Az alábbiakban Schutz Peter jegyzetét olvashatják a magyar párton belüli helyzetről:
Amikor a magyarok Komáromban egy évvel ezelőtt elnökcserét hajtottak végre, annak az aggodalmunknak adtunk hangot, mely szerint azok az övön aluli ütések, melyeket Csáky Bugárra mért, mély árkot fognak vágni a párton belül. Nos, a valóság még az előrejelzéstől is rosszabb.
Olyat pedig, mint amit Bugár az utódjával csinált, talán még az SNS-nél sem láttunk. Bármilyen volt is azonban a helyzet, nyilvánosságra hozni azt, hogy Csáky egy kardinális kérdésben – a Ficoval való tárgyalásokat illetően – nem mondott igazat, nem más mint súlyos jellembeli eltévelyedés. Még a politikai pártokon belül is létezik egyfajta betyárbecsület, amely azt mondja, hogy azt a slamasztikát, amelyben mindannyian nyakig benne vagyunk, nem fogjuk nyilvánosságra hozni. Bugárnak, akit senki sem kényszerített arra, hogy akárcsak nyilvánosan is védekezzen, egyetlen oka sem volt arra, hogy a pártelnököt pellengérre állítsa mint olyan hazudozót, akinek ezután már egyetlen szavát sem lehet elhinni. Az egyetlen ok a bosszú volt, amit személyes jóvátételként vetett be amiatt a vád miatt, mely szerint őt a Világi-féle „gazdasági lobbicsoport” vezérli. Különösen perverz az egészben az, hogy a kínos szituációba – amiből Csáky más kiutat nem látott mint a Gyurcsány-féle „hazudtunk reggel, délben és éjjel” minta – éppen Bugár és barátai taszították bele, mivel elszántak voltak a Lisszaboni Szerződés megszavazásának kérdésében. Méghozzá azon az áron is, ha netán szétverik a klub egységét.
Éppen ezt a bizonyos egységet mentette meg Csáky, amikor tárgyalásokba bocsájtkozott a Smer-rel. Bugárnak azonban nem volt elég a győzelmi mámor, ő Csákyt a padlón szerette volna látni. Szívfacsaró metamorfózisa ez egy olyan embernek, aki hosszú éveken keresztül a magyarok egyfajta „emberi arcát” közvetítette a szlovákok felé, továbbá a joviális emberét, aki – ahogy őt Hrušovský is megdicsérte vasárnap – „mindig megtartotta a szavát”.
Persze, sokkal lényegbevágóbb az, hogy Csáky nagy valószínűség szerint nyilvánosan hazudott. És tette ezt abban a kezdeti fázisban, amikor nyíltan megkérdezték tőle: „tehát akkor tárgyalt-e Ficoval vagy sem?”. Ez azonban a politikusnál diszkvalifikáló dolog, mert el lehet tagadni a teljes igazságot, vagy féligazságokat is lehet beszélni, de így semmiképpen sem lehet. Az a tény, hogy hazugságon kapták egy nyílt kérdésre adott válasz kapcsán, rosszabb mint az a közvetett bizonyíték, hogy az MKP a sajtótörvénnyel kufárkodott. Az, hogy az oktatásügyi törvény sokkal fontosabb, a magyar etnikumon belül teljesen legális véleménynek számít. Százszor rosszabb azonban Csákytól az, hogy becsapta ellenzéki partnereit.
Az a kritikus pont, amelynél még szabályozni lehet a szakító tendenciákat egy párton belül, kedves magyarjaink esetében nagy valószínűséggel már meghaladásra került. Még az MKP-n belüli kavarodás sem feledtetheti el azt, hogy ha Bugár tényleg a valóságnak megfelelően tálalta a körülményeket, akkor Robert Fico is hazudozó. Ez azonban egyáltalán nem lepne meg senkit, de más dolog felróni neki az őszintétlen gesztusok alapján kiérzett hazugságot és megint más a tanúk által is bizonyított olyasféle hazugságot, amelyen rajtakapták. Úgyhogy Bugárnak azért valamilyen érdemei is vannak…De ez azon a felismerésen, mely szerint Csáky-ellenes harcát piszkos eszközökkel végzi, semmit sem változat. Igazságos lenne azonban, ha a belső üldözési hadjárat miatt, mely azért folyik, hogy kinek sikerül mélyebbre beékelődnie Fico hátsó felébe, az MKP a Smer-rel való esetleges koalíció lehetőségétől esne el egy életen keresztül. Szebben ugyanis már nem is érhetne véget ez a „Lisszabon”.
Schutz Peter, Prešovský korzár, FelvidékMa
