KOMMÜNIKÉ – A hazai sajtó egy részében (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) már a testület megalakulásának másnapján – Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke részéről – politikai jellegű támadás indult a Tanács és tagjai ellen.
Duray Miklós szerint a Tanács a „jelentős pénzek elfolyatásának eszköze lesz, meddő szakmai anyagokra és konferenciázgatásra”. A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága ennek a politikai indíttatású, igaztalan támadásnak a kapcsán a következőket tartja fontosnak leszögezni.
A Kormány 2006 nyarán – a külhoni magyar politikai vezetőkkel is konzultálva – meghirdette a nemzetpolitika megújításának programját. Ennek részeként elindult a szakmai előkészítő tevékenység, együttműködés, annak érdekében, hogy a magyar közösségek hosszú távú jövője szempontjából meghatározó nemzeti kérdésekben szakmailag megalapozott javaslatok szülessenek.
A Szórvány Tanács megalakításával egy 18 éves hiányt sikerül most felszámolnunk, megteremtve a szórványkérdéssel kapcsolatos, kormányzati feladatkörbe tartozó döntések megalapozását segítő szakmai tevékenység intézményes hátterét.
A külhoni magyar politikai-érdekképviseleti szervezetek intézményes formában részesei valamennyi, a határon túli közösségekkel kapcsolatos döntés meghozatalának (Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fórum, Magyar-Magyar Kormányzati Konzultáció), így folyamatosan véleményt mondanak a szórvány kérdésében is, ugyanakkor – az elmúlt másfél év konzultációi, szakmai egyeztetései után – egyértelművé vált, hogy a kormányzati intézményrendszerben megszülető döntések szakmai megalapozottságának megerősítéséhez, az új kihívások és lehetőségek feltérképezéséhez egy olyan szakmai bázisú testület létrehívására van szükség, amelynek tagjai a problémakör elméleti szakértői és gyakorlati kezelői.
A Tanács tagjai a testület munkájában történő részvételre kizárólag szakmai tevékenységük, munkásságuk alapján kaptak felkérést. A tagoknak a szórványügyben végzett évtizedes munkássága, szakértelme, tapasztalatai garantálják a Tanács hatékony és eredményes tevékenységét. Sajátos személyes vagy politikai szándékra utalhat az, ha valaki –politikusként, mondjuk éppen – olyanok hozzáértését és elhivatottságát kérdőjelezi meg szórványügyben, mint Vetési László szórványlelkészét, aki 1990-től az erdélyi és királyhágómelléki egyházkerület szórványügyi előadója és a Szórványgondozó Szolgálat vezetője, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, munkatársaival több jelentős szórványstratégia és munkaterv megalkotója. Vagy éppen Hegyeli Attiláét, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelőséét, Balázs-Bécsi Attiláét, a Téka Alapítvány elnökéét, Lakatos Andrásét, a Szövetség a Szórványért Alapítvány vezetőjét, Pásztor Gabrielláét, Bihar megyei tanárét, szakfelügyelőét, Ambrus Pálét, a 2000-ben megnyílt Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatójáét, amely intézmény a Felső-Tiszavidék szórványban élő magyarság anyanyelvű oktatásának jelenleg is egyetlen lehetősége, Kontra Miklós egyetemi tanárét, aki a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője, az MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Kutatócsoportjának vezetője, és aki megalakulása óta (1996) tagja az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának.
Úgy véljük, hogy – bármennyire is mást diktálnak a személyes vagy politikai presztízsszempontok, azt senki sem tagadhatja, hogy a szórványkérdésben komoly ismeretekkel bír Göncz László, akit a Tanács egyhangúlag elnökévé választott, Losoncz Alpár, az újvidéki egyetem tanára, Soós Mihály pedagógus, művelődésszervező, a Vajdasági Módszertani Központ elnöke, Tóth Mihály kisebbségpolitikus, számos nemzetközi és országos tudományos konferencia előadója, 29 tudományos munka szerzője, melyek zöme a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelmével foglalkozik, Gyurgyík László szociológus, egyetemi oktató vagy éppen Hunčik Péter, a somorjai Fórum Intézet Interetnikus Kutatások Központjának igazgatója.
A Tanács alakuló ülésén kinyilvánította: nyitott minden olyan szakértő számára, aki kész és képes hozzájárulni a szórványügyben történő tevékenység szakmai megalapozásához.
Nyilvánvaló tény, hogy a szórványosodás kérdésére nincs egységes megoldás, minden régió esetében sajátos, egyedi megoldásokat kell kidolgozni. Ebben várjuk a Tanács tagjainak javaslatait, felvetéseit. A testület nem támogatáselosztó tevékenységet végez majd, vagyis nem újabb fórum jött létre a határon túli források elosztásában, ugyanis a Tanács szakmai javaslataival, távlatos stratégia megalkotásával segíti a szórványkérdés kormányszintű kezelését, alapozza meg szórványkérdésekben a létező testületek által meghozandó támogatáspolitikai döntéseket.
A Tanács létrehozásában a kormányzat felelősségvállalása nyilvánul meg, az a szándék, hogy a tömbmagyarság mellett sokkal intenzívebben foglalkozzunk a szórványvidékek sajátos problémáival is, lehetőleg pozitív irányba befolyásolva ezt a napjainkban egyre gyorsuló folyamatot.
Persze lehet minderre azt mondani, hogy nem számít az eddig végzett szakmai munka, az elhivatottság, csak az a fontos, hogy valamely, magát orákulumnak tartó személy, kit tekint szakértőnek vagy mit tart például a szórványügyben fontosnak: a pártszíneket vagy az érdemi munkát. Meggyőződésünk, ahelyett, hogy egyesek személyekről és személyes politikai ambíciókról beszélnek, vádaskodnak, próbáljon meg minden, a témában megnyilvánuló, csak egyszer szembenézni a valósággal, és elgondolkodni azon, hogyan tudná a saját eszközeivel segíteni a szórványosodás lassítását.
A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága, 2008-10-15
(Forrás: MeH)
