Hónapról-hónapra változatos kiállításokkal várja a művészetkedvelőket Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galéria, amely a patináns Vermes-villában székel. Október 10-én a magyarországi Ézsiás István érem- és szobrászművész „Retrospektív” című kiállítására került sor.
Ezúttal nemcsak a Vermes-villa termeit használta ki Ézsiás István, hanem az épület parkjában is több művét elhelyezte, amelyeket a galéria gyűjteményének adományozott. A kiállításmegnyitóra délután öt órakor került sor. A megjelenteket a Kortárs Magyar Galéria vezetője, Gaál Derzsi Ildikó köszöntötte, majd Wehner Tibor művészettörténész Budapestről mutatta be a tárlatot és megismertette gondolatait a jelenlevőkkel. Ézsiás István munkásságáról elmondta, hogy az konstruktív szellemiségű, elvont műalakítás.
A művész pályája Dunántúlról, az európai látókörű A.Tóth Sándor festőművész pápai műhelyéből indult, majd Veszprémben, Győrben, majd az ezredfordulótól Budapesten teljesedett ki. Művei múzeumok és gyűjtemények, nemzetközi fórumok és kiállítások állandó résztvevői. Művészeti vezérlő csillagai Malevics, Tatlin és Rodcsenko, majd a Bauhaus mesterei voltak és maradtak, s ennek megfelelően a magyar képzőművészetben a konstruktivizmus nagy alakjai, Moholy Nagy László, Kassák Lajos, Kepes György életműve a példaadó számára, valamint a modern magyar művészet iskolateremtő mesterének, Csiky Tibor munkássága is meghatározó Ézsiás István munkásságában.
„A százéves múlt alapján ma már hagyományosnak ítélhető konstruktív szellemű metódusokat alkalmazva készíti műveit Ézsiás István: elvetve a klasszikus szobrászat anyaghasználatát és megmunkálásmódját, elvetve vagy keverve technikai eljárásait; a bronzöntést, a kőfaragást, a mintázást és az elvétellel való alakítást. Inkább szerkeszt és épít, összeilleszt, összeszerel, s a főként geometrikus jellegű elemeket ipari eljárásokkal egymáshoz rögzít. Művein élesek a test-találkozások, hangsúlyosak és világos kontúrokkal kiemeltek a határoló-síkok, hangsúlyozottak az élek: inkább az élességek, a keménységek világa ez, mint a lágyságoké, a puhaságoké – alig-alig jelenik meg íves, homorú vagy domború felület vagy test az egyenesekből, metszésekből, szögekből, szögletességekből épülő rendszerben. Ézsiás fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott), valamint anyagkombinációk (így az átlátszó plexi) alkalmazásával épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei: ahol téri kapcsolatok szerveződnek, találkozások, illuzionisztikus és valóságos testáthatások jönnek létre, ahol talált tárgyak kerülhetnek kollázs-elemként beépítésre. Elmondható tehát, hogy az elvont, konstruktív szellemű szobrászat kidolgozta formarendjét és nyelvezetét, és új műformákat, új műtípusokat teremtett.” – fogalmazott a művészettörténész. Végezetül kiemelte, hogy „a kitűnő bemutatási feltételeket kínáló” Kortárs Magyar Galériában állíthatott ki a szobrászművész-konstruktőr. A kiállítás november 6-ig tekinthető meg hétköznapokon 10 órától 17 óráig a Vermes-villa épületében.
A művész pályája Dunántúlról, az európai látókörű A.Tóth Sándor festőművész pápai műhelyéből indult, majd Veszprémben, Győrben, majd az ezredfordulótól Budapesten teljesedett ki. Művei múzeumok és gyűjtemények, nemzetközi fórumok és kiállítások állandó résztvevői. Művészeti vezérlő csillagai Malevics, Tatlin és Rodcsenko, majd a Bauhaus mesterei voltak és maradtak, s ennek megfelelően a magyar képzőművészetben a konstruktivizmus nagy alakjai, Moholy Nagy László, Kassák Lajos, Kepes György életműve a példaadó számára, valamint a modern magyar művészet iskolateremtő mesterének, Csiky Tibor munkássága is meghatározó Ézsiás István munkásságában.
„A százéves múlt alapján ma már hagyományosnak ítélhető konstruktív szellemű metódusokat alkalmazva készíti műveit Ézsiás István: elvetve a klasszikus szobrászat anyaghasználatát és megmunkálásmódját, elvetve vagy keverve technikai eljárásait; a bronzöntést, a kőfaragást, a mintázást és az elvétellel való alakítást. Inkább szerkeszt és épít, összeilleszt, összeszerel, s a főként geometrikus jellegű elemeket ipari eljárásokkal egymáshoz rögzít. Művein élesek a test-találkozások, hangsúlyosak és világos kontúrokkal kiemeltek a határoló-síkok, hangsúlyozottak az élek: inkább az élességek, a keménységek világa ez, mint a lágyságoké, a puhaságoké – alig-alig jelenik meg íves, homorú vagy domború felület vagy test az egyenesekből, metszésekből, szögekből, szögletességekből épülő rendszerben. Ézsiás fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott), valamint anyagkombinációk (így az átlátszó plexi) alkalmazásával épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei: ahol téri kapcsolatok szerveződnek, találkozások, illuzionisztikus és valóságos testáthatások jönnek létre, ahol talált tárgyak kerülhetnek kollázs-elemként beépítésre. Elmondható tehát, hogy az elvont, konstruktív szellemű szobrászat kidolgozta formarendjét és nyelvezetét, és új műformákat, új műtípusokat teremtett.” – fogalmazott a művészettörténész. Végezetül kiemelte, hogy „a kitűnő bemutatási feltételeket kínáló” Kortárs Magyar Galériában állíthatott ki a szobrászművész-konstruktőr. A kiállítás november 6-ig tekinthető meg hétköznapokon 10 órától 17 óráig a Vermes-villa épületében.
KMG Press, Felvidék Ma
