2008. november 14-én rendhagyó megemlékezésnek lehetett szem – és fültanúja, aki délután a lévai Reviczky Házba látogatott. A Via Nova Ifjúsági Csoport helyi szervezete Koltay Gábor filmrendezőt fogadta, méghozzá nem akármilyen apropóból: A lévai ICS-sek az 1. Bécsi Döntés 70. évfordulója alkalmából emlékeztek a Felvidék visszacsatolására, melynek következtében ugyebár városuk csaknem egy évtizedig határvárossá vált.
Felmerülhet az olvasóban a kérdés: Nem volt ez egy kicsit túl bátor vállalkozás a fiatalok részéről? Szükség van-e ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekre a jelenlegi – mondhatni – feszült légkörben?
Ezeket a kérdéseket Gubík László, az ICS helyi szervezetének elnöke tisztázta, amikor a rendezvény főszervezőjeként köszöntötte a jelenlévőket. Állítása szerint ezt a megemlékezést nem reakciónak szánták az elmúlt hetek eseményeire. A programot ugyanis komoly előkészületek előzték meg, és maga a műsor már a nyár végén készen volt. A témával kapcsolatban pedig azt fűzte hozzá, hogy merjünk emlékezni ezekről az eseményekről. Ott vannak ugyanis nemzeti ünnepeink, melyeket évről évre felidézünk, melyeket minden évben megünnepelünk. Ott van a március 15. és a Szabadságharc, ott van április 19. és a Nagysallói csata, ott van augusztus 20. és az Államalapítás és még sorolhatnám. A 20. század történelmi eseményeitől azonban valamiért ódzkodunk. Lehet, hogy ezeket még nem dolgozta fel kellőképpen a történelemtudomány. Az is lehet, hogy az emberi lelkekben hagytak túl mély nyomokat, és ezért nem merjük őket felidézni.
Nos, a lévai ifik épp ezzel a „hagyománnyal” kívántak szakítani, amikor elhatározták, hogy mernek foglalkozni a sokak számára tabuként kezelendő eseményekkel, és nem mások önérzetét sértve, nagy felhajtást keltve, hanem méltóságteljesen és példaadóan emlékeznek meg 1938 novemberéről. Ezért is választották rendezvényük mottójául Totth Jenő költeményének címét: „Akármi jő, emlékezünk”.
Ez idáig a megemlékezés témájáról, keletkezésének körülményeiről szóltam. Hadd idézzem még fel, hogyan is telt el ez a péntek délután Léván. A műsor 17 órakor kezdődött Koltay Gábor Horthy, a kormányzó című filmjének vetítésével. Ahogy a címe is elárulja, az alkotás a korszak emblematikus személyiségéről, Horthy Miklósról és életéről szól. A film többeknek könnyeket csalt a szemébe. Ez nem meglepő, hiszen a közönség soraiban ültek, akik még jól emlékeznek ezen évekre. A vetítést megelőzően a 30-as évek magyar zenéi varázsolták a kor hangulatát a Reviczky Házba.
A fővendég épp forgatásról érkezett, méghozzá új filmjének egyik helyszínéről, Kassáról. Koltay Gábor mintegy másfél órás előadást tartott a közönségnek. Az est moderátora Szávay István, a Magyar Ifjúsági Konferencia magyarországi képviselője volt. Koltay Gábor a szervezők kérésére mesélt gyermekkoráról, tanulmányairól, továbbá arról, mi vezette a filmrendezői pályára. Elárulta, hogy mindig is érdekelte a magyar történelem, ebből merítette és meríti témáit, és ez inspirálja filmjei rendezésekor. Mielőtt azonban a filmművészettel foglalkozhatott volna, szülei óhajának engedve el kellett végeznie a műszaki egyetemet, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Csak ezután válhatott belőle az a filmrendező, aki felkarolta a nemzeti történelmi témakört. Ezután aktuális társadalmi problémákat feszegetett. Elmondta, hogy bár a rendszerváltás óta szabad a gondolat és a vélemény önálló kinyilvánítása, mégsem tűzi műsorára egyetlen magyar kereskedelmi televízió sem a filmjeit. A rendszerváltás fogyatékosságának tartja azt is, hogy megőrizvén a jogfolytonosságot, nem szakított következetesen az elmúlt rezsimmel. Lényegében ennek és a szocializmus negyven évének „köszönhető”, hogy sokakat nem érdekel ma a magyar nemzet sorsa, és önálló gondolkodásuktól megfosztott, ezáltal befolyásolható és irányítható „birkaemberekké”, a rendszer kiszolgálóivá váltak. Véleménye szerint a jövő generációinak feladata, hogy ezen változtassanak, és friss, energikus, tiszta és becsületes vezetőkre van szüksége a nemzetnek az anyaországban és az elcsatolt területeken egyaránt.
Előadása végén még röviden felvázolta jövőbeni terveit, majd az ICS-sek kezdeményezésével kapcsolatban örömét kifejezve, álló taps kíséretében búcsúzott.
Úgy tűnik, Koltay Gábor személye és maga a rendezvény témája jelentették a garanciát ahhoz, hogy hosszabb idő elteltével végre ismét teltház legyen Léván, a Reviczky Házban, hiszen annak ellenére, hogy egy négy órás műsorról volt szó, több mint százan – köztük szerencsére sok fiatal – voltak kíváncsiak az előadásra és a filmvetítésre. A szervezők ezért hálásak mindenkinek, aki eljött, és aki támogatta őket a szervezésben. Mi pedig köszönjük nekik, hogy ez a rendezvény megvalósult, és sok sikert kívánunk az Ifjúsági Csoportnak további tevékenysége során is!
Kakas Pál
