Áldalak búval, vigalommal címmel József Attila irodalmi estre került sor június 19-én, a lévai Csemadok-ház közösségi termében. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad színvonalas műsorával idézte fel a jeles magyar költő szellemét.

A tehetséges lévai és környékbeli irodalom- és verskedvelőket összefogó irodalmi színpad jelenlegi vezetője Sándor Ágnes. A csütörtöki irodalmi est kapcsán a vezetőt kérdeztük a nagy múltra visszatekintő irodalmi színpad működéséről, terveikről, a közösségben betöltött pótolhatatlan szerepéről és természetesen a versekről is.

Mit kell tudni a Juhász Gyula Irodalmi Színpadról? Kik a tagjai, milyen célok és értékek mentén működik a művészeti formáció?

A Juhász Gyula Irodalmi Színpad 1965-ben alakult a Csemadok Lévai Alapszervezete mellett, alapítója dr. Sándor Károly református lelkész, történész és költő volt. Célja kezdetektől fogva az irodalmi értékek közvetítése, a magyar költészet és kultúra ápolása. 1982-ben Újváry László, „Laci bácsi” vette át a vezetést. Sok irodalmi estet rendezett. Ezeken nemcsak a klasszikus magyar költők műveiből hangzottak el válogatások, hanem a szlovákiai magyar költészet is méltó helyet kapott. A színpad nemcsak hazai színtéren, de nemzetközi szinten is bemutatkozott: felléptünk Magyarországon, Ausztriában és Csehországban is. 2019-ben vettem át a vezetést, és jelenleg is én irányítom a színpad munkáját. Ahogyan engem annak idején Laci bácsi „beoltott” a versek szeretetével, én is szeretném ezt továbbadni. Nekem a vers sokszor volt menedék, kapaszkodó, és most én is igyekszem elültetni ezt a magot.

Éder Mária, a Csemadok Lévai Alapszervezetének elnöke (j.) köszönti a közönséget (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Kik a tagjai a csapatnak?

Jelenleg is aktívan működik a Juhász Gyula Irodalmi Színpad. Kiemelt célom, hogy az irodalom iránti szeretetet a fiatalabb generációkkal is megosszam, ezért különösen fontos számomra a gyerekek és fiatalok bevonása. A Juhász Gyula Irodalmi Színpad különlegessége éppen abban rejlik, hogy tagjai a legkülönfélébb korosztályokat képviselik – az óvodásoktól kezdve egészen a felnőttekig. Közösségünkben azok is helyet kapnak, akik már hosszú évek, sőt évtizedek óta részesei az irodalommal való találkozás örömének, valamint azok is, akik most bontogatják szárnyaikat a versmondás, színpadi játék és közös alkotás világában.

Milyen gyakran jönnek össze?

A legfiatalabbakkal (az óvodásoktól nagyjából 14–15 éves korig) heti rendszerességgel találkozunk. Ezek a foglalkozások nemcsak vers- és szövegtanulásról szólnak, hanem játékról, önkifejezésről, és az irodalom iránti szeretet megalapozásáról is. A felnőttek esetében a találkozások ritkábbak – ők általában egy-egy fellépés vagy különleges alkalom előtt kapcsolódnak be a közös munkába. Mégis, minden korosztály ugyanazzal a lelkesedéssel és elkötelezettséggel viszi színre a magyar irodalom gyöngyszemeit. Tehát nem csupán egy műhely, hanem élő, lélegző közösség, melyet a generációk egymás mellett és egymástól tanulva éltetnek tovább.

(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az egyre szórványosodó lévai magyar közegben különleges és pótolhatatlan szerepe van az ilyen művészeti csoportosulásnak. A magyarságtudat erősítése mellett további értékeket is közvetít?

Célja, hogy a magyar nyelv, a költészet és a színházi játék eszközein keresztül közösséget formáljon – gyerekekből, fiatalokból és felnőttekből.

Hiszünk abban, hogy az irodalom nem csupán olvasmány, hanem élmény, találkozás és párbeszéd – önmagunkkal és egymással. Munkánk középpontjában az életre szóló élmény, az önkifejezés szabadsága, a közösséghez tartozás öröme, valamint a magyar nyelv és kultúra szeretete áll.

Olyan tér ez, ahol a legkisebbek is megtanulhatják, hogy a szavaknak súlya van – és szépsége –, a felnőttek pedig újra felfedezhetik, mennyi erő rejlik egy versben vagy egy közösen kimondott mondatban.  Fontos számunkra a személyes fejlődés támogatása, az érzékenyítés, az empátia és a figyelem kultúrája. Nem elsősorban előadni tanítunk, hanem figyelni: egymásra, a szövegre, a világra. Mindezt játékosan, szeretettel, tisztelettel. A irodalmi színpad tehát egyszerre színpad és műhely, ahol mindenki megtalálhatja a saját hangját – és mások hangjában is magára ismerhet.

