Bósza János, a Nomos Regionalizmus polgári társulás elnöke úgy véli: a szórványosodás megállítása és a tömb védelme is autonómiával oldható meg: A NoRE polgári társulás három tagja egy nagyon érdekes konferencián vett részt Alsóbodokon, ahol a Kárpát-medencei szórványmagyarságról volt szó. Több érdekes, időszerű kérdéseket feszegető beszámolót hallhattunk szakemberektől, politológusoktól,
történészektől és politikusoktól. Az előadók egybehangzóan megnevezték a probléma gyökerét, az asszimilációt, amit kezelni kell, vagyis keresni az ellenszert és megállítani a szórványosodást.
Most nem szeretnék kitérni az egyes előadók beszámolóira, ezek a felvidék.ma internetes oldalon nagy részletességgel tanulmányozhatóak. Inkább arról szeretnék írni, ami ott nem hangzott el egyetlenegy résztvevő szájából sem, hogy mi az igazi megoldás szórványosodásunk megállítása érdekében: az autonómia.
A szórványosodás terén nagy a baj, bár egyik felszólaló sem mondta ki egyenesen, nagy határozottsággal, hogy itt már csak olyan alkotmányos lépések és egy kitartó népnevelési program az önrendelkezésről segíthet, ami tudtára adná az egyes nemzetrészeknek, hogy önmegismerés és önrendelkezés nélkül a
tömbnemzetrészek is szórványosodni fognak. Mindannyian tudjuk, ha lépéseink nem az önrendelkezés irányában fognak hatni, tovább fogunk szórványosodni.
Persze lehet gondolkodni a kislépések logikájával is, de vajon a manapság felgyorsult asszimilációt ez képes lesz-e megállítani? Szerintem nem. Nem akartam ünneprontó lenni, ahogyan ezt már említettem, tehát a mindenki számára ismert megoldást, egyúttal a NoRe álláspontját a szórványosodás okait elemezve, a tanácskozáson nem mondtam el, hisz ezt így is, úgy is mindenki tudja, ismeri. A résztvevők óvatosan, szakmai megközelítésből
értékelték a szórványosodási folyamatokat és talán először hallhattunk ilyen összetett formában a bajokról, az asszimiláció okairól és először tárták elénk – beismerve – a felgyorsult szórványosodás tényét. A NoRe a következő tanácskozáson elemzések helyett konkrét javaslatot terjeszt be, a népnevelés, az asszimiláció megállítása érdekében.
Elhangzottak nagyon érdekes megállapítások, hogyan megállítani az asszimilációt, és az anyanyelvi oktatás terén is érdekes javaslatok születtek. Például a kisebbségi nyelveket, ahol többségben vannak, regionális nyelvvé lehetne kodifikálni. A kis létszámú helyi anyanyelvi iskolaoktatás törvényesítése is járható út, ami a Vajdaságban nagyon jól működik, stb. Ezek mind elősegíthetnék az asszimiláció lelassítását, megállítására azonban kevés lenne. Komolyabb, bátrabb, párhuzamos lépésekre van szükség. A népnevelésnek az egyik formája nemcsak az anyanyelvi oktatás, hanem a jogok a lehetőségek ismeretének az elsajátítása is. Az alkotmány adta jogok ismerete, a polgár államalkotó szerepének, lehetőségeinek az
elsajátítása, azok ismerete, jogaink gyakorlása, a civil szerveződések – mind az asszimilációellenes pozitív kihatások. Minden demokratikus berendezkedésű országban a hatalom igazi birtokosa nem a politikus, hanem a polgár, a civilnek a hatalom igazi birtokosának ki kell jelentenie, hogy élni kíván az alkotmány adta jogaival. Az alapvető emberi jogok ismerete elvezet az önrendelkezéshez, az autonómiához, az asszimiláció megállításához, a szórványosodás megállításhoz.
forrás: Bósza János NoRe
