, hogy minél inkább radikális pozíciókat töltenek be a nacionalista-populisták, annál kevésbé differenciált ez az elképzelt konstrukció.
Kérdéses azonban, hogy a mostani időkben, amikor éppen az ilyen mentális töltéssel bíró pártok vannak hatalmon, várhatunk-e mást, mint a szlovák-magyar kapcsolatok fájdalmasan rossz állapotát, melynek jelenleg a tanúi vagyunk – teszi fel a kérdést írása végén Grigorij Mesežnikov.
Grigorij Mesežnikov, SME, Felvidék Ma
