Anna Belousovová, a parlament nemzeti párti alelnöke arról elmélkedett a közoktatási törvényjavaslat vitájában, hogy az a nemzeti közoktatásról szól, nem a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok anyanyelvi iskoláinak tartalmi és nevelési kérdéseiről. Aki ilyesmit keres benne, az rossz úton jár. Aki pedig diszkriminációról vagy a létező jogok megnyirbálásáról beszél, nem veszi észre, hogy csak az államnyelvnek adtak egyenlő státust a kisebbség, esetünkben a magyarok nyelvével, így az a status quót megőrzi. Mindezzel A. Nagy Lászlónak, az MKP képviselőjének tömör és alapos felszólalására reagált. A. Nagy László a kisebbségi oktatási intézmények szempontjából közelítette meg a készülő törvényt. Kifejtette, mely kitételeivel sérti az előterjesztés az alkotmány 34. cikkelyének 1. és 2. bekezdését, valamint a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának rendelkezéseit. Ennek alapján kimondta, hogy a kisebbségek jogállásának fenntartásáról szó sincs, mert egy létező intézményhálózatot bont le, megszünteti saját képzési programjaikat. Miközben speciális intézményekkel bővíti az iskolahálózatot, a kisebbségek és etnikai csoportok iskoláit kifelejti belőle. A. Nagy szakmai kifogásokat is emelt a törvényjavaslat ellen: nem létezik állami módszertani központ a nem szlovák tanítási nyelvű iskolák számára. Mechanikus óraszám-emeléssel akarja javítani a bilingvizmust a nem szlovák nemzetiségűek esetében úgy, hogy módszertana nincs hozzá, olyan tankönyvekkel, amelyeket még a múlt század nyolcvanas éveiben írtak. Az alternatív módszereket pedig kizárja az oktatásból, ráadásul az idegennyelv-oktatás lélektani hátterét sem veszi figyelembe. A. Nagy arra is figyelmeztetett, hogy ezt a reformot szlovák iskoláknak is nehéz lesz szeptemberben bevezetni, a kisebbség anyanyelvén oktató intézményekben viszont egyenesen lehetetlenné válik. A vitában és a tárgyi megjegyzésekben szakmai észrevételeire nem kapott választ. A koalíciós felszólalók többsége azzal vádolta, hogy a magyar gyerekeket akarja megfosztani attól a lehetőségtől, hogy Szlovákia szlovákok által lakott területein is érvényesülhessenek. Meg azt kifogásolták, hogy idegen nyelvnek nevezte a szlovákot. És megnyugtatták: Ján Mikolaj törvényjavaslata mindenképpen második olvasatba, utána pedig jóváhagyásra kerül.
Nem meglepő, mégis érdemes szóvá tenni: a magyar képviselők kifogásai közül még a tárgyi megjegyzés szintjén sem támogatott egyet sem az ellenzék. A kereszténydemokratáknak és az SZDKU-nak komoly szakmai kifogásai vannak a tervezet ellen, odáig azonban az ő szakmaiságuk sem terjed, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvű intézményeit és oktatását érintő változásokat is kifogásolnák. Vagy legalább feltennék maguknak azt a kérdést: miért van, hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolákban az első idegen nyelvet a harmadik osztályban vezetik be, miközben a magyar, a roma, a ruszin, az ukrán vagy a német tannyelvűben a nebulók már az első osztályban anyanyelvükkel megegyező óraszámban kötelesek az első idegen, vagyis a szlovák nyelvet tanulni? Méghozzá a szlovák nyelv mint anyanyelv módszertana szerint?! Úgy tűnik, a szakmaiság az ellenzéki padsorokban is csak addig terjed, amíg a többségi nemzetről van szó. És ők is elfogadják, amit a nemzeti párti Jozef Rydlo mondott ki hangosan: 15 évvel Szlovákia önállóságának visszaállítása után éppen itt az ideje egy nemzeti alapokon nyugvó új közoktatási törvény világra segítésének.
(ngyr)
