Beszélgetés Németh Zsolttal, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével (Fidesz)
Múlt hét csütörtökön tartották Losoncon A jövő hídjai címet viselő konferenciát, amely elsősorban a határokon átnyúló régiók gazdasági együttműködése fellendítésének érdekében szerveződött. Az eszmecsere egyik moderátora a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Németh Zsolt (Fidesz) volt, akit a konferencia szünetjében kérdeztünk meg.
Elnök úr, miben látja ennek a konferenciának a jelentőségét?
Pont a határokon átnyúló együttműködés az a terület, amelyen meglehetősen kézzelfogható az Európai Unió jótékony hatása. Ez akár, ha úgy tetszik, forint- és koronamilliárdokban is mérhető. De erre nem lehet ölbe tett kézzel várni, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a határmenti közösségek együttműködése elől az akadályokat elhárítsuk. Erről szól ez a konferencia, amelynek eredményeképpen remélhetőleg hamarosan területi-együttműködési csoportok is alakulnak.
A konferencián főleg a Magyar Koalíció Pártja és a Fidesz Magyar Polgári Párt politikusai, polgármesterei, önkormányzati képviselői, illetve közigazgatási szakemberei vesznek részt. Felvetődik a kérdés, pont az ellenzék tud ebben eredményeket elérni?
Az ellenzéki szerep ez esetben csak abban igaz, hogy a parlamentben ellenzékben vagyunk. De itt óriási szerep jut a határmenti települések önkormányzatainak is, és mint tudjuk, Magyarországon a helyhatósági választásokat mi nyertük, és Szlovákiában a szlovák–magyar határ menti önkormányzatokban az MKP ugyancsak jelentős politikai erő.
Milyen a Fidesz és az MKP kapcsolata napjainkban, miután az MKP-ban tavaly személyi változások mentek végbe a párt élén?
Nagyon jó, de ugyanezt mondhatom a Bugár Béla elnöksége alatti időszakra is visszatekintve. Úgy hiszem, hogy azok a viták, amelyek az MKP-ban a váltást előidézték, elsősorban a szlovákiai politizálással voltak kapcsolatosak, és nem az anyaországot, illetve a Fideszt tekintve. Mi tíz éven át folyamatosan találkozunk, elismeréssel tekintünk az MKP eredményeire, és annak is örülünk, hogy a felvidéki magyar politikában nincsenek jelen azok a szomorú, széthúzó viták, amelyek például az erdélyi magyar politikát jellemzik.
Miről volt szó az MKP és a Fidesz vezetői közötti mai tanácskozáson?
Az eszmecserére csak nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre. Az MKP vezetői tájékoztattak bennünket a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával, illetve a szlovák kormány kisebbségpolitikával kapcsolatos nézeteikről. Mi pedig biztosítottuk az MKP-t, hogy támogatjuk törekvéseiket, készen állunk erre mind a magyarországi, mind a határon átnyúló, mind pedig az európai politika terén.
Ez valószínűleg nem is annyira egyszerű, hiszen a szlovák–magyar „hivatalos” viszony enyhén szólva nem annyira rózsás, mint az MKP és a Fidesz kapcsolata…
A magyar–szlovák viszonyt hűvösnek tartjuk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, és nagyon fontos lenne, hogy egy olyan életképes stratégiát találjunk, amely kiutat jelent ebből. Úgy vélem ebben fontos szerepe lehet az Európai Néppártnak is, amelyben az MKP-val közösen vagyunk benne.
Van felelőssége a megromlott magyar–szlovák viszonyért a magyarországi kormányzatnak is?
Sosem lehet csak egy oldalra testálni a felelősséget, ha egy kapcsolat nem működik. Én alapvetően a magyar kormányzati felelősséget abban érzékelem, hogy nem fektet kellő súlyt a magyar–szlovák viszonyra, illetve a határon túli magyarokkal való együttműködésre. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, alapvető változásra van szükség a magyar politikában.
Alapvető változást csak új parlamenti választások hozhatnak, és addig még két év…
A mai magyarországi helyzet olyan, hogy ez sem biztos. Napok múlva népszavazás lesz, amely ugyan belpolitikai, egészségügyi és oktatáspolitikai kérdésekre ad majd választ, de lehet olyan következménye is, hogyha a népakarat elutasítja ebben a kormány reformnak csúfolt politikáját, akkor az más területeken is változtatásokra kényszeríti a Gyurcsány-kormányt.
A mai szlovák kormány szinte retteg attól, hogy Magyarországon esetleg egy Fidesz vezette kormány veszi át a hatalmat, pedig még a Gyurcsány-kormánnyal is gyakran összeütközésbe kerülnek. Példa erre Koszovó megítélése is. Ön hogyan ítéli meg a szlovák politika Koszovó elismerésétől való ódzkodását?
Azt látom, hogy a szlovákiai politika hajlamos arra, hogy a koszovói helyzetet valamilyen összefüggésbe állítsa Szlovákiával. És ez nagy probléma, hiszen Koszovóra elsősorban az ő problémájuk szemszögéből kell tekintenünk. Arra, hogy mi folyik, illetve mi folyt ott! Ez pedig egyszerűen népirtás és etnikai tisztogatás, saját kormánya által lett áldozat egy közösség. Ilyen súlyos probléma megoldását nem lehet halogatni! Az első választ már megadtuk, a NATO keretében légicsapásokat mértünk Belgrádra és az Újvidékre is, ami nem egy jó, hanem egy Milosevics által kikényszerített lépés volt. Hogy az erőszak ne folytatódjék, arra van szükség, hogy biztosítani próbáljuk a Balkán hosszú távú stabilitását. És erre az AAntishari-terv megfelelő, amely két alappilléren nyugszik: egyik a felügyelt függetlenséget kapó Koszovó, a másik pedig a területi autonómiát kapó szerb nemzeti kisebbség. Meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben az Európai Unió országainak egységes álláspontra kellett volna helyezkednie, sajnálatosnak tartom, hogy megint Amerika kell ahhoz, hogy rendet csináljon. Csak azért, mert az Európai Unióban vannak országok akik a saját „béka-perspektívájukból” ítélik meg a koszovói helyzetet. Nem lehet így közös európai külpolitikát csinálni! Az Európai Unió 27 országa képes volt elsősorban a koszovói helyzetre koncentrálni annak megítélésekor, mint tudjuk, Szlovákia, sajnos, nincs köztünk. Teljesen légből kapott, mesterséges argumentum, hogy a független Koszovó a felvidéki magyarokból Szlovákiától való elszakadási törekvést vált ki. Ez teljességgel nélkülöz minden alapot.
Nem tudom, mennyire figyeli a szlovák kormánypolitikusok nyilatkozatait, de pont ön az, akinek a szavait szinte ómenként emlegetik. A két legnagyobb kormánypárt elnöke is…
Slota úrnak és Robert Fico miniszterelnök urak vádjaira csak azt tudom mondani, hogy jó egészséget kívánok nekik. Ebbe beletartozik az is, hogy ne csak velem foglalkozzanak, hanem legalább annyira azzal is, hogy a szlovák és a magyar nemzet között miként lehet minél jobb együttműködést kialakítani. Mert tetszik valakinek vagy sem, a szlovákok és a magyarok közötti jó együttműködésre vagyunk ítéltetve. Én politikusként ezért tevékenykedem, és bízom benne, hogy előbb-utóbb ők is megértik ezt.
Oriskó Norbert