Sándor Ágnes (j.) (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Idén tavasszal József Attila irodalmi esttel készültek. Az eltelt évtizedekben több tematikus műsorral is előálltak már?

Készítettünk tematikus műsorokat a legnagyobb klasszikusaink – például Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Ady Endre, Mikszáth Kálmán– életművéből, ezekkel a költők szellemiségét, személyes sorsát és koruk történelmi lenyomatait is megidéztük.

Miért éppen József Attila kerül a középpontba a mostani irodalmi esten?

József Attila neve megkerülhetetlen a magyar költészetben – nemcsak azért, mert a költészet napját is az ő születésnapjához kötjük, hanem mert gondolatai, versei újra és újra visszatérnek hozzánk. Számomra ő az egyik legizgalmasabb költő: mélyen megérint nemcsak a költészete, hanem az élettörténete is. Az esten azt szerettük volna megmutatni, mit jelent nekem József Attila, mit mond ma, személyesen – a versein, sorsán keresztül. Nem utolsósorban pedig az apropót is a választásunkhoz az adja, hogy idén ünnepeljük születésének 120. évfordulóját.

(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az irodalmi színpad vezetése mellett aktív szavaló, előadóművész. Mit jelent az Ön számára a vers, a költészet?

Van, aki reggel kávéval kezdi a napot, én egy verssorral. Nem azért, mert kötelező, hanem mert szükségem van rá. Mint a levegőre vagy fényre.

A vers számomra nem csupán irodalmi forma, hanem élmény, jelenlét és kapaszkodó a világban. Egy mondat, amely képes visszaadni a hitet, amikor minden más zavaros.

Egy sor, amely jobban ismer engem, mint én magamat. Az irodalom – legyen az vers, regény, napló vagy dráma – olyan tükör, amely nemcsak visszaveri a világot, hanem át is értelmezi. Segít megérteni másokat, de leginkább saját magamat. Megtanít figyelni a részletekre, a csendre két mondat között, a kimondatlanra.

 A közeljövőben milyen tervei vannak az irodalmi színpadnak?

A Juhász Gyula Irodalmi Színpad életében mozgalmas időszak következik: nyárra és az azt követő hónapokra is számos tervvel készülünk. Célunk továbbra is az, hogy élményszerűen, játékosan és maradandó módon vigyük közelebb a verseket a gyerekekhez és fiatalokhoz. Ennek egyik formája a készülő rendhagyó irodalomóra, amelynek középpontjában Weöres Sándor ritmusos, játékos költészete áll majd – de szeretnénk bevonni kortárs költők műveit is.

A cél nem csupán tanítás, hanem az élményen keresztüli versszeretet felébresztése. Jelenleg is azon dolgozunk, hogyan tudnánk a gyerekek érdeklődését leginkább felkelteni, milyen módszerekkel tudjuk számukra élővé, szerethetővé tenni a költészetet. A tervezett órák interaktívak lesznek, és a közös játék, közös felfedezés örömére épülnek. Emellett örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több iskolából kapunk felkérést, ám kapacitásaink miatt sajnos nem tudunk mindenhová eljutni. Ennek ellenére törekszünk arra, hogy minél több helyre elvigyük az általunk képviselt értékeket, és minél több gyerekhez jusson el az üzenet: a versélmény.

Kiemelt tervünk a jövőre nézve, hogy a Duna Menti Tavasz keretében egy versszínházi előadással is bemutatkozzunk. Ebben drámapedagógiai mentorunk, Szabó Csilla segítségünkre lesz. A Mondj Te is egy verset! országos kezdeményezés tavaly óta már a Felvidéken is jelen van – megtiszteltetés számomra, hogy a Felvidéken én képviselhetem a mozgalmat.  Komárom után Tardoskedd, Naszvad is bekapcsolódott, ahol lelkes versmondók találkoznak. Léva, Dunaszerdahely és Érsekújvár is hamarosan csatlakozik a havi rendszerességű, közösségi versmondó alkalmakhoz. Természetesen a Juhász Gyula Irodalmi Színpad is aktívan részt vesz ezeken a rendezvényeken. A célunk  népszerűsíteni a verseket, és élményszerű módon átadni azokat – gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek egyaránt.

Pásztor Péter/Felvidék.ma