41
Urunk megjelenésének mai ünnepe szorosan kapcsolódik a karácsony ünnepéhez. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy a láthatatlan Isten látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a Földön. Ma pedig azt ünnepeljük, hogy az emberként világra jött Jézus Istenként áll a világ előtt. A két ünnep kapcsolatát az is jelzi, hogy Jézus születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel.
Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
Láttuk az ő csillagát
Urunk megjelenésének mai ünnepe szorosan kapcsolódik a karácsony ünnepéhez. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy a láthatatlan Isten látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a földön.Ma pedig azt ünnepeljük, hogy az emberként világra jött Jézus Istenként áll a világ előtt. A két ünnep kapcsolatát az is jelzi, hogy Jézus születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények
voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig
gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok egy embert, egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a Megváltót.
A mai napot háromkirályok ünnepének is nevezzük, bár az evangéliumban nincs szó sem arról, hogy királyok voltak, sem arról, hogy hányan lehettek. Csupán a háromféle ajándék – az arany, a tömjén és a mirha – miatt gondolja a hagyomány azt, hogy hárman lehettek, s ebből kiindulva nevezték el őket Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak. Az evangéliumi leírásból azonban kiderül, hogy olyan bölcsek, tudósok voltak, akik a csillagok mozgását kutatták. A csillagokkal persze ma is sokan foglalkoznak. Vannak csillagászok, akik tudományos módszerekkel vizsgálják az égitesteket. Emellett vannak olyanok is, akik tudományosnak tűnő módszerekkel jósolnak a csillagok állásából, illetve mozgásából, és mindenféle nevetséges, komolytalan horoszkópokat készítenek. És persze ott vannak a szerelmes fiatalok, akik a nyári estéken játékosan csillagot
választanak maguknak, aztán egy hét múlva másik személlyel másik csillagotválasztanak. Az evangéliumban szereplő bölcsek bizony egyáltalán nem hasonlítanak napjaink csillagokat vizsgáló embereihez.
A csillagok fénye nem világítja be ugyan az éjszakát, s ha háromszor annyi csillag volna az égen, akkor sem lenne világosabb, de a betlehemi csillag fénye jelképes módon erősebb a többi csillagnál. Hová világít ez a fény? Elsőként rávilágított a bölcsekre, akik felismerték ragyogásában a jelet, a világ Megváltójának születését hirdető jelet. Szívükbe ragyogott a csillag, s arra ösztönözte őket, hogy útnak induljanak. A bölcsekkel egyidőben bizonyára másoknak is feltűnt ez a különleges égi jelenség, de mégsem ragyogta be szívüket, hogy ők is útnak induljanak. Másodszor: a betlehemi csillag fénye bevilágította útjukat. Az evangéliumban ezt olvastuk: „lám, a csillag előttük járt” (Mt 2,9). A csillag fénye vezette tehát őket útjukon napkelet országából Betlehem felé. Az Istenhez vezető utat ma is beragyogja ez az égi fény. Harmadszor pedig rávilágít magára
Krisztusra, a betlehemi Gyermekre. A napkeleti bölcsek már az induláskor tudták, hogy nem a maguk csillagát követik, hanem a Gyermekét, az újszülött királyét. Ezért mondják Heródes király udvarában: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte” (Mt 2,2).
De ezzel még nincs vége a ragyogásnak. A betlehemi csillag ma a mi
szívünket is eltölti fényével. Felismerem-e benne a jelet? Útnak
indulok-e, hogy eljussak Jézushoz? Keresem-e őt, miként egykor Őt keresték a pásztorok és a bölcs királyok? Vezessen minket a csillag fénye a mi Megváltónkhoz és segítsen, hogy felismerjük benne az Isten Fiát!
Imádság:
Fogadd el, Jézusom, szeretetem aranyát, amely minden cselekedetemet méltóvá teszi hozzád. Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a te földi szenvedéseiddel.
communio.com
.
