Figyelemre méltó volt, hogy a kilencvenes évek elején a szlovákiai magyarok egy része nagyobb igyekezetet fejtett ki a csehszlovák föderáció megmaradásáért, mint sok cseh politikus. “Szlovákia örülhet, hogy magyarok is élnek az országban” – olvasható egy csehországi lap kommentárjában.
“Szlovákia örülhet, hogy magyarok is élnek az országban. És nemcsak azért, mert a nemzetállamból többnemzetiségű államot képezve egyfajta hidat alkotnak Szlovákia és Magyarország között (amely talán még jelentősebb Szlovákia számára, mint Csehország), hanem azért is, mert a rendszerváltozást követő 20 évben egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy a szlovákiai politikai élet kulcsfontosságú mozzanataiban a magyarok csalódást okoztak volna” – olvasható a csehországi Lidové Noviny kommentárjában.
Luboš Palata politikai elemző és publiciszta szerint már az is figyelemre méltó volt, hogy a kilencvenes évek elején a szlovákiai magyarok egy része nagyobb igyekezetet fejtett ki a csehszlovák föderáció megmaradásáért, mint sok cseh politikus.
“A szlovákok nagy részétől eltérően képesek voltak felmérni, hogy mi vár rájuk és Szlovákiára Vladimír Mečiar kormányzásával. A szlovákiai magyarok ugyancsak tisztában voltak kötelességükkel 1998-ban is. Nélkülük nem lett volna demokratikus kormánykoalíció Szlovákiában, amely választási győzelmével kiütötte Mečiart a hatalomból. (…) Mikuláš Dzurinda kétszeri, nyolc évig tartó kormányzási időszakában a Magyar Koalíció Pártja volt a stabilitás pillére és a legfontosabb reformlépések legerőteljesebb támogatója. Ez jól látható volt Szlovákia 2002-től számító aranykorában is, mikor Dzurinda kormánya folytatta a legszélesebb körű reformpolitikát Közép-Európa országaiban” – írta kommentárjában Palata.
Arra is rámutatott, hogy napjainkban is az MKP volt az, amely a sajtótörvény körül kialakult válságos időszakban leginkább az újságírók és a szabad sajtó védelmére kelt. “A sajtótörvény elleni barikádon az utolsó pillanatig ott álltak a szlovákiai magyarok. Miután a sajtótörvény elbukott, a visszavonulás során másoktól eltérően nem a sértődöttség politikáját választották, hanem tudatosították, hogy a Lisszaboni Szerződés megszavazása nagyobb fontossággal bír.”
kitekinto.hu, mno.hu
