Dobos László írása: A magyar nemzeti kisebbség létét a kultúra, a társadalmi (gazdasági) feltételek és a politikai tényezõk határolják be. A szlovákiai magyarság társadalmi létét, sajnos, a másodrendűség jellemzi. A magyar nemzeti kisebbség létét a kultúra, a társadalmi (gazdasági) feltételek és a politikai tényezők határolják be. A szlovákiai magyarság társadalmi létét, sajnos, a másodrendűség jellemzi.
Az Új Szó az április 25-i számában Kevés pénz jutott a könyvekre címmel lehangoló tájékoztatást adott a hazai könyvkultúránk állapotáról: a szlovák állam a 2008-as évben 13 millió koronával támogatta a kisebbségi könyvkiadást.
Nagy nemzeti gondnak tartom a határon kívüli magyar kisebbségi kultúra szükséges támogatását s életben tartását. Egy évszázad pusztításaival kell szembenéznünk… A szlovákiai magyar politizálás a hamu és a parázs választóvonalán táncol. A szlovák-magyar viszony, sajnos, a demokrácia békés körülményei között sem tud normalizálódni. Képtelenek vagyunk az egyenrangúságig jutni. Negatívan alakulnak a folyamatok, nehéz volt a közelmúlt, és nehéz a jelen.
Miért lett a 2008-as évben kevesebb a támogatás, mint az előző években? A kultúra minisztere a fejünk felett hadonászott. Csökkentette a könyvkiadás támogatását, de nem járt jobban a kultúránk egésze, s például az iskolaügy sem… S miért van ez így? Hiszen adót fizetünk, mint minden szlovák polgár. S hová s mire költik adókoronáinkat, ha egyszer a nehézkezű magyar is leteszi a garast?
A 2008-as év 13 millió koronájával lefelé megyünk a lejtőn. Csökkentett összeggel vagyunk kénytelenek gazdálkodni. Miért? Növelni kívánják a szlovákiai magyarok asszimilációját? A hatalom sokallja, amit eddig adott?
A Madách-Posonium Kiadó nemcsak könyvek kiadásával foglalkozik. Tücsök címmel havi gyermeklapot jelentetünk meg, Jó Gazda címmel mezőgazdasági szaklapot adunk ki, az Irodalmi Szemle már 50. évét tapossa.
Sajnos, a kultúra minisztériuma a lapjaink kiadására is fukarul adta a támogatást.
Sanyarú a sorsa a Szabad Újság című hetilapnak is. A 2008-as évben 900 000 koronával szúrta ki szemünket a kulturális minisztérium. Ez idáig ez a történelmi gödör. Sajnos, olyan támaszunk, mint az Új Szó napilapnak a németek, nekünk nincs.
Mikor indultunk, nem volt könyvterjesztői hálózatunk. Országszerte a magunk erejéből kilenc könyvkereskedést rendeztünk be. Pozsonyban, Komáromban, Rimaszombatban, Kassán nagy üzleteket, Tornalján, Rozsnyón, Királyhelmecen, Nagykaposon, Érsekújvárott kisebb boltokat… A közelmúltban a kisebb boltokat átadtuk vezetőiknek.
Az üzletsorunk a magyar-magyar kölcsönösség elvére épül. A Felvidék magyar nyelvű irodalmát felkínáljuk magyarországi üzlethálózatnak, mi pedig behozzuk a magyar irodalom válogatott termését. Mindkét oldalról erős a könyvek kínálata, azonban sajnos, érezhető a könyv iránti érdeklődés gyengülése. Csökkennek a példányszámok, s ezzel együtt a bevétel s a nyereség is kisebb. Így a könyvkiadónk erősebb állami támogatásra szorul.
De nem tartom helyesnek az évi támogatás szétosztási kulcsát sem.
A kiadókkal közölni kell az értékelés szempontjait. A kéziratok értékelésénél nem létezhetnek kivételek…
A határon kívüli magyar nemzetiségeket már fojtogatja a rejtett és erőszakolt asszimiláció… Legfőbb ideje, hogy a szétszórt magyarság közös életérzésével, élethelyzetével az együvé tartozás útjára lépjen.
(Szabad Újság)
