Irodalom órákon rengeteg művel, íróval és költővel ismerkedhetünk meg. A tankönyvek lapjain mindannyian csak képek, megtanulni való adatok, akik olyan távolinak tűnnek, mintha nem is valós, hús-vér emberekként élték volna életüket. Néha értjük, néha nem értjük őket és eldönthetjük, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük egy-egy művüket. Ám ha szavaik eljutnak hozzánk, irányt mutathatnak életünk döntéseiben, jobbá tehetnek bennünket és ezáltal a körülöttünk élő emberek életét is.
Tóth Péter úgy gondolta, hogy megpróbálja eltüntetni a távolságot a tanulók és József Attila között. Szeretné közelebb hozni és megszerettetni a Költőt és költészetét a fiatalokkal és nem csupán egy középiskolában, hanem az egész Kárpát-medencében. Ezért a múlt év szeptemberéig, az addig test nevelésével is foglalkozó tornatanár, nem utolsó sorban Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó a lélek építését tűzte ki elsődleges céljaként és a 2015/2016-os tanévben vonatra szállt, hogy minél több iskolába és térségbe „juttassa el József Attilát”.
Mindannyiunk szerencséjére a Köznevelésért Felelős Államtitkárság is fontosnak találta Tóth Péter elképzelését és a Határtalanul! Program keretében megjelentett pályázat által lehetővé tette számára, hogy 147 felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, muravidéki és vajdasági iskolába érkezzen meg a Vasútállomás c. József Attila életét és munkásságát bemutató összeállítás. Ehhez kapcsolódott hozzá az a segítség, amit Huszár László a Felvidéki Magyar Közművelődés Elnöke nyújtott Péternek azzal, hogy Rozsnyón Ambrus Ferenchez, Kelet-felvidéken a Petőfi Program képviselőjéhez Veres Annamáriához és a Patrónus Polgári Társulás Elnökéhez Nagy Zsuzsannához irányította Őt. A két ifjú hölgy biztosította és szervezte meg, hogy Ung-vidék és Bodrogköz számos iskolájába meg is érkezzen az előadás.
„Héj diákok, héj tanárok! Én, József Attila, itt vagyok!
Ti jók vagytok? …
Ti jók vagytok mindannyian!”- hangzottak első mondatokként előbb Rozsnyó két, majd Ung-vidék és Bodrogköz további nyolc általános és középiskolájában József Attila: Tanítások c. versének részletei. Kiemelve az összetartozás és a jó művelésének fontosságát, amely üzenetként megfontolandó nem csak a diákok, de a már szétszakított magyarságot tovább osztó politikai és szellemi képviselők részéről is.
A tanulók válasza Péter kérdésére általában mosoly volt, némi morgás kíséretében, hogy hát: nem mindenki jó és főleg nem mindig. Pedig mind jók vagyunk – mondja Péter – csak a környezet, a buta felnőttek buta döntései, amikkel például háborúkat hívnak életre, alakítanak úgy bennünket, embereket, hogy néha elfelejtjük, hogy az Isten jónak teremtett bennünket.
József Attila is jónak született és kitartónak, céltudatosnak és nem szerette feladni, még akkor sem, ha épp koldulnia kellett, egyedül volt vagy épp megalázták. Itt az előadó József Attila szavait követően kérést intézett a hallgatóság felé, hogy ne hozzunk soha senkit megalázó helyzetbe! Nem csak verseket hallhattak a tanulók a rendhagyó irodalomóra során, hanem részleteket is József Attila életéből, gyermekkoráról, szerelméről, haláláról. De nem egyszerűen verseket és szemelvényeket hallottak a résztvevők. Az élmény dús előadás alatt átélhették a félelmet, a szomorúságot, a reményt, a kétségbeesést, a haragot, a humort, a bizalmat… Mindazokat az érzéseket, amelyek Attilát jellemezték, és amelyek által az embert is megismerhetjük a fénykép és a megtanulandó tananyag mögött.
Apai nagymamámat kislányként Felvidékről, Andódról telepítették át 1947-ben a tehervagonban. Így felvidéki vér is csörgedez ereimben, ezért is volt nagy élmény számomra, hogy végre ezen a gyönyörű tájon is felléphettem. Ung-vidéken és Bodrogközben pedig még soha nem jártam. – árulta el Péter a tanulóknak az előadás során.
Ezért nem csoda, hogy bár feszített tempójú volt az előadáskörút, mégis szakított időt a régió megismerésére. Az egyik legmeghatóbb pillanat talán a dobóruszkai találkozás volt, ahol Péter bácsi (Tóth Péter), mint Dobóruszka és a templom történetének mesélője, továbbá Dobó István emlékének lelkes és avatott ápolója egy kézfogást követően bemutatkozott a szintén Tóth Péter nevet viselő versmondónak. A néhány perces meghatott csönd, amely során egymás kezét szorongatták nem csak Dobó István hősiességének szólt, hanem a meglepetésnek és jó érzésnek, amelyet a névazonosság okozott mindkét viselőjének.
Az első körben a József Attila rendhagyó óra a következő iskolákba juthatott el:
Rozsnyó Református Magyar Tanítású Alapiskola
Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola Rozsnyó
Királyhelmec Magyar Tanítású Alapiskola
Nagygéres Magyar Tanítású Alapiskola
Nagykapos Gimnázium
Nagykapos Erdélyi János Magyar Tanítású Alapiskola
Vajáni Református Magyar Tanítású Alapiskola
Nagyszelmenc Magyar Tanítású Alapiskola
Bélyi Magyar Tanítású Alapiskola
A versmondó tanár úrnak persze nem sikerült mindenüvé eljutnia. Ezért májusban még visszavárják őt azok az általános és középiskolák, ahol most nem tett látogatást, csakúgy, mint a térség számos, megismerése váró titka és minden ismerős, akivel sikerült barátságot kötnie ez alatt a néhány nap
Zsu – Annamária, Felvidék.ma
